Az lehetséges hogy egy személy egyszerre klinikai depressziós, szorongasos depressziós(pánikrohamokkal) és közben bipoláris is?

Question

Őszintén nagyon meg vagyok ijedve és le vagyok sokkolódva mert nagyon tisztán le vannak írva a tünetek és az összesből tisztán hozok nagyon sok tunetet
Amíg nem szedtem nyugtatót addig egyértelműen a szorongasos depresszió dominált és a súlyos hangulatingadozas(amikor elmúlt a szorongás miatti depresszív szakasz akkor jött a feldobottság érzése) amióta szedem azóta a klinikai depresszió dominál de ugyanúgy váltakozik a hangulatom sokszor, leginkább a jövő miatti aggodalomtól.
Jah és közben nagyon kopnak az emlékeim az évekből. Régóta rosszul vagyokMost őszintén ezt így elmondom egy orvosnak, mit tudnak kezdeni vele? Van egyáltalán bárki aki ezzel tudna kezdeni valamit?Más emberek legalább tudják hogy “csak” klinikai depressziósak, vagy szoronganak, nekem meg ennyi tunetem van egyszerre...

Válaszadó #3 · Accepted Answer

Ne öndiagnosztizálj! Semmire sem mész vele, te nem vagy szakember. Fordulj klinikai szakpszichológushoz vagy pszichiáterhez.

Válaszadó #1 · Answer

Lehet. Nekem is bipoláris affektív zavar, súlyos depresszió a fő diagnózisom, de szorongásom is van. Épp most akartam megnézni az EESZT-n, hogy pontosan hányféle van, de épp nem működik.

Válaszadó #2 · Answer

Lehetséges ilyen, de semmiképpen nem szabad öndiagnózist felállítani. Ezt kizárólag pszichiáter tudja felállítani hitelesen, pszichológus(ok) szakvéleménye, és a saját diagnózisa által. Az öndiagnózissal csak fölöslegesen félelembe, és zavarodottságba juttatod magad.

Válaszadó #4 · Answer

Nem tudom miért lettem lenullázva, de sebaj. Ezek a diagnózisaim:" F3140/3 - Bipoláris affektív zavar, súlyos depresszió, pszichotikus tünetek nélkül;
F4320/5 - Alkalmazkodási zavarok;
F5100/5 - Nem-organikus inszomnia; "

Válaszadó #5 · Answer

Van akinek epeköve és veseköve is van egyszerre.

Válaszadó #6 · Answer

Nekem is összetett a kórképem, de nekem ezt a pszichiáter állapította meg. Magamtól csak annyit tudtam, hogy pánikbeteg vagyok(a napi 2-3 roham ébresztette fel a gyanút). De kiderült, hogy kevert szorongásos-depresszív személyiségzavarom is van mellé, és emetophobiám. 18 éve, amikor elkezdődött, még nehezebb volt neten ennyi információt találni.

Válaszadó #7 · Answer

Más emberek boldogok. Én mev bipoláris vagyok közel tíz éve.
A bipolárissal nem lehet mit kezdeni. Esetleg ennyhíteni gyógyszerekkel,de ez gyógyithatatlan. Én már beletörődtem. Az orvosok se tudnak ezen segíteni mert az agy annyira bonyolult.

