Van e olyan valaki aki elmesélné az öngyilkossági kísérlet sztoriját?

Igazából nekem előtte eléggé beszűkült tudatállapotom volt, másra sem tudtam gondolni, csak arra, hogy nem akarok élni, mert nincs értelme semminek. Vicces amúgy, hogy mielőtt megtettem kis híján elütött a villamos, de sikerült időben hátra léptem (ezzel arra akartam célozni, hogy mégis olyan, mintha nem akartam volna igazából meghalni).

Anyukám talált meg, ő hívta a mentőket, sokáig a szemébe sem bírtam nézni. Baromira szégyelltem magam miatta, előtte persze arra nem gondoltam, hogy ha sikerülne, ki találná meg a hullám.

Pár nap múlva átszállítottak a gyerekpszichiátriára, kb 1 hónapig voltam bent ha jól emlékszem. (Itt nincs zárt részleg, gyakorlatilag olyan volt, mint egy uncsibb tábor.)

Az elején igazából fel sem fogtam, hogy mi történt, majd hetekig azon rágódtam, hogy mi lett volna ha anyám nem talál meg. Akkor még mindig meg akartam halni. Ezek után kaptam gyógyszereket és annyira tompa voltam miatta, hogy nem emlékszem semmire az egészből. Ilyen random emlékképek vannak csak, magáról a kísérletből sem maradt már sok emlékem (szerencsére). Amikor gyógyszert váltottam kb fél év után, akkor egy ideig állandó rémálmaim voltak a kísérletről, majd elmúltak.

Egyébként a családom utána úgy tett, mintha nem történt volna semmi. Ugyanúgy áthívták a rokonokat szülinapozni, mintha előtte nem sokkal nem a pszichiátriáról jöttem volna ki. Voltak néhányan, akik négyszemközt beszélgettek velem, a többség azt mondta, hogy nem látta rajtam, hogy szarul voltam, de nagyon szívesen meghallgat bármikor ha szeretnék velük beszélni róla. Igazából az elején mérges voltam rájuk ezért (mármint hogy ezt csak akkor voltak képesek közölni, amikor kisebb bajom volt meg kb le sem szartak.)

Barátaim nem igazán voltak akkoriban, így a családomon kívül az akkori osztályfőnököm tudta még, hogy mi történt. Ő látta rajtam, hogy nem vagyok jól mentálisan, a kísérletem előtti héten fel is hívta anyám, hogy szóljon neki róla, nagyon aggódott miattam. Utána rendszeresebben beszélgetett velem szünetekben, ha nem készítettem el valami beadandót/ nem készültem dogára egy ideig elnézte nekem. Az egy hónapnyi kiesést sem tudtam volna pótolni ha ő nem segít, másképpen biztos megbuktam volna. Mivel gyakran aludtam el az erős gyógyszerek miatt többször is volt, hogy eljött értem kocsival, hogy időben beérjek, vagy csak felhívott, hogy sikerült-e felkelnem.

Őszintén szólva most is (újra) depressziós vagyok, de semmiképpen sem próbálnék újra meghalni.

Annyi jó dolog történt velem azóta, hogy hiszem, hogy még a mostani rosszabb időszakom után is jöhet még legalább ennyi jó.

Mar leirtam csomoszor, elmondtam 500 szor, pszichologusnak, haveroknak, embereknek, gyakorin, meg minden.

