Mindig visszatér a depresszióm ez életem végéig elkisér?

Hasonló cipőben járok, mint te. Nekem is voltak olyan időszakaim, amikor nagyon mélyen voltam. Most éppen egy kicsit jobb..

Annyit tudok mondani bátorításként, hogy nem lesz mindig ennyire nagyon-nagyon nehéz; de ott lesz.

Higyjétek vagy nem, de a kb. 70 éves neurológusom és pszichiáterem 5. öngyilkossági kísérlet és kb. 15 féle gyógyszer antidepi és antipszicho meg hangulatstab. gyógyszer után megkérdeztem sírva hogy lesz ennek vége vagy ez csak hamis remény ez a gyógyszerezés?

Nézte a gépét egy ideig csönd volt, már az ajtóban álltam, ő meg annyit mondott, hamis remény. Aztán kimentem egy viszláttal.

Másnap azonnal elhagytam az összes antidepit.

Egyedül a nyugtatók Xanax meg ilyenek hatnak valamiért, érdekes.

De szerintem ez csak pár emberre igaz, hogy hamis remény, mert van akin segít. De sokakan nem. És isten adjon annyi időt, hogy az összes gyógyszert meg a kombinációjukat meg az antidepik/antipszichók/hangulatstabilizálók/antiepileptikumok (pregabalin, rivotril meg ilyenek) keverékét én kipróbáljam mert hogy 500 év nem lenne elég rá elég sanszos.

"Vannak barátaid/párod? Milyen a kapcsolatod a családoddal? Tudsz valakivel az állapotodról beszélni?"

A legfontosabb kérdéseket tetted fel. A depisek egy legnagyobb gondja, hogy gyakran nem mernek beszélni a betegségükről. Ennek az az oka, hogy az egészségesek nem szeretik az - általuk - nyafogónak, sírónak tartott embereket. Ez valahol érthető, mert a lelki gondokkal küzdő beteg, bizony nagyon le tudja húzni a másikat. :-( A barátok, családtagok csak nyűgnek tartják...Ebből fakadóan 1x csak azt veszi észre a depressziós ember, hogy hipp-hopp magányossá vált. És ez csak olaj a tűzre.