Kezdőoldal » Egészség » Mentális egészség » Szerintetek anorexiás legyek?

Szerintetek anorexiás legyek?

Figyelt kérdés
Úgy érzem, ez minden gondomat megoldaná. Egy nyomorék vagyok, másban úgyse leszek jó soha, utálom az életemet, utálom magamat és a többi embert is, meg akarok halni, és ráadásul még kövér is vagyok, bár még ez a legkisebb probléma. Volt egy időszak az életemben, amikor nagyon lefogytam, akkor mindenki szeretett, sajnált, de volt olyan is, aki csodált. Olyan volt az éhezés, mint egy titkos hely, ahova elmenekülhetek. Semmiféle vágyam nincs az életben, mindent unok, kiégve érzem magam, pedig nem vagyok vagyok 20 éves se, de nem érdekel senki és semmi. Valahogy ez az egyetlen dolog, aminek értelmét látom...
2011. febr. 1. 23:40
1 2 3
 11/22 anonim ***** válasza:

Ne legyél buta. Azért, mert a világ rossz, ne büntesd magad. Egyél vitamindús kajákat és sportolj. Mind a kettő segít, hogy megőrizd a lelki egyensúlyodat. Tanulj önismeretet is.

Ha azt mutatod már a testeddel is, hogy törékeny vagy, akkor a rosszkedvű emberek elsőnek beléd fognak "rúgni", téged fognak cikizni, mert azt látják, hogy úgyse véded meg magad. Látod ugye, hogy ez ördögi kör?!

Egy módon léphetsz ki belőle: ha megerősödsz és még erősebbnek mutatod magad. Állj ki magadért és ne várd, hogy sajnáljanak. Lehet, hogy ez a suliban régen bejött, de lassan felnősz és a felnőtteknek nincs idejük arra, hogy a te érzékeny lelkedet ápolgassák, mert lesz nekik is elég bajuk. Tehát testben és lélekben is erősödj meg. Szurkolok Neked!

2011. febr. 2. 11:17
Hasznos számodra ez a válasz?
 12/22 anonim ***** válasza:

Én arra lennék kíváncsi, hogy miért unsz mindent, miért érzed magad kiégve, miért nincs értelme az életednek, miért nem érdekel senki és semmi?

Hogy telik egy napod?

2011. febr. 2. 13:00
Hasznos számodra ez a válasz?
 13/22 anonim ***** válasza:
attól még, hogy nem eszel, nem leszel anorexiás. anorexiás az, akinek nincs étvágya, ezt jelenti szó szerint a betegség. az anorexia nem egyenlő soványsággal. dagadt ember is lehet anorexiás, ha nincs étvágya valamilyen pszichés oknál fogva. ergó te csak koplalsz.
2011. febr. 2. 22:55
Hasznos számodra ez a válasz?
 14/22 anonim ***** válasza:

Azt javaslom nagyon gyorsan keress magadnak egy pszichológust,aki kineveli belőled ezt a baromságot!

Kicsit körbe kéne nézned magad körül,hogy hány ember él lebénulva,hány ember él az utcán,hány ember,kisgyerek tölti a fél életét a kórházban,mégis képesek mosolyogni!

Bizonyára ingerszegény környezetben élsz,nincsenek hobbijaid,azért vagy lehangolt,azért vagy negatív...anorexia,mekkora baromságot hordasz már itt össze? Ezer meg ezer molett hölgy adná az életét az alakodért... komolyan,menj el egy pszichológushoz,mert ez nem egy fiatal nőhöz méltó gondolkodás! És ezt veheted bátran támadásnak,attól legalább valami érdekelni fog...borzalmas,hogy ilyen fiatalon így látod az életed,mikor más ezerszer rosszabb helyzetben van!

Egyébként csak hogy tudd: a férfiak jó része nem szereti a csontkollekciókat,se a magukba fordult,depressziós lányokat.

Tényleg menj el orvoshoz ezzel...ne tedd tönkre magad,hanem inkább állj fel és kezdj valamit magaddal meg az életeddel.