1. naiv nyugtatoval (benzo) tuladagolas

2. megint benzo tuladagolas 10x-es mennyisegben + szivgyogyszer

3. masodik ismetelve sokkal nagyobb adagokkal (a szivgyogyszer amit szedek bizonyos mg felett a legzest lelassitja, en grammnyira szedtem mert 1 dobozban rohadt sok van)

4. ezt nem irom le, de fizikai, nem akasztas, nem vagdosas, de itt sikerult volna

5. Masodik kiserlet egy hotelben. Megnagyobb adagban + receptes pszichiatriai gyogyszerek altatok, 2 fele nyugtato hatalmas dozisban, szigyogyszerek is borzaszto dozisban meg ilyesmik es 3 uveg alkohol 11%-os -> hajnalban (tipp) arra ebredtem hogy megallithatatlanul hanyok egy hotel furdoszobaban, levertem egy poharat, emlekszem hogy hallottam a tortest de fogalmam sem volt hova tort. Felallni nem birtam szoszerint fejjel lefele volt a vilag es egyszerre felcserelodott a bal meg jobb oldal. kusztam az agy fele, azt sem tudtam hol van, de megtalaltam. Felkeltem 6kor, beneztem a furdoszobaba nem is emlekezve hogy mi tortent ott, meg hogy egyaltalan ott tortent-e, es nem hazudok. A fal, a mennyezet, a tukor, a kad, a furdoszoba fuggony, a wc meg a tartalya tele volt piros (bor) hanyassal. Kerdeztem ezt en hogy a fszba takaritom le. Na de az elotti ejszaka mindent kikeszitettem, kineztem a varosra, tel volt. Kineztem es kerdezgettem magamtol gunyosan megeri ez? Mondtam nem. Neztem milyen szep az egesz mindenseg. Ne ertsd felre, meg tudom becsulni a szepseget az eletnek, de a mocskat megjobban es arra mondtam, hogy olyan szep meg annyi lehetoseg de megeri-e? Nem. Leneztem, ugorjak inkabb? (11. emelet) Ah hallottam mar tuleloket megmagasabbrol is. Riziko hogy nyomorek maradok. Ha meg kemikailag tonkreteszem a veseim, szivem, akkor igen egy ideig elek, de ha megtagadom az ellatast, akkor kesz meg ha tul es elem es nem csak "elalszom" (egy hanyas fuldoklasban). Ez utan mentem a pszichiateremhez sirva, remegtem, hogy nem birom mar meg akarok halni, de szo szerint minden. Ezt mondtam neki, remegve. Duhos, szomoru, csalodott voltam egyszeruen engedjen mar el ez a sz*r fold el ha mar ugyis a vege az. Aztan felirt valami kiegeszito antidepresszanst es hazakuldott.

Ez volt szerintem a csucspont, de sajnos nem a vege. Es statisztikaban kimutattak hogy aki egyszer megprobalta mar, annak nagyobb esellyel masodszor is lett kiserlete, na most ha masodszor akkor megnagyobb a 3. esely es igy tovabb (erre pelda ha valaki ismeri Chester Benningtont a Linkin Parkbol, o is minimum haromszor tudunk amirol publikaltak, hogy probalkozott, de felbehagyta, vagy rendorseget hivtak ra stb.).

