Fel nem dolgozott traumák, mentáls betegségekkel, így teljesen értelmetlen az életem?

Nagyon kemény gyerekkorom volt. Itt vagyok fiatal felnőttként, és szenvedek sajnos. Engem senki sem szeret, mindig azt kellett eltűrnőm, ha boldog vagyok, családom rögtön szétakar törni, a suliban is ez volt. Apámat nem is ismerem nagyon, anyukám pedig folyamatosan bántalmazott lelkileg, és a család többi tagja is.

Voltam pszichológusnál 16 évesen, ott borderline gyanú volt, most probálnék pszichológushoz, vagy pszichiátriára kerülni, de egyszerűen nem tudok, 2-3 honapos a várólisták.

Probléma az, hogy senki nem hallgat meg, és folyamatosan a múltam kísért, mérgező gondolatok formájában, és nem tudok élvezni semmit, sőt szenvedek. Egyetlen egy emberi kapcsolatom van, egy olyan barátság, ahol mindent én adok, és való igaz, hogy sokat beszélünk, de téma mindig ő, vagy valami gyerekes csíny, alig találkozzunk, holott itt lakik egy köpésnyire, sose hallgat meg rendesen, folyamatosan másokkal beszél és nem velem.

Lehet ha meghalnék, nem kéne többet szenvedni, így nincs értelme élni, így sajnos csak szenvedés, szenvedés hátán, senki sincs itt mellettem, aki valóban bátorítana, közös élményeket szereznénk, egy ember van, az is csak lehúz inkább.

Bátorságom lassan meglesz hozzá, hogy megtegyem, sajnos még nincs.