Hány alkalom után segít a terápia?

És a passzív csodaváráson kívül mivel próbálkoztál? Séta, sport, hobbi, olvasás, jóga, relaxáció, vitamindús étrend, bári, ami most ninces az életedben, de jó, és tölthetne.

Depressziós ismerősöm a kertészkedést, sétát, de még a takarítást is öngyógyító céllal végezte. Szerintem jól tette.

Sikerélményt kapott ezektől. Így szoktatta rá magát, hogy az apró mindennapos sikereit is értékeje.

Igen, de azért mondhatod magadnak, hogy ügyes vagyok, mert sikerült elmennem sétálni, okos vagyok, mert törődtem az egészségemmel. Akiről írtam, kőkemény hónapokat küzdött így át évente, hogy eljusson odáig, amikor csökkentheti a gyógyszerét.

Neked is menni fog!

A pici siker is siker. Ahogy szinte észrevétlenül csùszik bele az ember, úgy jön ki nagyon pici lépésekkel. Higgy magadban! Nem tart örökké.

A pszichológus azzal foglalkozik, amit odaviszel hozzá. Ha a tegnap esti filmről mesélsz neki, akkor arról fog veled beszélgetni. Jobb esetben megpróbálja kiszedni belőled, hogy miért fontos neked ez a film annyira, hogy ezzel foglalkozzatok, de a tőled kapott inputok befolyásolják, hogy merre megy a terápia.

Érdemes arra nagyon odafigyelned, hogy az épp aktuális napi nyűgjeid helyett inkább az általános, fontosabb problémáidról beszélj a pszichológusnak. Persze beszélhetsz a pillanatnyibb dolgokról is. Főleg, ha ezeket a napi történéseket is érinti, megnyilvánul bennük az általánosabb problémád is. Például az adott helyzetre az általános gondolkodásod, hangulatod miatt reagálsz így vagy úgy, ilyen vagy olyan gondolatok jutnak róla eszedbe.

"az jó érzés, hogy valaki meghallgat végre de utána mindig visszaesek a depresszív gondolatokba" [...] "még mindig értelmetlennek látom az életet/motiválatlan vagyok. Ha vannak jobb időszakok azok nagyon rövidek." [...] "hiába mond valami pozitívat rólam, nem tudom elhinni, mert az jut eszembe, hogy biztos nem őszintén mondja hanem, hogy jobb kedvem legyen. Az a baj, nehéz eset vagyok"

Pont ezt kéne elmondanod neki, mert ha nem mondod el, hogy így érzel, azzal nem nagyon tud mit kezdeni. Ha te nem vagy őszinte hozzá, azzal nem őt csapod be, hanem saját magadat és a saját problémáid megoldását akadályozod.

Sajnos ezek a terápiák lassan működnek. A gondolkodási sémáid, torzításaid, hibás megküzdési stratégiáid évekkel, vagy akár évtizedekkel korábban alakultak ki és azóta folyamatosan mélyíted el őket az elmédben. Azzal, hogy nap mint nap folyamatosan járnak a fejedben a különféle gondolatok, beszélsz be magadnak dolgokat, szugerálod saját magad, azzal folyamatosan vésed be ezeket a dolgokat a tudatodba. A pszichológusnak először is meg kell találnia, mik azok, amik nem megfelelően rögzültek a gondolkodásodban, viselkedésedben. Már ezek megkeresése is nehéz és csak a veled folytatott beszélgetésből szerzett információkra tud építeni. Aztán tudja elkezdeni más irányba terelni a gondolkodásmódodat, segíteni, hogy új szokásokat vegyél fel, amihez idő kell, hogy elkezdj rászokni és az új szokások elkezdjék átvenni a régi rossz beidegződések helyét.

Pont az a fő különbség egészséges és problémásabb páciens között, hogy az egészséges alapvetően rendben van és csak kisebb megakadásai vannak, amit könnyebb lehet néhány alkalmas terápiával rendbe tenni. Hamar megtalálni, hogy hol és mivel van probléma és akár már néhány alkalom is elég lehet a megfelelő irányba állítani és aztán minden jól megy külső segítség nélkül is.

Akinek súlyosabb gondjai vannak, hosszabb idő alatt több minden vésődik be rosszul, azt helyrehozni is jóval tovább tart. Az emberi elmével az a legnagyobb gond, hogy ha hosszú éveken keresztül szoksz rá valamilyen hibás, káros működésre és azt évekig ismételve nagyon mélyen hozzászokva alaposan bele dolgozod a gondolkodásodba, mindennapi működésedbe, azt nem lehet néhány beszélgetéssel csak úgy hirtelen felülírni. A problémáid kialakulásához évtizedeken keresztül napi akár 8-10 órában vésődtek be szokások, gondolatok, amiket most heti 1-2 órában próbálsz helyre hozni a pszichológussal.

Kicsit olyan ez, mintha egész életedben bal kézzel írtál volna és most a nulláról kezdenél el megtanulni jobb kézzel írni - vagy ha úgy jobban tetszik, akkor fordítva. (Ami pont egy rossz példa, mert az ilyen átszoktatásnak a kéz dominancia esetén több hátránya van, mint előnye. Ráadásul ez egy főként izomzati, kézügyesség gyakorlási dolog. A pszichés beidegződések kezelése jóval összetettebb és időigényesebb.)

Ráadásul ahogy mások is írták már: a pszichológus önmagában kevés a megoldáshoz, bármennyire jó szakember is. Ő csak vezetni tud téged a fejlődésben. Segít feltárni a problémákat, segít megkeresni, hogy milyen irányba kellene elmozdulnod az eddigiek felől, talán még abban is tud segíteni, hogy milyen úton, milyen gyakorlatok és tevékenységek segítségével tudsz oda eljutni. De az érdemi munkát neked kell elvégezned.

A pszichológus pont olyan, mint egy edző a konditeremben. Meg tudja mondani, hogy milyen gyakorlatokat végezz hozzá, hogy a megfelelő izomcsoportjaid erősödjenek, formálódjanak. Meg tudja mondani, hogy miket ne egyél, mert azok ártalmasak és nehezíteni fogják a munkádat, hogy elérd a céljaidat. Meg tudja mondani, hogy milyen gyakran és miket egyél, amik jobban segítik a kívánt célod elérését. De hiába nagyon jó az edződ és hiába mond nagyon okos dolgokat neked, ha te nem követed a javasolt étrendet és nem végzed el az előírt edzési feladatokat, akkor nem fogsz olyan ütemben fejlődni, mint szeretnél és ő nem tudja helyetted csinálni.

Ugyanúgy, ahogy az edző is csak annyit tehet, hogy akkor, amikor ott vagy nála, akkor épp mindent megtesz, hogy minél több edzési feladatot elvégezz és legalább az az idő hasznosan teljen. De önmagában csak annyi munka édes kevés a gyors és tartós sikerhez. Ahhoz, hogy gyorsan és eredményesen menjen a fejlődés, nélküle és máshol is ugyanúgy kell dolgoznod az eredményeken. Kérj tőle tanácsokat, hogy milyen meditációs és egyéb gyakorlatokat érdemes csinálnod, milyen könyveket, vagy filmeket lehet érdemes megnézned, milyen egyéb dolgokat tudsz tenni érte, hogy fejlődj és lehetőleg a számodra megfelelő irányba haladj. Viszont sajnos azt el kell fogadnod, hogy minden fejlődéshez idő kell a sok munka mellé és az időt nem nagyon tudod sürgetni.