A baj itt igazabol az, hogy annyi tapasztalatot szerez az ember minimum 2 - 3 kiserlet utan, hogy tapasztalatot szereznek, hogy mi nem hat meg mi hat, hogy rajon mi az, amivel tenyleg vege. Es nekem ez egyebkent ahogy irtam a 4. volt, de azt birtam volna, csak euforikus allapotba kerultem es meggondoltam magam (nem drog, nem gyogyszer, es nem akasztas, ez egy egyedi modszer volt, de ha odateszed csak veletlen egyszer magad, nincs visszaut, szoszerint, nem tudsz kijonni belole, de rohadtul faj, es lassabb, de nem annyira). Ezert probaltam az 5.-et hatha a 4. helyett kimeletesebb, de itt irom a kommentet.. Doki valasza egyebkent az volt, marmint pszichiatere, hogy a test nagyon sokat bir. Es ezt tapasztalattal alairom. Aki attol fel hogy 0.5mg xanaxtol meghal, amikor en bevettem 2 dobozzal 30mg-osat + rivotrilt egesz uveggel 50mg-ot mennyisegi alkoholra es nem haltam meg, es meg szervkarosodasom SEM lett, csak fogom a fejem. Voltam pszichiatriai osztalyon nyilton meg zarton is, es ott volt ilyen csoportos foglalkozas, kb 10-en. Egy srac meselte, hogy egy korhazba szallitottak mert bevett 1 doboz 0.5mg-os xanaxot egyszerre na most szimplan ennyi, akkor talan el sem alszol, max beallsz 30 percre. Farmakologiai teruleten vagyok, es az alprazolam elsorendo kinetikat kovet most mindegy mi az, lenyeg hogy minel tobbet szedsz be egyszerre (minel gyorsabban no a koncentracio a verben) olyan gyorsan is urul ki, tehat alig lesz hatasa mert nincs ideje. Szegenynek meg a gyomrat kipumpaltak ott is majdnem fogtam a fejem, de inkabb nem mertem mert bunko lettem volna akkor meg mittom en mi. Mert ugye megakart o is halni, vagy figyelmet akart mert a baratnoje elott csinalta es o hivta ki a mentoket. Na most itt mar kerdojel hogy vitaztak, na mindegy, mindenkinek megvan az oka ha valaki parkapcsolat miatt akkor az, ha valaki figyelmet akar akkor kapja meg hogy tobbet ne csinalja es legyen az embereknek empatiaja fele es torodjenek vele es nem fogja csinalni.

Na dehat visszaterve az en esetemre meg sajnos folytatodik, es ez mar lehet az en decemberem lesz, de lehet januar kozepe, akkor nincs semmi, se karacsony, se nev/szulinap amit elronthatnek. Tudom, szemrehanynak engem, parazita vagyok, igen. Nem tudok nem akarok dolgozni, ki is b*sznanak a melohelyrol, mert nem tudom elvegezni rendesen a melot vagy ordibalnek a fonokkel vagy en lennek a fonok fonoke. Nem vagyok harmoniaban az elettel, sem az emberekkel, sem a tarsadalommal es a berendezkedesevel.

Egy ilyennek mi jut, az eleten es semmin kivul?

Major depresszio, 6. alkalom.

#4.

Nekem sokat segített, hogy lett egy cicám. De igazából bármilyen állat jó lehet.

Teljesen véletlenül alakult így egyébként, úgy volt, hogy a cica megy menhelyre, de hamarabb megszerettem, mint hogy felszabadult volna a hely neki. Előtte amúgy azt hittem, hogy utálom a macskákat.

Miért nem érzed úgy, hogy ki kéne tartanod?

