Közepes irtózást a pókoktól (hiába tudom, hogy nem csípnek, vagy nem veszélyesek hazánkban a konyhába "bekéredzkedők") le lehet idővel küzdeni? Tegnap éjszaka egy ilyen jelent meg a mosogatóban,mire sikerült elkapnom és kihajítanom "eltelt némi idő".

Azért feltételezem, hogy közepes szintű az irtózásom, mert odamenni hozzájuk odamerek (eddig semmi gond), úgy harminc-negyven centire van tőlük legtöbbször a szemem, meg megfogni egy szelvény kitchen towel-lel is megfogtam őt, hogy kidobjam (nem gyilkoltam meg - élnie kell), de az a show műsor, amit levágtam éjjel, míg meg nem fogtam a papírdarabbal, felnőtt férfi létemre, az - szerintem - minimum megmosolyogtató volt. Jobb is, hogy nem látta senki.

Basszus az a pók még repült is! (Ugrott és gyors mozgású volt, immáron túlzások nélkül fogalmazva.)

Nem azt szégyellem, hogy valamiért irtózom tőlük (még csípésem sem volt soha, valóban nem értem az okát, vagy okait), hanem azt, ha ilyenkor a teremtés koronáját látják/látnák, hogy úgy próbálja élve elkapni a pókot, majd kitessékelni őt, hogy közben öt(!) percen át ijedezik tőle.

.

.

.

Meg persze az sem volna rossz, ha eljutnék (valahogy) oda, hogy könnyedén tűrném, hogy mászkáljon rajtam. Például ruhám alá kezemről be, majd a nyaknál ki, egészen felmenne a fejtetőig. És NEM "halnék közben szörnyet négyszer" ezalatt.

.

.

.

Nem teljesen bizonyos, hogy ez a fajta volt, de nagyon hasonlított az alábbi pókokra, hosszúsága - nekem már elfogadhatatlanul sok - öt centiméter volt az első lába elejétől a hátsó lábai végéig (igaz, nem kinyújtva, hanem "várakozó" állásban). Nem az a szokásos ártalmatlan megjelenésű aranyos kaszáspók volt (hiába hosszú az is), hanem ez a példány már az aggodalmat ébresztő kinézettel megáldottak közé tartozott:

[link]

[link]

[link]

[link]

[link]

Talán ez volt a legbiztosabban, de ő sem száz százalék, mivel inkább szürkés/feketés és enyhén sárgás színezetű volt:

[link]