Válaszadó #8 · Answer

Igaza van annak az előttem szólónak, aki azt mondta, hogy NE öndiagnosztizálj, azzal együtt, hogy veled is egyetértek, kérdező, hogy valahol az is a normális (!), ha meg szeretnéd érteni magadat!Számomra a szorongás mindig is a depresszió része volt, nehéz elképzelnem, hogy van olyan depressziós egyáltalán, aki ne szorongana.Ezen kívül nem értelek, hogy hol üti egymást ez a három dolog, amit felsoroltál, szerintem tökéletesen kiegészítik egymást, de én nem vagyok sem pszichológus, sem pszichiáter, még ha tanultam is némi pszichológiát, meg magam is voltam terápián is, meg kaptam is nem kevés diagnózist.Kifejtem:Kezdeném a végén, ugyanis a bipolaritás tudtommal arról szól, hogy néha depresszió van, aztán meg boldogság. Tehát minden, ami a depressziós részéhez tartozik az életednek, oda meg belefér az összes többi: ahogy írtam már az előbb is, szerintem nem sok depressziós van, aki ne szorongana is néha, persze vannak ennek szintjei, gyakoriság, értem én, az meg, hogy az a depresszió milyen depresszió már csak nagyító kérdése, alkategória, ha úgy tetszik, tehát teljesen jól elfér egymás mellett, pláne egy bipoláris esetén minden, ami a depresszió része vagy fajtája vagy kísérője lehet, mint a pánikrohamok is.Én is voltam depressziós is, pánikrohamjaim is voltak, mindezek ráadásul már a terápiám után, mégis képes vagyok a boldog életre, mondjuk én nem kaptam bipoláris diagnózist szerencsére, de szerintem mindenkinek vannak depressziós időszakai, ám ha bipoláris is lennél, akkor élvezd a nem depressziós részét az életednek!Ezen kívül tényleg könnyen előfordulhat, hogy egy pszichiáter orvos netán félrediagnosztizál téged, ám ne feledd azt, hogy még mindig biztosabb szakembertől hallani bármit is, mint az öndiagnózis, egyrészt, másrészt meg bármikor elmehetsz újra, akár rögtön egy hivatalos diagnózis után is egy másik szakemberhez is diagnózisért, akár kettőhöz is, akár úgy is, hogy nem szólsz az egyiknek a másikról, ezzel is védve magad a félrediagnosztizálásról, mert igenis, tudom, saját bőrömön is tapasztaltam, hogy a diagnózisnak is van fejbe vágó hatása, a szembesülés, hogy ez vagyok én, és akkor most mi lesz, de tudd, hogy mindig, MINDIG meg van minden ember esélye a boldog és kiegyensúlyozott életre, legyen bármilyen testi vagy lelki diagnózisa is, de az öndiagnózis tényleg csak szorongást vált ki, ahogy egyes orvosok már nevetnek is kínjukban, amikor azzal nyitunk, hogy azt olvastam az interneten, hogy... Szerintem amúgy ez elkerülhetetlen, sőt, mi több, szerintem ez az egészséges, hogy az ember megpróbálja megérteni saját magát, ám ne felejtsük el, hogy az internet olyan, mint régen, a középkorban pl. kiállni a közösségünk fő terére egy emelvényre és kikiáltani, hogy hé, ki tudja, hogy ma éppen mi gyógyítja a rákot vagy az én aktuális nyavalyámat éppen, azaz bárki válaszolhat, és nem tudhatod, hogy mi az igaz és mi a nem igaz, ám lehetnek olyan válaszok még itt is, amelyektől csak tovább szorongsz és tovább zuhansz a depressziódba.Azt is szeretném még mindehhez hozzátenni, hogy a depresszió sem gyógyítható, ám lehet vele boldogan élni, én pl. nagyon szeretem a WHO rajzfilmjeit arról, hogy a depresszió egy fekete kutya, amely nevelhető, együtt lehet vele élni, és el lehet érni, hogy mi uralkodjunk rajta, és ne a depresszió rajtunk, azaz ezzel a példával élve ne a kutya üljön fejünkre, hanem legyen egy egészséges együttélésünk, annak beismerésével, hogy én egy ilyen ember vagyok, de ettől még lehetek boldog. Meg kell tanulni azt, hogy hogyan lehet együtt is élni a depresszióval, mit eszik az a kutya, és mi az, amelytől a sarokban alszik, és amikor múlt időben beszéltem a saját depressziómról, akkor itt hozzáteszem, hogy így is sokszor eszembe jut, hogy mit miért csinálok, és nem felejtem el azt a fekete kutyát a sarokban, ám mégis én uralkodom rajta, és nem ő rajtam. Értem ez alatt pl. azt, hogy sok év alatt kitapasztaltam azt is, hogy gyógyszerek nélkül is tudok boldog lenni, kiegyensúlyozott, ha eleget alszom, ha figyelek arra, hogy mit eszem és iszom és mennyit, ha eleget mozgok, ha elég napsütés ér, és igenis, hogy óriási önfegyelemre van szükségem ahhoz, hogy ne úgy éljek, ahogy régen, amikor nem volt jó nekem, sőt, a kilátástalanságig rossz volt, és meg akartam halni magam is, ami nem a lelki egészség jele, ám én elköteleződtem a terápiám során az életem mellett, és azok miatt a dolgok miatt, amiket viszont nagyon is szeretek az életben, nem hagynám el az életet a saját választásomból, és másnak is szükséges egy ilyen terápia, legyen az akár gyógyszeres, akár gyógyszer nélküli is, mert én abban hiszek, hogy mindig jobb tudni valamit saját magunkról, mint nem tudni, és erre nem a piactérszerű gyakori kérdések vagy máshol az interneten vagy a szomszédod fog neked tanácsot adni, hanem az, aki ezt tanulta évekig, még akkor is, ha ő is hibázhat, és ha nagyon nem tetszik a diagnózisa, és te nem értesz vele egyet, akkor tényleg kereshetsz másik szakembert felülvizsgálatra, akár harmadikat is, amíg el nem tudod fogadni saját magadat annak, aki vagy, akárki is legyél, egy gyönyörű lény, aki szeretet érdemel, elsősorban saját magadtól, úgyhogy vigyázz magadra, és szeresd magad, ne bántsd, mert belőled is csak egy van! Keress fel egy szakembert, vagy akár többet is, mert az internet népe közül nem mindenki jó indulatú és nem versenyezhet senki sem egy tanult emberrel, még akkor sem, ha a szakember is tévedhet!

Az lehetséges hogy egy személy egyszerre klinikai depressziós, szorongasos depressziós(pánikrohamokkal) és közben bipoláris is?

Kapcsolódó kérdések: