Kényszercselekvés, betegség, ocd?

egészen kiskorom óta voltak kényszeres dolgaim. Leginkább a testemmel kapcsolatosan, volt, hogy levegő vételnél be “kellett” húznom a hasam. A lábujjaimat percenként többször összeérintettem, hogy súrolják egymást. Mindig elmúltak, de idővel jelentkeztek mások. Jelenleg is ez a problémám. Egy elég huzamosabb ideje nem igazán tűnt fel, hogy csinálnék bármit, viszont az utóbbi időben a karomat érzem úgy, hogy kényszeresen be kell szorítanom. Összehúzom az izmaimat, majd egyből el is engedem őket. Ezt sem mindig teszem, de néha észre sem veszem, és a mellettem lévő, csak megkérdezi, hogy mit csinálok? Ha észreveszem, igyekszem visszatartani, olyankor egy fajta kényszeres érzés jön rám, hogy meg kellene tennem. Ha nem teszem meg, olyan, mintha hiányozna valami (jelenesetben a karjaimban). Ezen kívül a levegőt úgy érzem, hogy a legvégén erősebben, és gyorsabban kell kifújnom. Társul ezek mellé néha hümmögésszerű hang kiadás, amit van hogy egymás után többször, -egyből megismételve kell tennem. Alapjáraton nem okoz gondot, de hihetetlenül idegesít, és az is, hogy hiába igyekszem visszatartani, még is egy idő után megteszem.

Régebben (szerencsére ez többnyire elmúlt), volt olyan, hogy ,,muszáj” volt hozzá érnem dolgokhoz, többször is.

Ami egész régóta meg van, rituálé szerűen kihúzok minden fényt a szobámban, ha itthon vagyok, amikor lefekszem aludni. Behúzom a függönyt, hogy onnan se jöjjön be fény. Természetesen ez egész elfogadható, ,,nem szeretek” fényben aludni, biztos vannak vele mások is így. Viszont ezt túlzásnak érzem magam felől is. Nem tudom mit tehetnék ellene. Nem vagyok különösebben stressznek kitéve, mint máskor, de ilyenkor mikor ezt realizálom, még is elkap egy fajta stressz érzet. Úgy érzem, stressz hatására teszem, de mint említettem, nem vagyok stresszesebb jelenleg, mint azokon az időkben, amikor nem teszem ezeket a dolgokat. Hogyan, miképp állhatnék le vele? Mitől -és mi lehet ez?