2011. febr. 3. 14:45
Hasznos számodra ez a válasz?
 15/22 anonim ***** válasza:

Nem baromság amit a kérdező ír! Az anorexiásoknak lecsökken a stressz-szintjük, mert a kevés energia miatt a szervezet visszavesz ebből (is).

Mondjuk ez akkor sem megoldás, menj pszichológushoz!

2011. febr. 4. 02:12
Hasznos számodra ez a válasz?
 16/22 A kérdező kommentje:

Igazából még mindig gyötör ez a kérdés...


Nem azért akarok anorexiás lenni, mert le akarok fogyni. Nyilván akkor fogyókúráznék. Egyrészt meg akarok halni, csak nem vagyok elég agresszív/bátor/elszánt ahhoz, hogy vérfröcsivel vessek magamnak véget, másrészt szeretnék találni valamit, amiben jó tudok lenni, a nemevéshez meg nem kell semmilyen képesség, elég, ha az ember csak nagyon kétségbeesett (hiába próbálják ezt egyesek valami különleges dolognak beállítani). Arra sem vágyom, hogy sajnáljanak, mire megyek a sajnálattal? Nem akarom, hogy bárki ismerjen engem, hogy bárki bármit érezzen irántam. Azért tettem fel mégis a kérdést, mert végül is mégiscsak az egyetlen rohadt kis életemről van szó, amit sose kaphatok vissza, ha tönkreteszem vagy eldobom magamtól. A másik gond a szüleim, akik természetesen eltartanak, de örülnék, ha nem tennék, örülnék, ha nem szeretnének, mert akkor nem lenne bűntudatom amiatt, hogy ennyire utálok mindent, és meg akarok halni. Ha nem tartanának el, a kisujjamat se mozdítanám magamért. Tudom, hogy az elmúlt években rengeteg pénzt, energiát és szeretetet öltek belém, és sajnálom őket ezért, de ennyi... ez nem elég ahhoz, hogy tovább küzdjek, a nemistudommiért. Mert úgy érzem, semmi vágyam nincs. Még boldogtalannak se mondanám magam, egyfajta kongó ürességet érzek magamban, mintha nem is igazán léteznék ebben a világban, csak valami szellem lennék, nincsenek álmaim, céljaim, érzelmeim minimálisak, és főleg önmagammal kapcsolatosak. A fiúk sem érdekelnek (se a lányok), régen amúgy apáca akartam lenni, csak elvesztettem a hitemet Istenben. A többi emberről az a véleményem, hogy a nagy részük ugyanolyan átlátszó, semmilyen senki, mint én, csak őket ez nem zavarja, ebből kifolyólag nem hoz lázba, hogy szeretnek-e vagy utálnak. Ugyanolyan emberek, mint én, tele hibákkal.


Elvileg egyébként tanulok, gyakorlatilag mostanában nem igazán... szeretek tanulni, de nagyban megkönnyítené a döntésemet, ha ez nem így lenne. A tanulással is az van, mint a szüleimmel kapcsolatban, felkelek, eszek, végigcsinálom érte a napot, de hosszú távon csak visszahúz attól, hogy szépen lassan kisétáljak a világból, amit utálok. Ugyanakkor meg baromira zavar, hogy nem megy tökéletesen, és kezdem elveszíteni a lelkesedésemet eziránt is.

2011. febr. 19. 23:38
 17/22 anonim ***** válasza:

Azon kéne elgondolkozni, hogy miért érzel így. konkrétan van okod rá? valamire vissza tudod ezt vezetni? mit utálsz KONKRÉTAN az életeben, életedben? Akarsz-e ezen változtatni? Biztos volt olyan időszak, amikor boldog voltál, örültél, hogy vagy, nem?

Csak rajtad múlik, hogy hogy érzed magad, hogy milyen az életed, hogy akarod-e magas jobban érezni. Rengetegen feladhatnák az életük és mégis egy csomóan küzdenek és tudnak örülni. Te miért nem akarsz?

És amúgy biztos vagyok abban, hogy ez egy átmeneti állapot, csak ki kéne zökkenned belőle. És nagyon fogsz örülni mondjuk 25 éves korodban, hogy nem csináltál semmi hülyeséget és hogy vagy, hogy minden sz@rság ellenére igenis, JÓ élni.

