A pszichiátriai gondozóban a pszichiáter bezárathat a diliházba ha szerinte veszélyt jelenthetek magamra?

Hát, ha 2 hónap nem is, idő kell az biztos. Ettől független az orvossal vagy nem voltál teljesen őszinte az állapotoddal kapcsolatban, vagy az orvosod hát, finoman fogalmazva sem áll a helyzet magaslatán. Szerintem eléggé önveszélyes vagy, és bár a postod alapján pont ezt kívánod elkerülni, én azért ajánlanám neked, hogy egy kis időre próbálj meg helyesen dönteni, és sétálj be a sürgősségire mondjuk holnap, és meséld el nekik, hogy a gyógyszerrel visszaélsz, mert másképp olyan pocsékul érzed magad, hogy egyszerűen nem tudod elviselni, és legutóbb is sikerült kómásra inni magad, aminek a vége detox lett. És, ha magától nem is mondja (erősen kétlem), akkor, kérdezd meg, hogy nem-e lehetne befeküdni osztályra, hogy kicsit javítsanak a helyzeteden, mert ennek így túl nagy eséllyel lesz rossz vége.

Én ezt megtettem 6x 2015 és 2019 között. Bipolárisnak hittek az orvosok, de nem voltam az (bonyolult, ADHD-s vagyok, és szokás összetéveszteni, de lényegtelen). Párkapcsolati probléma miatt súlyos depresszióm lett, súlyos insomnia, generalizált szorongás odáig fajult, hogy random kaptam a pánikrohamokat, emellé begyűjtöttem egy szerfüggőséget is (szintetikus kannabinoid), amit konkrétan csak azért fogyasztottam, hogy az agyam zombi szintre butuljon, és elkussoljon, másképp az őrületbe kergettem saját magam naponta 50x. Viszont ahányszor a szuicid gondolataim olyan szintre fajultak, hogy azt láttam van esélye annak, hogy kárt tegyek magamban besétáltam a pszichiátriára, hogy baj van, nem látom biztonságban magam. Bízom benne, hogy neked is lesz ennyi belátásod. Azt kell megértened neked is, hogy ilyen állapotban az ember bármikor képes impulzívan olyan döntéseket hozni, amiket akár másodpercekkel később megbán, viszont már késő. Legyen az alkohol fogyasztás, gyógyszerek beszedése, bármi. Ilyen állapotban a felelős viselkedés az, ha az ember belátja, hogy most olyan epizód van az életében, amikor sürgős segítségre van szükség. Ha azt a gondozó orvos képtelen megadni, akkor menni kell eggyel tovább. A sürgősségin lehet ülni kell pár órát, mire az ügyeletes pszichiáter odatéved, addig lehet az ember már inkább menne haza, de ki kell bírni, és beszélni vele. Odabent a helyes hozzáállással konkrétan nyaralni lehet, én annak éltem meg. Nincsenek impulzusok, van egy rutin, lehet olvasgatni egész nap, sakkozni valamelyik öreggel, zsugázni velük, még főznöd sem kell. Eljársz szépen csoportfoglalkozásokra, figyeled a többieket, és rájössz, hogy mennyi más ember küzd hasonló problémával. Számomra minden ilyen befekvés hatalmas lökéseket adott az önismeret útján. A helyes hozzállással nagyon sokat lehet a kórházban tanulni. Aki javulni megy be, az javulni is fog. Aki úgy érzi csak, hogy most bezárták, és nem akar ott lenni, az nem fog javulni, és azzal jellemzően a személyzet sem bánik amúgy túl kedvesen, ebből következnek a rossz tapasztalatok is. Akin azt látják, hogy gyógyulni szeretne, azzal tök korrektek, és kedvesek szoktak lenni.