Igazából mi is az, ami miatt nem kéne öngyilkosnak lennem?

Depressziós vagyok, nagyon rossz családi életem van, igazából nincs is már, lesz*rnak magasból. Anyám mentálisan beteg (volt), apám elhagyott, testvérem bántott, ez így mind rajtam csapodott le. Iskolában az osztályfőnököm diszkriminált, az ottani barátok magamra hagytak, bántottak is.

December eleje óta senkivel se beszélgettem, maximum köszönés, mert nincs senkim, engem mindenki utál, gyűlöl, nem szeret.

19 éves fiú vagyok, pár hónapja kerültem fel Budapestre , lett egy jóbarátom az is magamra hagyott, engem mindenki magamra hagy, egy darab sz*r vagyok, magányos vagyok, nem volt sose csajom se semmi, jó lenne ha meghalnék, senki se hallgat meg és nem megy el velem sehova. Akikkel barátkoztam én mindig ott voltam neki vagyis próbáltam ahhoz tudnám hasonlítani, hogy az Isten látja az egészet, én kiteszem magam, adok mindent próbálkozom, aztán mikor maganra hagy és látja, hogy azaz illető mással van, nevet, én egyedül, pofára esve, ő nevet, hogy megérdemeltem.

Ez nem fair az Isten cseszekszik velem, másnak szerető anya apa, de akinek nincs az se olyan rossz mint nekem. Alvasparalízissel is küszködöm sajnos, sose tudok egy éjszakát rendesen végig aludni, ha nem paralízis, akkor rémálmok, de a rémálmok is múltammal kapcsolatosak.

Ha meghalnék akkor lehet egy szebb világba kerülök, ahol nem kell többet szenvednem.

Mit kéne tennem, hogy megküzdjek ezzel? Haláltól félek, félek az ismeretlentől. Kérem segítsetek, köszönöm ha válaszolsz!