2011. febr. 21. 06:11
Hasznos számodra ez a válasz?
 18/22 A kérdező kommentje:

Konkrétan az életemben elsősorban magamat utálom. És erre lehet írni, hogy változtassak magamon meg ilyesmik, de szarból nem lesz aranygyűrű. Egyszerűbb, biztosabb és takarékosabb megoldás megölni magam. Tudom, hogy gyenge és gyáva vagyok - ez csak még eggyel több ok arra, hogy meghaljak.


Nem tudom, mi tenne boldoggá, úgy érzem, ez a világ nem tud semmit se adni. Nem érdekel semmi. De valahogy annyira vágyom a boldogságra, mintha egy hosszú, rettenetes nap után, hullafáradtan kéne még vidámparkba mennem, amikor alig állok már a lábamon és csak aludni akarok.


Már gyerekkoromban is voltak szomorú gondolataim, és ahogy idősödöm és egyre fogy az időm, egyre kevesebb reményem marad.

2011. febr. 21. 20:03
 19/22 anonim ***** válasza:

Nekem általában hullámvölgyeim vannak és olyankor én is szoktam így gondolkodni. Pl. most pont egy ilyenben vagyok.. Nem tudom nálad hogy van, de én ilyenkor arra gondolok, hogy egy boldogabb időszakban biztos örülni fogok, hogy nem tettem semmi meggondolatlant. Szerintem menj el egy jó pszichiáterhez, aki gyógyszert ír fel. Tudom, ez nem megoldás, de ad egy löketet és utána már lehet, hogy lesz erőd (és motivációd) kimászni a gödörből.

A másik ami nekem is bevált, a sport! Én egy edzőterembe jártam le kondi és aerobic órákra és rengeteget segített! Sokkal jobb lett az általános közérzetem.

Kitatartást!! Ne tegyél semmi meggondolatlan, mert biztos, hogy leszel még jobban (ennél csak jobban lehetsz :D) és akkor örülni fogsz!! :)

Kíváncsi vagyok a további 'fejleményekre', ha gondolod majd írj még.

2011. febr. 21. 20:28
Hasznos számodra ez a válasz?
 20/22 anonim ***** válasza:

Ha akarsz, akkor tudsz is magadon segíteni. Mindenki céllal születik ide, és az egyszerű hétköznapok is tele vannak olyan dolgokkal, amikért jó élni.

Ha utálod magad, írd fel, hogy miért. És VÁLTOZTASS. A legtöbb ember tele van komoly gondokkal, nehéz feladatokat rótt ki rájuk az élet, örülj, hogy neked az életed boldogsága CSAK rajtad múlik, CSAK te vagy a gátja. Tehát el kell döntened, hogyha már élsz, akkor jól vagy rosszul akarsz élni? Vagy ha ennyire nem akarsz küzdeni, a jó dolgokat meglátni, akkor mi sem tudunk segíteni. Vagy összeszeded magad, vagy még mélyebbre süllyedsz. Fiatal vagy és szabad, most még eldöntheted, milyen életet kreálsz magadnak. Az pedig BIZTOS, hogyha túljutsz ezen az időszakon, akkor örülni fogsz, hogy élsz és rengeteg dolog érdekelni fog.

Szájtépésen kívül mi többet nem tudunk segíteni, úgyhogy most te jössz, reggel állj hozzá a naphoz másképp, legyél kiélezve az apró jó dolgokra, mert ilyen sötét gondolkodással jó, hogy nem veszed észre, ha valaki kedves hozzád, vagy ha csicsereg egy cinke, vagy ha egy autós lelassít a pocsolya mellett, hogy ne sározzon össze. Akár hiszed, akár nem, ezekre az apró jóságokra is szükség van, általában nem nagy durranásokból áll az élet.

na ennyi volt a mondandóm.

2011. febr. 22. 05:42
Hasznos számodra ez a válasz?
1 2 3

Kapcsolódó kérdések:





Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu

A weboldalon megjelenő anyagok nem minősülnek szerkesztői tartalomnak, előzetes ellenőrzésen nem esnek át, az üzemeltető véleményét nem tükrözik.
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!