Kezdőoldal » Egészség » Mentális egészség » Ez depresszióhoz vezet?

Ez depresszióhoz vezet?

Figyelt kérdés

Egy ideje egyre többször érzem, hogy sirhatnékom van (ha az osztálytársaim kiabálnak, ha a tanár kiabál, ha az anyukám nem hagy békén) és, hogy kedvtelenebb vagyok. Nem érdekel semmi, nem tudom, hogy mi legyek.


Általában csak ülök a szobámban és vagy gondolkozok vagy bambulok unalmas youtube videókon.


Nem érzem jól magam a bőrömben és nem tudom, hogy miért.


Illetve egyre többet akarok egyedül lenni, nem akarom, hogy hozzám szóljanak vagy valami.


(Segítséget várok, nem lecsesző, beszólógató kommenteket)



febr. 21. 15:31
1 2
 1/12 anonim ***** válasza:
49%
Az, hogy egyedül akarsz lenni vagy sírhatnékod van, nem kóros. A youtube videók viszont nem fejlesztik a megküzdő-képességedet, csupa felesleges inger. Helyette szépirodalmi művek olvasását vagy naplóírást javaslok. A sport is jót tesz nemcsak a testnek, hanem a léleknek is.
febr. 21. 15:41
Hasznos számodra ez a válasz?
 2/12 A kérdező kommentje:
Rengeteget szoktam olvasni és sportolok is...
febr. 21. 15:42
 3/12 anonim ***** válasza:
49%
Vannak barátaid?
febr. 21. 15:45
Hasznos számodra ez a válasz?
 4/12 A kérdező kommentje:
Vannak, de én sose mesélek nekik, mindig csak hallgatom őket.
febr. 21. 15:46
 5/12 anonim ***** válasza:
75%
Akkor ezen kellene változtatni. :)
febr. 21. 15:49
Hasznos számodra ez a válasz?
 6/12 A kérdező kommentje:

Tudom...

Csak nem tudom, hogy hogy.

febr. 21. 15:53
 7/12 anonim ***** válasza:
75%
Beszélj az érzéseidről, foglalj állást azokban a kérdésekben, ami fontos vagy a társaságodban téma, pl. pályaválasztás, politika, divat, közösségi oldalak, milyen a jó szülő, mit kellene anyukádnak mondania, stb.
febr. 21. 17:05
Hasznos számodra ez a válasz?
 8/12 A kérdező kommentje:

Nem jó érzés magamról beszélnem.


A témákba pedig nem mindig tudok beleszólni...

febr. 21. 17:11
 9/12 anonim ***** válasza:

Szia Kedves Kérdező!🙂


Nem rég én is hasonló cipőbe jàrtam. Tapasztalatot tudok megosztani, ami lehet tanács is egyben.

Nálam is így kezdődött. Kis fàradság, egyre több fekvés, egyre lejebb húzott redőny, érdektelenség, céltalanság, elesettség érzés, magàny...

2 hónapig tartott, mert két hónap után azt mondtam, elegem van! Ez nem én vagyok!

A két hónap végere olyan mélyre kerültem, hogy nem láttam értelmét az életemnek, nem làttam a jövőmet.

Úgy tudtam segíteni magamon, hogy összelapátoltam magam (nagyon nehéz volt kikelni az àgyból, felöltöznk normàlis ruhàba és kimenni az utcàra) és sétàltam, gondolkoztam, célt kerestem. Egy célt talàltam. Bármivel, bárhogyan, de segíteni akarok másoknak. Ezt úgy értsd, hogy segíteni egy hajléktalannak, adomànyozni. Segíteni idős néninek, bàcsinak az utcàn átmenni a zebràn...stb. Azt vettem észre, hogy egyre többször megyek el itthonról ezzel a céllal. És ez engem meggyógyított. Most újra nevetek, közösségbe járok. Pedig egy hónappal ezelőtt még, zsíros hajjal, kócosan, pizsamába bolyongtam a sötét lakásba, kisírt szemmel.

Nagy ölelés! Remélem sikerül Neked is!!!

febr. 22. 20:33
Hasznos számodra ez a válasz?
 10/12 A kérdező kommentje:
Köszönöm szépen, bár az én helyzetem még nem ilyen megpróbálom megfogadni a tanácsot. :)
febr. 23. 16:05
1 2

Kapcsolódó kérdések:





Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu

A weboldalon megjelenő anyagok nem minősülnek szerkesztői tartalomnak, előzetes ellenőrzésen nem esnek át, az üzemeltető véleményét nem tükrözik.
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!