Olyan indulat van bennem, hogy attól félek, én leszek a következő lövöldöző őrült. Kicsit félek magamtól. Van még esélyem egy normális életre?
*/Mielőtt a moderátorok törölnék a kérdést, mert esetleg közveszélyes őrültnek tartanának, itt előrebocsátom, hogy nem gyilkossági tippeket kérek. A kérdésem arra keres választ, hogy hogyan tudnám VISSZAFORDÍTANI ezt az állapotot, megelőzni a bajt. Remélem, érthető./*
Szóval: egy ideig az ember el bírja folytani az indulatot, ami keletkezik benne. Na én túl vagyok már ezen a ponton. Kitör belőlem egyszerűen. Ha valaki bármi miatt beszól, úgy felmegy az agyvizem, hogy szabályosan "forogni kezd a világ". Van egy kifejezett ember, akit gyakorlatilag holtan szeretnék látni.
G Y Ű L Ö L Ö M.
Elmondom az okokat: én egy túlérzékeny, vézna kis korcs vagyok (voltam), akit előszeretettel szivattak különböző változatos módokon iskolában. Most erről írhatnék oldalakat, de mi a fenének tenném, úgyse kíváncsi rá senki. Az a tömérdek megaláztatás, ami ért, teljesen eltorzította lelkivilágomat, aranyos, értelmes kisgyerekből egy vicsorgó agresszív idegbeteggé váltam. Borzalmas, ami lettem, de még sokkal rosszabb az, amikor mindenki azt hiszi, hogy megalázhat. Nem bírom ki ép ésszel ezt. Nem bírom ki, hogy aki(k) ellenem tett(ek), az(ok) semmit nem kap(nak) ezért, én meg egész életemre megnyomorodtam lelkileg. Büntetni akarok. És teljesen megértem az iskolai lövöldözőket. Nem véletlenül jutnak azok sem oda. Nem azt kell nézni, hogy mit tesznek, hanem, hogy miért teszik.
Egyébként nem is nagyon remélek semmit. Igazából a kamaszkoromat már rége elb*sztam, 4-5 éve csak itthon ülök és elmélkedek. Sajátos világnézet alakult ki bennem, gyakorlatilag minden mai fiatalt utálok. Felnőttek közül is sokan irritálnak. Egyedül az idős embereket tudom igazán tisztelni, azokat, akik egy olyan korban éltek, ahol megnevelték őket, és becsületes, dolgos emberek voltak (persze tudom, hogy nem mind ilyenek, de nagy általánosságban őket látom a legnormálisabbnak). Egy mai fiatalt (pl. azt, akit a legjobban utálok) simán véresre tudnék verni, de egy idős embert nem bírom elképzelni, hogy bántanék.
Mit kezdjek magammal? Ma is olyan lelkiállapotban voltam, hogy közel voltam ahhoz, hogy egy székkel szétverjek valakit. Nem megyek küzdősportra kitombolni magam, mert attól még senki nem fogja megkapni azt, amit érdemel. Azzal se jöjjön senki, hogy menjek pszichiáterhez. Úgy érezném, azzal teljes lenne azoknak a győzelme, akik miatt idejutottam. Nem fogok még én költeni pénzt azért, mert pk idejuttattak, vagyis -gyakorlatilag- rájuk. Az ő hibájuk, ha idegbeteg leszek, akkor viseljék el, hogy esetleg visszafordul a sok megaláztatás amit kaptam, és a kis áldozat bekattan és kinyírja őket.
válasza: válasza:
válasza: válasza:Kedves Kérdező,
További kérdéseket szeretnék a véleményem mellé fűzni. A válaszidat ne ide, hanem magadnak add.
-- én egy túlérzékeny, vézna kis korcs vagyok (voltam) – És most milyennek látod magad? Ha egy mondattal kéne leírni milyen ember vagy, miket írnál?
Csinálj egy önéletrajzot, csináld úgy mintha Istennek irnád (vagy egy angyalnak, vagy Krisnának, bárki aki neked a ’mindenható’ szerepét tölti be. Valakinek, akit NAGYON szeretsz).
A világ olyan képet fog rólad alkotni, amilyet Te vetítesz. Ha vézna korcs, barom vadállatnak tartod magad, akkor a világ is annak fog. A vézna barmokhoz a világ pedig nem lesz kedves, hanem olyan amit már megtapasztalhattál a saját bőrödön. Ne akarj egy kigyúrt mindenkiben félelmet keltő phaszkalap lenni. Vegyél példát az idősekről, akiket annyira szeretsz. Ők már megnyugodtak, lehiggadtak, tiszteletet váltanak ki még az idegenekből is. Nem azért mert ősz a hajuk és ráncos a bőrük, hanem mert már megtanulták, amit neked is illene, hogy a világ olyan amilyen, másokon nem tudsz változtatni (erőszakkal nem is szabad), viszont saját magad és a saját világodat TE kreálod magadnak. Igenis a TE felelősséged! Ne hibáztasd a TV-t meg az osztálytársaidat, hogy olyan lettél amilyen. Nézz a tükörbe és köszönd meg magadnak azt ami most vagy. És mondd meg a tükörképednek, hogy köszi de ebből elég volt, mostantól másképp lesz. VÁLTOZTASS!
