Ez valami mentális zavar lenne, hogy éjjel-nappal erre gondolok? Vagy simán irigység?
Félek, hogy már üldözési mániám van, csak nem klasszikus értelemben. Nem érzem magam fenyegetve. Inkább folyamatosan, már vagy fél éve utálkozva gondolok valakire, akinek megadatott az, ami nekem nem. Állandóan az eszemben van, undorodok tőle, rosszat kívánok neki. Nem tudom kiverni a fejemből. Ezeket a rossz kívánságokat elmondtam más, hozzám közel álló személyeknek is.
Azt tudni kell rólam, hogy nagyon mélyen van az életem. Depresszió gyanús vagyok.
Ez már valami rögeszmés betegség? Vagy csak irigy vagyok?
válasza:Nem mindegy azért, hogy milyen mértékben rugózol ezen, mennyire intenzíven éled meg... hangosan dühöngesz is, vagy belülről mar csendben az érzés. Milyen mértékű az utálatod, pl a halálát kívánod-e az illetőnek?
Nekem is van ilyen személy az életemben, akivel kapcsolatban érzek erős irigységet (?). De pont egy másik ismerősöm, akivel beszéltem erről, világosított fel, hogy nem biztos, hogy az irigység a jó szó erre az érzésre, egyszerűen bosszant az IGAZSÁGTALANSÁG (ami nem azonos az irigységgel!). Bosszantó, hogy a másik tizedannyit sem tesz meg dolgokért, mint te, mégis sokkal jobb helyzetben van. Ráadásul ez az illető nekem még szándékosan(?) vagy akaratlanul, de még be is kavart az életembe, hadd legyen még rosszabb a helyzetem.
Szóval lehet, nálad is hasonló a helyzet... nekem a mai napig hullámzó, ahogy erre az illetőre gondolok, hol semleges, hol lenézően (végül is ő egy lusta, butácska ember, csak szerencsés helyzetbe került). Inkább most már el lehet mondani, hogy lenézően gondolok rá, mert közben én saját magam által, saját lehetőségeimhez képest jó helyzetbe kerültem...
Kimondottan nem a halálát kívánom, csak hogy ne kelljen többet látnom. (Szomszéd. A költözés nem opció)
Nem tudnám siratni ha meghalna, de nem kívánom. Csak más rosszakat kívánok neki, apróbb bosszúságokat.
Itt is ez a helyzet. Egy lusta, butácska, csúnya nőciről van szó.
Igazából az bánt, hogy ideszült egy gyereket, a kimondottan jó anyagiakkal bíró férjének (aki azért vette el, mert 2 hónap kapcsolat után bekapta a legyet.)
És nekem két vágyam van, egy gyermek és egy szerető kapcsolat. Mondjuk kérdéses, hogy az övüké szerető-e. Nem a férje kéne nekem, csak úgy egy kapcsolat. A férje nem vonz. Csak maga a szituációja. Egy lusta, butácska csaj, aki 35 évesen is anyjával élt, idejön és az orrom előtt szül egyet, amire én is nagyon vágyok már. (Most leszek 29)
Én tanultam, saját házat vettem, munkahelyem van (de amilyen lelki állapotokba vagyok mostanában a magánytól, félek, hogy egyszer képtelen leszek bejárni), mindig nyitottan ismerkedtem, mégsem vett el senki. Ennek az ordenáré buta nőnek meg sikerült és az egész környék körbeugrálja.
Na és olyan dolgaim vannak, hogy ugye januárban szült, és megtudtam, hogy császáros lett és ennek örültem, hogy képtelen volt megszülni. Vagy annak, amikor még ősszel megnyomták a kocsiját... ilyesmik. A halálát nem kívánom, csak ki akarom zárni az életemből és a gondolataimból.
Amúgy csendben mar az érzés. Anyukámnak néha beszéltem erről, kicsit csúnyán fogalmaztam meg, és ő is csak arra jutott, hogy irigy vagyok. “Fogj egy pasit és szülj te is”-Jah persze.
Sajnálom, hogy neked is hasonló élményeid vannak (még akkor is ha teljesen más az irigység, lenézés tárgya.)
válasza:Sajnos el kell fogadni, hogy a sors igazságtalan, sokszor nem azt kapjuk automatikusan, amit megérdemelnénk. Sokszor a korrekt ember pofáraesik, a sz.rkavaró pedig éli világát... én is (1es válaszoló vagyok) nagyon rosszul éltem meg, amikor mélyponton voltam, amikor magánéleti-munkahelyi-egészségügyi problémák, minden volt, és egyszerűen úgy tűnt, semmi sem sikerül. Közben láttam, hogy egy arra érdemtelen nőt (aki pl hiába csalta meg a férjét, emellett nem dolgozik, és még sz.rkavaró jellem is),őt imádja a férje, a tenyerén hordozza anyagilag, érzelmileg, én pedig képtelen voltam kijönni a negatív spirálból. Aztán ez is eljött, elváltam, lett jó állásom. A másik nőhöz képest, kívülről nézve, sehol nem tartok, de én tudom, hogy az, amit elértem, elérek, az viszont a saját érdemem, nem pedig egy gazdag férjé ("támogatóé").
Neked is valószínűleg akkor enyhülnének az érzéseid, ha jó irányt vesz az életed... azt meg nem tudhatod előre, lehet, egy hónap múlva jól alakul, és sokkal boldogabb leszel, mint az a másik nő.
Köszönöm szépen! Remélem, hogy így lesz és ezek a kényszeres utálkozásaim is elmúlnak. Amúgy direktben sosem ártott nekem. Simán elviselhetetlen a személyisége, és a szemem előtt kapta meg azt, amire 2-3 éve én már nagyon vágyok. “Csak”’ennyi.
Örülök neki, hogy te sikeresen kijöttél a rossz helyzetből! Nem az a fontos, hogy mit lát a külvilág, hanem az, hogy te tudod, hogy magadhoz képest hol is tartasz. Fel a fejjel!🙂
További kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!