Nem érdekel semmi,mióta betegség van a családban,nem érdekelnek azok a dolgok amiket szerettem,miért?

Ha gyógyíthatatlan betegek, akkor valamennyire érthető.

Különben pszichológushoz kellene menned, ha magadtól nem tudsz változtatni.

Ezek inkább krónikus betegségek -az embólia kivételével, de az szerencsésen rendeződött- vérnyomás csökkentővel ill. vérhígítóval kezelhetők.

Rengeteg embernek van ilyen, és általában még betegségtudatot sem okoz. Beveszem a gyógyszert, mérem a vérnyomást -néhanapján- és kész. Időnként kontrollra megyek. A leírtak alapján te betegebbnek tűnsz -mentálisan- mint akikért aggódsz. Magadat tedd rendbe.

Jaj, hát a magas vérnyomás az nem betegség, hanem 50 fölött gyakorlatilag állapot! Erősen szorongó vagy, depresszióba csúszva. Sürgősen menjél pszichológushoz, az való erre.

Amúgy hány éves vagy? Hajadonként otthon élsz a szüleiddel?

Elhiszem, hogy aggódsz értük, de sajnos az idős kor ilyen-olyan betegségekkel jár. Nem súlyos, azon dolgozzatok, hogy hogy lehetne szinten tartani. Bár egy idős ember nem fog változtatni az életvitelén.

Te viszont változtass, mert stresszelsz és szerintem depresszióval is küzdesz.

Ha 20 éves vagy, akkor a szüleid nem lehetnek öregek. A "betegségük" vagy inkább állapotuk sem indokolja ezt a nagy aggodalmat, szorongást, amiben TE "vergődsz". Lehet, hogy túldramatizálják a helyzetet, hogy téged maguk mellett tartsanak?

Azért merült fel bennem a gyanú, mert láttam olyant, hogy a gyerek a szülő felnagyított, súlyosnak mutatott betegsége miatt nem tudott önállósodni.