Túlságosan vonz a halál? Mindig is lázba hozott a halál...

Ez nehéz kérdés...

Figyelj, szerintem el kellene menned pszichológushoz. Biztos, hogy nem akarsz elmenni, meg hogy "ezt könnyű mondani", de, kellene egy semleges ember segítsége. A pszichológus segít neked, és közben mindent megtart magának (mármint, amit elmondasz neki).

Keress egy hobbit, talán egy küzdősportot.

Vagy! Amikor érzed, hogy be akarod gyógyszerezni magad, vagy öngyilkos akarnál lenni, akkor gondolj át MINDENT REÁLISAN, és, ha tényleg nincs okod rá, és kitartó vagy, akkor nem fogod megtenni.

Remélem legalább egy kicsit segíthettem...

Szia!

Tudom miről beszélsz sajnos,jártam én is hasonló cipőben :( nekem kicsit több mint egy éve elváltak a szüleim és az akkori barárom akivel már 3 éve voltam együtt semmiben sem támogatott,úgy éreztem teljesen egyedül vagyok,senkire sem támaszkodhattam,ráadásul épp végzős voltam szakközépben és egy költözés és házfelújítás nagyon rosszkor jött :S ráadásul az akkori barátomnak köszönhetően barátaim is elpártoltak mellőlem.Nem igazán találkoztam velük,hagytam magam befolyásolni. Én is állandóan sírtam és megakartam halni.Habár azt hozzá kell tennem,hogy előtte is történtek nem túl szép dolgok az életemben és ez már csak a hab volt a tortán :( én is meg akartam halni,mindenen gondolkoztam h lenne a legfájdalom mentesebb....de valahol legbelül élni akartam,de nem tudnám megmondani miért hiszen nem igazán volt kinek örülnöm.Aztán teltek múltak a hónapok és megismerkedtem egy nagyon aranyos fiúval aki anyukám barátjának az unokatesójának a fia :) na jó ez így bonyolult,de nagyon jóban lettünk,először csak MSN-en beszélgettünk és az akkori barátom nem is tudott róla,nagyon hűséges voltam,soha nem is csaltam meg.ÉS ennek a srácnak mindent elmondhattam,mindenben segített nekem és neki köszönhetően kilábaltam ebből az érzésből.És most vele vagyok egy nagyon Boldog kapcsolatban és rájöttem,h igenis van miért élni.Én is sokat bántottam magam mert úgy éreztem h megérdemlem a fájdalmat,de h miért azt nem :S:S:S kibeszéltem magamból ezt az érzést neki,csak neki mertem elmondani.A legroszzab h én éreztem is h orvosra lenne szükségem,de nem lett volna pénzünk megfizetni egy rendes orvost.Nagyon boldog vagyok vele most. Én azt tanácsolom neked,hogy próbálj meg keresni egy olyan embert akiben megbízol és merj beszélni erről másokkal,hidd el sokkal könnyebb lesz. Próbálj meg jó dolgokat csinálni,BARÁTOKAT SZEREZNI!Ez nagyon fontos!Ők segíteni fognak hidd el!

Kitartást kívánok neked!És ne csinálj semmi butaságot,nem éri meg :(

Szió

Anita