Vezess egy naplót. Minden este írj bele 4-5 dolgot ami aznap történt veled. CSAK a pozitiv, jó dolgokat írd le. Bármi ami aznap megmelengette a szíved, mosolyt csalt az arcodra, vagy megnevettetett. Ezzel a gyakorlattal elkapcsolhatod a fejedben azt a negativ-rossz programot ami most fut, ami miatt olyan dolgokra gondolsz mint mások büntetése meg gyilok.
--- Egy kezemen meg tudnám számolni, hogy az elmúlt években mennyi sikerélményem volt, és 10 kezemen se, hogy mennyi kudarc. ---- nagyszerű, örülünk neki, de akkor most ezentúl tessék arra fókuszálni, hogy azt számolgasd, hgy mi a jó, mi a pozitiv, mi a kedves, mi a siker, mi a plusz. Bármit ide vehetsz, ami neked jó: egy madár csicsergés, egy csinos lány mosolya, anyukád meleg főztje, egy idős ember apró tanácsa, az hogy a busz bevár mikor futsz utána, az hogy kapsz egy jó jegyet, azt hogy sikerült 50 fekvőtámaszt kinyomni, mittomén, a Te életed, keresd benne a jót!!!!!!
--- amit nagyon fontosnak tartok: az elveimet. --- És mégis mik ezek a magasztos elvek???
Például egy lányra nem fogok női lényként tekinteni addig, amíg ő önmagát is k*rvának minősíti. – ülj le egyes! ..... Amugy meg miből gondolod, hogy mások egy kedves, szeretetreméltó lényként fognak rád tekinteni, mikor villámokat szórnak a szemeid? Te minek minősíted magad? És a környezeted minek lát téged?
Nincs bennem semmi, amit tisztelnének ---- <-ez a legjobb: mi az amit TE tisztelsz ÖNMAGADBAN???????????
Amugy én nagyon tisztellek azért, mert ide jöttél ezzel a problémáddal. Tudod a fejlődés első és legfontosabb lépcsője, hogy észrevedd hogy fejlődésre van szükséged. A probléma megoldása felé vezető úton az első és legfontosabb lépés, hogy észrevedd, hogy problémád van. Neked ez sikerült. Ügyes vagy. Így tovább!!!!
Annak a válaszolónak, aki szerint meg kéne engem öletni és pszichiáterre van szükségem:
Te a tipikus amerikai vagy. Hogy értsd: nem az okokat keresed, szem előtt tartva azt, hogy megfelelően rossz környezetben a jó ember is vadállat lesz, hanem megmaradsz a felszínnél. Sokáig rendes, kiegyensúlyozott kis srác voltam. Valami egyszer elromolott bennem. Nem tudom, hogy mi. A legnagyobb bajom az, hogy nincs csapatom. Úgy értem, nincs egy fix társaság, akikre támaszkodhatnék, magányos farkas vagyok. Az a baj, hogy túl sok hülyét láttam és látok és túl sokan átb*sztak.
Most indulatoskodhatnék én is, de nincs kedvem meg energiám. Egyszerűen nem adok a véleményedre, mert ha hozzáértő lennél, sokkal higgadtabban adnál tanácsot.
Utolsó:
Nagyon jókat írtál, köszönöm.
"Például egy lányra nem fogok női lényként tekinteni addig, amíg ő önmagát is k*rvának minősíti. – ülj le egyes! ..... "
Ezt az egyet magyarázd meg, kérlek, mert nem értem, mi a baj vele. Nézz körül. Van kb. 30% normális, szerethető lány és a maradék idióta nagyképű piás ribanc. És ez a többség. Erre egyszerűen nem vagyok felkészülve. Amikor gyerek voltam, nem ezt láttam. Tudom, hogy gyerekszemmel mindent másképp lát az ember, de szerintem akkor mindenki jólneveltebb volt. Ez a "piáljunk és káromkodjunk ugyanúgy, mint a fiúk, keressünk 40 éves pénzespasikat és legyünk ribancok" szerintem egészen 21. századi találmány. Utálom az ilyen lányokat, és szinte csak ilyeneket látok. Nem tom, miért kellett pont ebbe a korba születnem. És szerinted nincs igazam? Szerinted az olyan lány, aki egy "K*rvák és kamionosok" nevű bulira megy k*rvának öltözve (Budapest 20 év alatti lánylakosságának kb. fele ott volt) az nem k*rva? Én is annak tartom őket, aminek ők magukat.