Na elmesélem. Idén augusztusban nagyon rá stresszeltem egy témára, ahogy közeledett a kérdéses időpont úgy voltam egyre rosszabbul. Egy reggel felkeltem majd átmentem a páromhoz, azzal a céllal hogy iszok valamit, ellazulok kicsit. Közben még nagyobb bizonytalanság szakadt rám a téma kapcsán és már nagyon ideges és levert hangulatba kerültem de nem úgy indultam el hogy na én ma öngyilkos leszek! Átmentem.. a párom aludt, az anyja engedett be.. leültem a sötét konyhába és elkezdtem vodkát inni, ami hamar megártott aztán egyre hülyébb lettem, beszedtem pár dolgot és tovább folytattam a mértéktelen ivást, az utcán.. hordoztam magammal a fél literes vodkás üveget, amiben ekkor már majdnem negyedig volt csak. Baromi rosszul voltam már de gondoltam hogy az utolsó erőmmel felmegyek a 10 emeletes tetejére és levetem magam, azzal most megoldódik minden és többet semmire sem lesz gondom. Megittam a maradék vodkát is, talán egy nagyon pici maradt de az már nem fogyott el aztán kijutottam a tetőre. Ott mászkáltam , így józanul belegondolva rohadt félelmetes az egész, zúgtak a ventillátorok odakint stb. Fogalmam sincs miben de elestem (szerencsére "jó" helyen) és összevissza törtem magam, a jobb vádlimon olyan horzsolás keletkezett hogy mostanáig nyoma van, a jobb hüvelykujjam pedig megrepedt.. hangosan és kétségbeesetten elkezdtem sírni, kúsztam a földön , könnyem, nyálam egybefolyt és sírtam mint egy kisgyerek aztán a következő amire emlékszem hogy 2 mentős jelenik meg a tető ajtajánál és hát gyorsan lehoztak engem és beültettek a mentőautóba aztán bevittek egy budapesti kórházba. Ez volt olyan fél háromkor. Detoxikáltak, illetve a karomba szúrtak egy branült aztán órákon keresztül hagytak rohadni egy hordágyon a folyosón mindenféle idős ember közt. Kerestem a telefonomat meg a táskámat de nem adták vissza, leltárba került. El-el aludtam az alkohol hatása miatt de ahogy kezdtem kitisztulni még párszor kértem a telefonomat de mindig az volt a válaszuk hogy nem adhatják vissza. Nagyon sírtam, vagyishát csendben könnyeztem de senki sem foglalkozott velem. Olyan este 8 körül felhívtam egy idegen lány telefonjáról apámat és megmondtam hol vagyok, oda jöttek anyámmal taxival. Még az volt a szerencse hogy tudtam a számát fejből. Közben mikor anyám ott volt felhívta őt a párom hogy mi van velem és akkor elmondta neki . Sokáig vártunk, apám még egyszer megpróbálta meggyőzni a főorvost hogy engedjen haza de nem járt sikerrel aztán hajnal 2 kor jött értem egy mentő és egy budapesti pszichiátriára szállítottak. Mondták hogy 1 ember jöhet velem de szépen néztem a mentősre és akkor mondta hogy jó , jöjjenek mind ketten . :D szüleimmel hárman ültünk a mentőben aztán a pszichiátrián felvettek az osztályra, a szüleim elmentek, én pedig a folyosón lévő hordágyon töltöttem az első éjszakát. Első reggel szemle. Pár beteggel szóba elegyedtem, nagyon tetettem a normálisat. A szemlén megkérdezték hogy vagyok mondtam jól, de az lett a vége hogy nem mehetek még haza mert elmondásuk szerint "durva volt amit csináltam úgyhogy még várjunk". Szintén az első nap tudtam beszélni a kezelőorvosommal, pár napon belüli elengedést lebegtetett és VISSZAADTA A TELEFONOMAT. Telefonnal már rögtön jobb volt az egész! Tudtam beszélni a párommal, szüleimmel meg néztem a dolgokat neten. Következő napok unalmasan teltek, a szüleim 1 nap kivételével mindig jöttek be hozzám , hoztak sok mindent, mivel semmi panasz nem volt rám így mindig lemehettünk fél órát az udvarra sétálni. Az orvosok , ápolók is rendesek voltak velem, az egyik még cigit is adott :D Viszont voltak problémás betegek, például egy nő aki minden áldott nap megindult hogy ő megy a vakvilágba és össze-vissza beszélt mindenféle hülyeségről aztán a vége mindig az lett hogy leszíjazták az ágyhoz erőszakkal. Engem egyszer ért egy kisebb beszólás , gyógyszerosztásnál véletlenül elbambultam és többször kellett szólni és akkor mondták hogy miért nem elől várakozok, de ennyi. Apropó, gyógyszer! Frontint kaptam, de a kiengedésem előtti napokban "lehoztak' róla fokozatosan. 4 napot voltam ott, sok mindenben nem mondtam igazat az orvosoknak.. végül nem teljes 4 nap után elengedtek. Apummal mentem haza, aztán megfürödtem és mentem a páromhoz. Másnap még egy papírért vissza kellett menni, aztán munka. Behoztam a kiesést is ÉS!!!!!!!! az a dolog , amin annyira aggódtam, végül a lehető legjobb módon zárult!!!! De igazából nem szívesen emlékszem vissza erre.

Nálam kb egy egész életnyi elfojtás vezetett ide plusz kezeletlen mentális bajok.

