Melyiket nehezebb abbahagyni, a dohányzást vagy az alkoholfogyasztást?

Az alkoholra legalább vannak jó orvosi leszoktató módszerek. A dohányzásra nincsenek.

De mindkettő olyan függőség ami egy életre szól, sosem szabadulsz meg tőle, max tünetmentes maradsz életed hátralévő részére.

Hát én tettem már le tíz év után cigit, és láttam leszokó alkeszt.

Ez alapján az alkoholizmusból kiszállni megalázóbb, meg fizikailag keményebb.

Egy delirium tremens pl, amikor az ember haluzik, hány, rohama van stb.

Eleve más jellengû a két addikció, keményen dohányozni sokkal elfogadottabb, mint rendszeresen inni.

Pl ha a kollégád azt mondja, hogy leszokóban lévô láncdohányos vagyok, ott nem merül fel, hogy emiatt kirúgják. Ha valakin észreveszik, hogy alkoholista, az kirúgással jár.

Emiatt az alkohollal egyedül szenvedsz, tabutéma.

Meg egy erôs dohányos nem kerül olyan undorító állapotokba, mint egy részeg ember.

Nikotintól eddig csak egyetlen egyszer hánytam, de azért azt is kultúrálta.

Cigitôl besz@rni azért nehéz...piától viszont mind hányni, mind fosni gyakori.

Azért nikotin hiány ilyet nem csinál. Egy leszokó dohányos is nyugtalan, kieszi a frigót, nem tud aludni, szédül, de azért nem az a szint mint egy masszív alkoholista.

És ja, mindkét esetben "csak tünetmentes" a dolog, bár én ott tartok, hogy már nem tudok elszívni egy szál cigit, mert hányingerem lesz.

Nálam ez érdekes. 7 évig cigiztem. Letettem elvonási tünet nélkül. Egyetemet végig buliztam, ittam. Nem szoktam rá.

34 N🤷‍♀️

5, azon kaptam magam, hogy már nyáron is köhécselek, volt, hogy fizikailag rosszul lettem a stressz dohányzástól. Feküldtem a kanapén, forgott velem a világ, hánytam, remegtem. Az a klasszikus nikotin mérgezés.

Aztán elköltöztünk, új munkahelyen kezdtem és változott a rutin.

Általában melóba menet, meg hazafelé sétálva cigiztem, most meg tömegközlekedéssel.

A ház is más, itt nincs kert, se eresz, szóval ha cigiznék, de zuhog, nincs felettem semmi.

Szóval nálam a rituálé megváltozása, új napirend, undor és a ráeszmélés, hogy ez nem lesz így jó.

Mindkettőt könnyű abbahagyni, miután tisztázod, hogy minden pozitívuma, minden okod a használatára, minden nehézség, amit a leszokásnak tulajdonítasz, egyszerű önámítás. Becsülettel, egyesével végiggondolós. Felírod az említetteket, ahányat csak tudsz, de 5 meglegyen a rend kedvéért, és egyesével érvelsz pro és kontra. Ha nem hazudsz magadnak, akkor világos kell legyen a helyzet, mire a végére érsz. Néha újra kell csinálni ezt, mert pár stabil hónap után már megy belül a nagyemberkedés, szóval nagyon nem árt visszanyúlni az alapokhoz. De ennyi, és nem több. A klinikai esetek kivételével, természetesen, de a fizikai gatyába rázódást követően ugyanez nekik is, legfeljebb a motiváció még markánsabb.

Az alapprobléma az, hogy egész életünkben egy olyan világban éltünk, ahol ezek normálisnak, enyhén pozitívnak számítanak. Első blikkre nem lennének azok, ahogy első kóstolásra is valami gyötrelem mind. Ez a mesterségesen létrehozott kulturális háttér a legjövedelmezőbb marketing a gyártóknak, veled meg majd lesz valami, nem? Azt használják ki, hogy az agy spórol azon, hogy mikor dönt ténylegesen, és mikor gyorsít ösztönösen úgy, hogy az intuíciót hagyja választani. Aztán egyetlen egyszer becsületesen, módszeresen meghozod a döntést, és már csak vissza kell nyúlnod a nyilvánvaló eredményeihez, amikor az az egyébként is max kettő percnyi kísértés jellegű helyzet előáll. Amit egyszer értesz, azt nem lehet meg nem értetté tenni. Egyetlen egyszer elég mélyen, részleteiben átlátni, ténylegesen megérteni. Azonnal új alapokon kapcsolódsz a cucchoz, mivel az úgynevezett lelki függés alól egy szűk órányi töprengve vázlatolással simán kirántottad a szőnyeget.

8, te se voltál függô az fix.

Ez nem valami morális ficam, hanem mentális probléma is.

A legtöbben egy függôségbôl a másikba esnek, mert vannak emberek, akik alkatilag könnyen ráakadnak kb bármire. Ha az alkoholt kihúzod alóla, akkor elkezd szerencsejátékozni...

Pl tiszta heroninisták kb mindegyike láncdohányos.

Ha a hajlam nincs ott, akkor nagyon könnyû prédikálni.

Ezzel csak a stigmát rontod, meg azt az érzetet kelted, hogy aki nem tudja letenni, az valami gerinctelen féreg, és ássa el magát.

Ez nincs így.

Vannak mentális problémák, amiket az egésségügy nem kezel, vagy félrekezel és az emberek a saját kezükbe veszik a dolgot...és bizony vannak emberek, akik egy életen át gyógyszerezésre szorulnának rá, de nagyon nem mindegy mivel és hogyan.

Már pedig ha valakinek ott a lapján, hogy függô, nem kap semmit.

A leszokás nem linerális, van, hogy visszaesel, és vannak megingások is.

De ezekbõl is fel lehet állni.

Sokaknál már a redukció is nagy eredmény. Pl nem 3 doboz, csak 3 szál az amit elszív.

Ha valaki 20-30 évek után eljut ide, az is hatalmas eredmény.