Párkapcsolati depresszió?

Szerintem nagyon is előfordulhat. Ha például valaki folyamatosan a kapcsolat miatt aggódik, hogy most mi van kettejük között hogy lesz-a jövőben vagy a pasi el akarja hagyni ő meg nem szeretné ezen pörög az agya mindig és ebbe bele lehet rokkanni. Nem mindenki túl könnyen túllépni egy szakitáson vagy megcsaláson de még akár egy komolyabb veszekedésen sem. Ezekben a helyzetekben amikor az ember kilátástalannak látja a helyzetet, szonog ideges és nincs kivel megosztania a problémáit mert a párja nem kiváncsi rá nagyon könnyen előfordulhat hogy depressziós lesz. A párjával való kapcsolata generálja ezeket az érzéseket. Itt tenni kell valamit, mert akár még az öngyilkosságig is elmehet a folyamat.

Én is hasonlóan voltam az első és egyetlen komoly kapcsolatomban. Annyira görcsösen akartam és bele se mertem gondolni mi lenne ha véget érne, ha szakitanánk és egyedül kellene lennem hogy ez a végére teljesen kikészített. Szakitanunk kellett és időt hagyni a másiknak.

* nem mindenki tud könnyen túllépni

* szorong, ideges

bocsi a hibákért

*sztem elhagyás, otthagyás után áll fenn az eset....

Az már nem "párkapcsolat".

*Ha például valaki folyamatosan a kapcsolat miatt aggódik, hogy most mi van kettejük között hogy lesz-a jövőben vagy a pasi el akarja hagyni ő meg nem szeretné ezen pörög az agya mindig és ebbe bele lehet rokkanni.

Ez nem depresszió, hanem személyiségzavar. Kisebbrendűségi komplexusod van, alábecsülöd magad, nem hiszed el magadról, hogy szerethető vagy. Nemcsak hogy bele lehet rokkanni, de a másikat is elüldözöd vele, és önigazolást nyersz: tényleg elhagytak, tényleg nem vagy szerethető.

Személyiségfejlesztéssel, önismereti könyvekkel előbbre juthatsz, ha nem sikerül, akkor pszichológus segíthet, mert ha nem sikerül leküzdened, nem leszel képes tartós boldog párkapcsolatra.

Amolyan se vele-se nélküle kapcsolat a mienk.

Többször szakitottunk, volt amikor miattam volt amikor miatta de eddig mindig kibékültünk. Viszont mostanra a helyzet eléggé eldurvult, hogy nagyon megtépázott mindkettőnket az állandó surlódás és az örökös problémák. Már nem olyan a viszonyunk egymáshoz mint régen.

Jelenleg is külön vagyunk. Legutóbb egy hónapja dobott, azt mondta már nem szeret. És hogy van neki más. Én utóbbit nem hiszem, de az biztos hogy ebből a kapcsolatból elege lett. Mással akarja megpróbálni. Meg is értem. Véglegesnek gondoltuk ezt már mindketten de mégis gyakran beszélünk és érzem mégis valami húzza vissza felém, nincs még túl rajtam. Ugyanezt érzem én is valahogy eyikünk sem igazán tudja elfelejteni a másikat..

Bár ez lehet az együtt töltött hosszú idő miatt van (4 év)

De eddig még mindig adtunk egy "utolsó" esélyt egymásnak. Ami persze sosem volt az utolsó. De most már úgy érzem tényleg porrá zúztuk a kapcsolatunk. Észérvek vannak, tudjuk hogy sok értelme ennek nincs mert a problémák újra és újra előjönnek,megoldani nem tudjuk őket. Egyenlőre patthelyzet van. Úgy éreztem sokszor, hogy összeomlok. Az egyedül töltött idő alatt nagyon magambazuhantam, nem volt kedvem semmihez, senkihez. Itthon gubbasztottam napokig, ha nagyritkán ki is mozdultam ugy jártam keltem mint egy zombi... sokszor gondoltam az öngyilkosságra is. Nem láttam értelmét az életemnek, semmi örömöt és szépséget nem tudtam értékelni az életben Nélküle úgy éreztem magam mint a szárnyát vesztett madár. Azt hiszem ezt hívják depressziónak.