Egy nap, ha a szüleim nem lesznek már, én akarok dönteni arról hogy mikor és hogy fejezem be, de míg élnek, kitartok miattuk. Akinek nincs senkije az tényleg sz0pta mert úgy nincs értelme élni de mögöttem van egy támogató család, pár, meg még néhány ember, ilyen munkakapcsolat leginkább... de a szüleim adnak értelmet az életemnek!

Azóta nem iszom semennyit és úgy érzem már visszarázódtam a hétköznapokba.

Vigyázzatok magatokra:)

27/n

Legtöbbször azok akarnak öngyilkosok lenni akiknek semmi bajuk makk egészségesek, el kell menni olyan helyekre ahol az illetőnek nincs keze lába vagy izomsorvadasa van és pelenkazzak...aztán mindjárt élni akarsz vagy Afrikába q csontsovanny gyerekhez.

Aki még megakarja ölni magát az nem gyógyszerekkel b.szkodik, mert az inkább segelykialtas ....és ha én tolokocsiba kerülök vagy kiszolgáltatott állapotba akkor én megolom magam mert nem szenvedesre születtem.

Hm, aki major depressziós, az rohadtul nem egészséges. És a depresszió olyan szenvedést okoz, hogy akiknek sosem volt, azok el sem tudják képzelni.

Én nem seretném most leírni a történetemet, de kb. hasonló, mint a 2-es válaszolóé.

És igen, a test nagyon sokat kibír, én pl. 4 ezer (!!) GGT értékkel helyrejöttem.

Rokonomnak három öngyilkossági kísérlete volt, a harmadik "sikerült". Ugyanúgy súlyos depresszióval küszködött, mint én. Úgy gondoltam, ha neki sikerült, akkor nekem is fog. Hát nem, bár intenzív osztályra kerültem, de túléltem. Aminek nem mondhatom, hogy örülök...

Én meg szeretnék halni. De valami olyan kéne ami biztos és fájdalommentes. Vagy ami rosszindulatú rákot okoz ami nem gyógyítható. Próbáltam hogy hónapokig egy kést tartottam a szobámban hogy felvagom az ereimet. Három hónapig tartottam magamnal kést, anyu egyszer keresni kezdte és azt mondtam nemtudomhol van és visszatértem. Azért nem vágtam fel az ereimet mert kövér vagyok és ( anyu sűrűn jön hozzám) és félek hogy napokig tartana mire elvégeznek és ha jönne anyu és megmentene? Meg a fájdalom.

Román húsvétkor fel akartam menni az ortodox templom tetejére és levetni magam a cementre de néztem hogy a tömbházak magasabban vannak mint a templom. Eszembe jutott hogy anyu mesélte régen olyat hogy valaki a tizedikrol kiugrott mert még akart halni de túlélte viszont mindene összetört. Nálunk négyemeletes lakások vannak amik a templomnal magasabbak és nem akartam hogy tuleljem és mindenem összetörjon.

Szedtem haromdarab olyan gombát amik a fára vannak felkuszva. Gondoltam megfozom és hátha meghalok. De nem tudtam hogy kell elkészíteni a gombát még attól féltem hogy kövér vagyok és annyitol nem halok meg csak a dikigazba kerülök. Kötél is eszembe jutott de nem tudom hogy mondják románul meg ha kérdeznek miért veszem mit mondanék meg hova akasszam dél magam. Miből a ha az is leszakad a a súlyom alatt?

Kés a nyakba, hasba, fejbe fájdalmas. Tabletta nem biztos. A pszichiátria mikor voltam volt olyan aki húsz alkalommal akarta taettaval meg alkohollal megölni magát és nem sikerült meghaljon. Pedig alkohol plusz tablettat adagolt túl. Drog is eszembe jutott de az drága meg nem tudom hol van Nagyváradon meg félek attól se halnek meg rögtön. Gondoltam rá ha tennék liliomot hogy aludjak örökre de nem bírom az illatát, a fejem fáj tőle. A gáz csapot se ereszthetem ki mert annak is megéreztem a szagát és felebrednék és aztán vehetnek másik gázpalackot. Próbáltam piros bogyokat enni meg virágok szarait de semmi.

