Aki nem depressziós válaszolna ezekre a kérdésekre?

Nem vagyok depressziós és sose voltam.

- Régen nagyon utáltam felkelni reggelente, de mostanra elég jól beállítottam a biológiai órám, és mint egy nyugdíjas, megyek aludni este 10-kor 23 éves létemre és reggel 6-kor meg kipattan a szemem ébresztő nélkül is. Amióta normális az alvásciklusom, sokkal könnyebb felkelni reggelente. Gondolataim nagyon nincsenek, max arra gondolok hogy mi az aznapi teendő, hol mikor kivel találkozok stb.

- Viszonylag komoly vagyok, nem nagyon szoktam nevetni, úgyhogy azt tudnám mondani hogy egy átlagos napon egyszer-kétszer nevetek.

- Motivációm sok van és ezt mind az edzőteremnek köszönhetem

- Szüleimmel és nagyszüleimmel szívesen találkozok, minden héten szoktam menni, vagy ha nem tudok, akkor telefonon beszélek velük. Húgommal nem szeretek találkozni. Haverokkal/barátokkal meg ahogy időnk engedi, próbálunk hetente legalább kétszer találkozni. Általában jól érzem magam velük, akármit csinálunk.

- Jelenleg egyetemre járok, de gimnázium után nem mentem egyből továbbtanulni, egy multinál dolgoztam. Irodai munka volt, főleg home-office mert ez pont a covid időszakra esett. Tapasztalatom szerint dolgozni sokkal jobb mint tanulni. Rühellem az egyetemet, rühelltem a középiskolát is. Sokkal szabadabbnak éreztem magam amíg rendesen dolgoztam, és láttam hogy legalább haszna is van. Úgyhogy én nem értek egyet azzal, hogy a munka mindenképp rossz. Ha olyan területen vagy, ami érdekel és jó a társaság, ezerszer jobb mint az iskola, és még több szabadidőm is volt mellette mint most egyetem mellett. Alig várom hogy végezzek itt és mehessek vissza dolgozni.

- Nem, nincs spontán erekcióm egy jó nő láttán, főleg hogy barátnőmnél kevés jobb csajt láttam eddigi életem során, úgyhogy nehéz engem lenyűgözni :D

- Hétvége és hétköznap összemosódik nekem. Amikor dolgoztam, akkor is kötetlenül dolgoztam, most meg egyetemen az órarend összeállításától függően változó hogy mikor van időm és mikor nem. Például ebben a félévemben most a "hétvégém" a szerda-csütörtök volt, mert ilyenkor nem voltak óráim. Ellenben hétvégén mindig gondoskodtak róla a tanárok hogy legyen munkánk és projekteken dolgozzunk. Úgyhogy nem mondanám hogy boldogabb vagyok hétvégén mint hétköznap.

- Amikor meghallom a depressziót, mindig az jut eszembe hogy mekkora divat lett áldozatot csinálni magunkból. Ha diagnosztizálva van valaki és jár pszichológushoz, az nyilván más tészta. Ha valaki önmagát diagnosztizálja depresszióval, azt mindig kétkedve fogadom, mert divatbetegséggé vált. Már-már menő egyes körökben ha depressziós az ember. Környezetemben meg senki nem depressziós. Igyekszem magam olyanokkal körülvenni mint én magam. Olyanokkal akiknek van célja, akik kemény fegyelemmel és önkontrollal rendelkeznek, és akik életvidámak. Nincs annál rosszabb, mikor egy társaságban egy ember húzza le a hangulatot

23/F

Ébredéskor a gondolataim az álmaimmal kapcsolatosak, aztán lefut bennem, hogy miket kell csinálnom aznap. Változó, de van amikor érzem a kreativitást.

Nagyon változó, hogy mennyit nevetek. Ha társaságban vagyok, akkor többet. Ha találok valakit barátnak, akkor velük napi többször is, de költözés miatt most éppen nincsenek.

Ha elakadok akkor elvesztem a motivációm, de ha látom a haladást, akkor van elegendő.

A barátaimmal jobban érzem magam, mint a családommal. Általában jobb kedvem lesz ha velük vagyok.

Szeretem a munkámat, de nem azért mert nem vagyok depressziós. Szerintem sok ember rosszul választ, vagy rossz lehetőségek nyíltak meg előttük. Ilyen esetben nem meglepő, ha nem élvezi.

Nő vagyok, így nincs erekcióm, de a libidóm alacsony.

Hétvégen általában rosszabb kedvem van, mint hetkoznap. Elfog egyfajta üresség. A hétköznapok rutinja lefoglal, jobban szeretem a hétköznapokat.

Izgatott nagyon ritkán vagyok

Az ismerősi körömben nincs depressziós, de szerintem egyre gyakoribb.