Azt hiszem, hogy skizofrén az exem. Követett. Meg fog ölni?

Nem skizofrén, csak szórakozott velem, és halálra ijesztett. Csak eljátszotta, hogy csomó énje van. Nem tudom ez milyen betegség. Soha többé nem akarok róla hallani, ez az egy biztos :S.

A legkisebb utalást teszi arra, hogy ártani akar?? Többször megfenyegetett már, hogy megver. De most végleg megszakítottam a kapcsolatot. Ekkora hülye még sosem voltam, és soha többé nem leszek. Tényleg az életemmel játszottam, és nem érdekelt:S. Nem tudom, hogy nem tisztelhettem ennyire önmagam, mélyen magamba kell néznem, ez az egy biztos...

Meg még valami biztos, hogy én korábban, még korábban, úgy kábé három éve depressziós lettem, mármint ez öndiagnosztika, orvos nyilván nem látott. Egy évig depressziós voltam. Akkor kutató depressziónak hívtam, ma már világosan látom, hogy általános depresszió volt. Egy kapcsolatom kihúzott belőle, de utána megismertem ezt a fiút... Visszarántott, és annyira mélyre taszított ez az egész, hogy most már tényleg tünetei voltak a depressziónak. A lényeg, hogy lehet, hogy ezért nem tiszteltem magam azzal, hogy tűrtem a pszichés bántalmazást, mert depressziós lettem. Meg lehet, hogy nem is voltam jól:S. Mármint annyira én ehhez nem értek. Jól voltam addig, míg volt egy fiúm, de igazán akkor se voltam jól. Ma már be kell vallanom magamnak, hogy csak jelentősen jobban voltam. Azon kívül nekem a korai depressziómnak a tünete lehangoltság volt, és hát, egyebek, és hát, azt is be kellett vallanom magamnak, hogy a végén ott is ott voltak a szuicid gondolatok :(. De én nem vettem komolyan, csak most gondolkoztam el a jelentőségén, hogy most januárban újra előjöttek. De nem akarok meghalni, ezt tudom, nem akarok öngyilkos lenni, szóval elkezdtem magam felépíteni valahogy, nagy nehezen. Elkezdtem önkényesen, orvosi segítség nélkül természetes nyugtatót szedni, és homeopátiás szorongásgátlót. De nagyon úgy tűnik, jó darabig szednem kell. Sajnos nagyon hullámzok is. Azt hiszem, hogy találtam egy dolgot, ami állandó már azóta, mióta kibontakozott a felnőtt depresszióm, egy dolgot, ami előtt nem volt úgy, és méghozzá azt, hogy nem tudok tanulni azóta rendesen :S, de ezt bevallani megint csak most kezdtem módszeresen magamnak, hogy nem voltam képes konstruktív lenni. Csak ez a depresszióm sokszínű, és néha tényleg alig tűnt fel a dolog, mert persze működött a jó öreg önbecsapás. Már nagyon figyelek önmagamra is, hogy nehogy becsapjam saját magam. A legfontosabb most, hogy az elkövetkező időkben megpróbáljak szembenézni az igazsággal, és azzal, hogy ez egy betegség. Mármint nem biztos, hogy beteg vagyok, és nem biztos, hogy annyira komoly a depresszióm, csak éppen a helyzetem nem normális, és legalább kicsit rendezni kell, ha tényleg élni akarok. Élet és halál közt lebegtem eddig, és egyre súlyosabbá vált a helyzet, és eldöntöttem, hogy élni akarok, mert ezt kell tennem.