Ma voltam az ortodox templomban és azon gondolkodtam ( oszlopnak támasztották a fejem) hogy be ne e ussem a halantejom de félek nem találnam el és bemhalnek meg. A Széles Korozsbe is akartam ugrani de eszembe jutott hogy Nagyvárad be van kamerázva és eszrevennek ha beugrik és hamar kimentenenek.

Hát elmesél. Igazából ez nagyon rég visszanyúló történetek számokra, hisz nagyon sokszor öngyilkos akartam lenni, és volt is hogy sikerült.

Az ok mindig is megvolt, hogy miért is akartam öngyilkos lenni. Igazából annyi a lényeg, hogy olyan családi hátterem van/volt ami kiváltotta ezt bennem. Már gyerek korom óta voltak kisérleteim.

Az első eset kb 2017-ben volt mikor anyám felakasztotta magát (szerencsére leszedték valahogy egy munkásszállodai fürdőszobába, de maradandó agyi és testi bénulása lett) na mind1. A lényeg az hogy arra emlékszem hogy többször is folytogattam magam otthon, ütögettem magam olyan szinte hogy már lila volt a combom. A második eset hogy le akartam ugrani a 10.dik emeletről ez is azthiszem 2017-ben volt. Majd elköltöztünk apámmal ki vidékre(mivel akkoriban apám képtelen volt dolgozni mert egy alkoholista dög mai napig és így semmi albérletet nem tudott kifizetni így) ott késhez nyúltam többször is hogy leszúrom magam. Majd újra városba költöztünk 2019-ben ahol meg fel akartam kötni magam a suli udvarában mert durván szekáltak és ez miatt dühkezelési problémáim is voltak. Emlékszem az volt az első olyan dolog hogy engem felvittek Pestre a Vadaskertben 4 napra, majd apámnak valahogy kimagyaráztam ezt, hogy igazából nem akartam megtenni, csak rámhívták a mentőket. Igazából ott nem kaptam semmi gyógyszert. Majd 2020-ban szerencsére elvettek apámtól ahol már jobb volt, de nem annyira jó, mert 1 évig bírtam ott lakni. Szigorúak voltak a szülők nagyon, de valahogy a gyámügyesek megoldották azt hogy a párom családjához kerüljek. Onnantól volt egy periódusom mikor jól éreztem magam, minden jó volt. Majd egyszer csak 2023-ban október-november környékén megint visszajöttek a gondolatok és sűrűn hajnalban kijártam a gellért hegyre hogy én levetem magam meg stb. Persze ez nem valósult meg. November végén viszont sikerült otthon felakasztanom magam. Úgy volt hogy, felálltam egy csomó könyvre hogy csak lábujhegyen tudjam megtartani magam, egyszer csak megborult és akkor tényleg sikerült felakasztanom magam, de valahogy elértem az ágyamat a lábammal és sikrült leszednem a nyakamról az övemet. Kisebb zúzódásokkal megúsztam, de ott volt a nyakamon a heg. Majd annyira nem bírtam, hogy végül szóltam párom anyjának hogy vigyenek be a zárt osztályra. Bevittek ott 2 hétig voltam. Beállították nekem a gyógyszert azt csókolom, de kb 1 hónapig szedtem mert annyira leszedált a gyógyszer mindig hogy gondolkodni se tudtam. Most itt vagyok, és nem bántam meg az egészet. (Voltak kisebb terveim is mindig, de az nem számít már) Mai napig öngyilkos szeretnék lenni. Max a párom és anyukája miatt nem tenném meg, mert szégyelném magam, hogy ők mennyit segítettek és én így hálálom meg ezt.