Hogyan kell elképzelni az első találkozást a pszichiáterrel? Miket fog kérdezni? Rákérdez, hogy vannak e szuicid gondolataim?

Ha nem hazudsz, bem beszélsz félre szándékosan, akkor vagy rájön magától -a feladom szó kb ugyanaz-, vagy direktbe megkérdezi.

Jól döntöttél hogy elmégy, vigyázz nagyon magadra. Mielőbbi jobbulást!

Szia!

Fel a fejjel! Mindig van kiút! - tudom jó duma, de valóban van. Persze, ezt akarod jelenleg a legkevésbé hallani. De hidd el, sokat segít, ha minél többen próbálnak támogatni, még akkor is, ha ez a rossz lelki állapotodban nemigen esik jól és tolakodásnak érzed.

A mély gödörből igenis ki lehet mászni, de egyedül nemigen megy, ezért kell segítség. Jó segítő nem egy kötelet dob le, hogy másszál fel, ahogy akarsz, hanem rávezet, a segítséget elfogadni nem szégyen, sőt ez az első tudatos lépés. A gödörből nem a függőleges falon kell felmászni, hiszen onnan könnyű visszazuhanni, ami ráadásul hirtelen történik. Inkább ásni kell egy emelkedőt, lépcsőt, amin fel lehet sétálni. Olyan ez, mintha építkeznél, ami nemigen megy egyedül, vagyis kell a segítség. Mélyépítő, kőműves, állványozó, kubikusok, lakatosok, villanyszerelő, hogy fény is legyen a munkálatokhoz, és persze kell mérnök is. Te lehetnél a munkavezető, aki megszervezi mindezt! El kell menned pszichiáterhez, majd pszichológushoz, esetleg érdemes lenne életvezetési tanácsadóhoz, meditációra, később sportolni. Ezeket mind neked kell megszervezned, hogy kimássz a gödörből! Idővel egyre többen fognak segíteni, egyre több barátot szerzel, akik támogatnak vagy mennek veled pl. sportolni, meditálni.

Egyáltalán nem kell tartanod a pszichiátertől, pszichológustól! Nem mumusok! Mit fog kérdezni, miként teszi fel ezeket a kérdéseket? Nehéz lenen általánosítani, hiszen ezek a beszélgetések egyenre szabottak, mindenkinél más és más. Ezek beszélgetések vagyis nem minden megtervezett benne. Annyi a különbség, hogy itt a szakterületre és a páciensre koncentrál a szakember. Azt biztos megkérdezik, milyen problémákkal jöttél el.

Nálunk 16 éves fiam ment át ezeken a problémákon, melyekre mi szülőként elkísértük, ha nem is voltunk odabent vele a kezeléseken. Viszont az egész családot érintette az állapota. (van egy 14 éves lányunk és velünk lakik az ápolásra szoruló nagypapa) Tagadhatatlan, megviselt minket, így családterápián is voltunk.

Nyáron, amint vége lett a tanításnak be is fektették kórházi pszichiátriára kivizsgálásra. Tavasszal kezdőtek nála a depressziós problémák, neki is voltak öngyilkos gondolatai. Nem járt iskolába, nem volt hajlandó. Egyszer, egyszer bement, de másnap újra nem volt hajlandó kikelni az ágyából. Párszor dührohama is volt, hogy mindenki hagyja őt békén. (dögöljön meg mindenki, ő sem akar élni, nincs semmi értelme...stb.) Egyik ilyen alkalommal bevitte a mentő, akkor hazaengedték és kapott időpontot a kivizsgálásra.

Jártunk vele hetente pszichológushoz, egyszer voltunk magán pszichiáternél is. Mind a magán mind a kórházi kezelői megbeszélték vele, fejezze be a tanévet, tegyen évzáró vizsgákat (a sok hiányzás miatt kellett), ezt csinálja végig, majd befektetik és kap segítséget. Így is lett! Két hétig volt bent a kórházban, majd ambulánsan kezelik, havonta kell menni a körzeti pszichiáterhez és járnia kell pszichológushoz is.

A kórházban eleinte kellemetlenül érezte magát, de napról napra jobban. Végül barátokat is szerzett. Kapott gyógyszereket, amelyek fokozatosan hatottak. (orvos szerint kb. 3-4 hét kell, mire kifejti a teljes hatását) Figyelünk rá, hogy beszedje, ne mismásolja el! Jobb a közérzete, habrár még nem mindig tökéletes. Idei tanévben is voltak depresszióból adódó hiányzásai, ám nem túl sok. Mondhatom, manapság több a jó napja, mint a rossz!

A kórházban nagyon kedvesek voltak vele! Mindenki segítőkész, udvarias volt. Amikor bevitte a mentő a felnőtt pszichiátriára vitték, majd a gyermekpszichiátrián volt kórházban. Mindkettő helyen jók voltak a tapasztalataink! Semmi rémisztő nincs, senki nem bántja a pácienseket! Ez nem holmi amerikai rémfilm! Tehát, nem kell félned, tartanod semmitől!

Családterápián eleinte csak teljesen általános dolgokról kérdeztek minket, ahogy fiúnkat is, amikor vele foglalkoztak. Persze, elmeséltetik, mi a probléma. Ez társalgás, tehát a válaszokra reagál a szakember, kérdéseit pedig úgy teszi fel, hogy megkapja a választ, arra, amit tudni szeretne. Fiam nem volt hajlandó beszélni a magán pszichiáterrel. Némán ült ott, mi szülők és a doki beszélgettünk. Majd kiküldött minket a főorvos úr és képes volt szóra bírni a fiúnkat. Ha nem is sokat, de beszélgetett vele. A pszichológusnál is volt, hogy keveset beszélt, mert olyan hangulata volt. Ám az is megesett, hogy csúnyán viselkedett és obszcén kifejezéseket mondott. Mindegyik helyzetet tudták kezelni a szakemberek, soha nem volt egyikből sem probléma. (nekünk ez már nehezebben ment, mára, már mi is jobban kezeljük a különböző helyzeteket)

Az elmúlt években nem jártál még pszichológushoz sem? Mert ebben az esetben érthető a visszaesés. Kezelés (segítség) nélkül nem lehet kilábalni ezekből a problémákból! Ez hosszú folyamat, egyeseknél életük végéig kell némi kezelés, aki elkíséri az úton. Van akinek pszichológus, van akinek egy coach, van akinek a vallás, másoknak a sport segít vagy ezek kombinálása.

Egészségügyi kérdéseknél mindig oda szoktam írni:

Itt a GYIK-en mindig fenntartással kell lenni a hozzászólásokkal, tanácsokkal! Mindenkinek van 30-60 perce a saját egészségére, el kell menni orvoshoz! pl. Háziorvos, majd eldönti, kell-e további szakorvosi vizsgálat.

Jó esély van rá, hogy nem is emlékszik már rád, csak a zárójelentéseden fogja látni, hogy a páciense voltál valaha. Azóta többszáz embert kezelt.

Mindent mondj el neki őszintén, tabuk nélkűl, ha azt szeretnéd, hogy segítsen.

Ha képtelen vagy személyesen elmondani a problémáid, gondold át alaposan, hogy mi a gondod,milyen érzések gondolatok vannak jelen az életedben, vannak e hangulatingadozások stb...írd le egy lapra és add oda neki.

Azt feltétlenül közöld, ha szuicid gondolataid vannak vagy ilyen késztetés gyötör, mert ha gyógyszerelni fog, akkor az igen lényeges abból a szempontból, hogy ne írjon fel olyan szert, amitől kinyírod magad.