Öngyilkossági kisérlet tulélő?

32 évesen is lehet változtatni!

Ha pénzügyi gondjaid vannak arra is találhatsz megoldást, ha partnerkapcsolati problémád van arra is!

Rengeteg lehetőséget rejt az élet nem szabad feladni!

Én is voltam, vagyok néha nehéz helyzetben de mégis mindig találok megoldást pedig elég rossz a helyzet minden téren itt ahol én lakom, nehéz az elhelyezkedés, beilleszkedés minden de feladni sosem szabad!!

2 éve próbáltam meg először, gyógyszerrel, kevéssel, túléltem, nagyon bántam, hogy túléltem. Onnantól már okosabb voltam, pszichiáterhez mentem és tucatszám írattam, és váltottam ki a Dormicumokat fél éven keresztül. Kis fejszámolással rájöhettek, hogy az kb. 12 doboz altató, mert havonta írt föl 3-at. 2 dobozt beszedtem a félév során, de a maradék 10-et 100 mg frontinnal megfejelve és alkohollal leöblítve vettem be. A hatás annyi volt, hogy én nem is emlékszem (nem tudom máig se, nem emlékszem), de segítséget kértem, így időben kimosták a gyógyszert a gyomromból, és nagyon bántam.

Én nem hittem semmiben, csak az őrjítő monotónia vett körül, és belül az üresség érzés, és arra gondoltam, hogy ha meghalok SEMMI lesz, és bár sajnálom a hozzátartozóimat én már úgysem fogom érezni a fájdalmukat. Amúgy is mindig önfeláldozó életet éltem, úgy gondoltam, most rajtam a sor, hogy önző legyek.

Azóta szerelmes lettem, most eszembe sem jut, csak néha. De ha a párom elhagyna biztos megpróbálnám megint.

Én hajlamos lennék rá. Eléggé depressziós vagyok.

Mint mindenkinek nekem is okom van rá.

És az én okom a világ, sajnos nem tudok vele változni.

Lehet, ez csak abból kifolyólag a támadásba átmenés.

De egy pl, nem tudok kinek dicsekedni, hiába mondanám bárkinek, hogy milyen szépet festettem, megint megvették az egyik képem, kb 1 p múlva, bárki, folytatná, hogy multkor ugy bebasztam, de ugy, nem emlékszem semmire, de azt mondták nagyon jó volt.

A mai 10 éveskeről meg nem is beszélek akik meg lassan felnőnek, lányok stb, csak hogy lássátok az én bajomat. És ha azt mondtam nekik, azért isztok, mert nincs sikerélményetek, és ez egy olyan dolog, amihez nem kell ész, tehetség, akkor meg kiközösítenek. És volt is ilyen.

A lényeg, hogy a testem menni akar, lényem egy része, de tudatban nem igazán tör meg. Nem tudok aludni, mikor akarok, állandóan zakatol az agyam, megmarad azon a gondolaton ami elszomorít. Tipródok, nincs kedvem semmihez, elbizonytalanodok stb. És mindig az van, hogy kinn az erdőn felkötöm magam.

De azt tudni kell, hogy akár mérges vagyok, ami nem szoktam, vagy vidám, ami megintcsak nem szoktam :)hogy én mindig követem az elveim, az álmaim. És igy megtanultam, hogy egy kósza gondolat, nem térithet el, én igy tanultam meg rajta uralkodni, próbáld meg, mert az érzés a bánat elmegy, és marad az üresség, de nem szenvedsz, a gondolat, viszont mindig örök. Ez a hit, amit mindenáron követni kell. És tudni kell, hogy mit akarsz, persze.