Miért nem tudom önmagamat adni az emberek között?

Nem kell, és nem is lehet az "emberek"-nek megfelelnünk.

Akivel szívesen és őszintén tudunk beszélni és viselkedni, az a mi emberünk.

Én is mélyen igyekszem elrejteni az érzéseim, mert az a tapasztalat hogy elég sokan szeretnének visszaélni a jóindulattal, szeretettel, törődéssel.

Igazából érzéketlent játszok nagyon sok esetben, főleg olyanok előtt akikben egyáltalán nem bízom. Nem megfelelésből, a sebezhetőség elkerülése miatt.

De ez papírpajzs amúgy. Mostanába sokat vagyok egyedül, messze tartózkodok a szülővárosomtól és környékétől. Amég otthon laktam, észre se vettem hogy depressziós vagyok meg magányos, mert mindíg mentem valahova emberek közé és eltereltem a figyelmem. De most egyedül, hát kijön rajtam minden elnyomott érzés és gondolat.