"kérdező hogy lövöldözni fog és én vele szembe megyek az utcán és engem szegény vétlen embert lelő, akkor iszonyúan nagy bajban van, hiszen vétlen embert se pisztollyal se más olyan eszközzel ne bántson, mert oka NINCS rá"
Miért vagyok nagy bajban? Nem te vagy nagy bajban, mert lelőttek?:D
Amúgy ne haragudj, de még egyszer mondom: annyira idegesít az álláspontod. Ez a tipikus fekete-fehér "vannak a jó emberek, meg a rossz emberek és a rosszak dögöljenek meg, elvégre rosszak" világnézet. Ha annyira bekattannék, nyilván nem ártatlan embert bántanék, hanem olyat, akivel bajom lenne. Az, hogy van egy rémült, de alapjában véve érzékeny és értelmes kamaszgyerek, aki nem kap senkitől útmutatást, ellenben mindenki megalázza, egyedül marad, komplexusai alakulnak ki, kicsúfolják, kisebbségi érzése lesz, sikertelen lesz minden területeken a csúfolóival szemben, majd hogy ezek felgyülemlenek benne és a végén kétségbeesettségében és dühében lövöldözni kezd, hogy így "adja vissza" a bántalmazóinak a kölcsönt, és öngyilkos lesz, az nem ugyanaz a képlet, mint a kökemény gengsztergyerek, aki már 5 éves korában is macskákat kínzott, gettóban nőtt fel meg az utcán és pénzért öl embereket. Érted? Mert az alapján, amit te írtál, neked nem léteznek ilyen árnyalatok. Ezerszer jobb lenne a világ, ha nem olyan emberek irányítanák, mint te, akik azon gondolkoznak, hogy "szegény, becsületes polgárok" hogyan védjék meg magukat a lövöldözős őrültektől, ahelyett, hogy azzal foglalkoznának, hogy milyen környezeti, társadalmi folyamatok miatt alakul ki ennyi lövöldöző őrült, mi a társadalom hibája ebben.
válasza: válasza:Szép jó reggelt! (aszem reggel lesz mire ezt olvasod)
Az ülj le egyest poénnak szántam, de lehet h nem jól sült el.
Sajnos igazad van a tiniket illetően, szomorúan látom, hogy a rokonaim közöttiek is néha úgy öltöznek mint a ’profik’.
Pedig nem volt olyan régen (kb. 10 éve) hogy én is közéjük tartoztam (életkorban). Nem éppen ribinek öltözve, de csinosan, kihívóan jártunk bulizni. A kinézet egy dolog, a viselkedés egy másik. Az ujjunk köré csavartuk azt akit lehetett, de mégsem feküdtünk össze egyikkel sem, szerintem ez egy nyomós oka volt annak, hogy minket később is tiszteltek, barátokká váltunk. A kis qrvák meg elhullottak...
A lányokat ne ítéld el az alapján, hogy hogyan öltözködnek, hogy néznek ki. Még talán az alapján sem hogy mit mondanak. Nem a szavak számítanak, hanem a tettek. Lehet nagypofájú, kacérkodó de ha van benne tartás, akkor nem fexik össze fűvel fával, az olyat női lényként kezelheted. Sajnos a média egyre erőssebb nyomást gyakorol rájuk és hát szülői nevelés hiányában úgy érzik, attól lesznek ’valaki aki számít’, ha minél több férfi járt át rajtuk.
Keress más társaságot. Értelmes helyen értelmes emberekkel fogsz találkozni.
Foglalkozz meditációval. Nekem segít, hogy az agresszióm enyhítsem. Engem az emberi butaság (nem is az igazságtalalnság vagy az erőszak) hanem a kőkemény idiotizmus szokott lázba hozni, én is kicsit olyan ’megölöm’ mentalitást veszek fel, de tudom, hogy ez nem normális ezért kezelem. Nem a buta embert kezelem, mert azt nem tudom (mint ahogy a lövöldözés, pofánverés sem segít a durva, erőszakos embereken) hanem a meditációból erőt merítve megváltoznak a gondolataim irányukba.
Valaki azt mondta azért viselem ilyen nehezen a butákat, mert valahol legbelül attól félek hogy én is buta vagyok. Lehet hogy igaz. Lehet ha mélyen magamba nézek, akkor a dolog amitől a legjobban rettegek az az, hogy én is olyan phasz leszek mint ők, ugyanolyan idiota bolond se*gfej. Lehet, h emiatt a tudat alatti félelmem miatt viselem őket ilyen nehezen.
Érdemes elgondolkodni, hogy vajon belőled mi váltja ezt ki.
Lehet, hogy egy pszihiáterrel való elbeszélgetés segítene, de lehet hogy a meditációs Önmagaddal való beszélgetés is legalább annyira hatékony.
válasza:Ismét üdv, 2011.13.22. 18:28-as vagyok.
A pszichiáter tényleg sokat segít, jómagam én is sokat voltam csak ezek az emberkék(amilyenek maga) vitte "őrületbe".Sokat praktizáltam pszichiáter szakból, az egyetemen és annak is készültem.Sok évtizednyi munkásságom után, egy olyan ember jött hozzám amilyet én még nem láttam, amolyan maga féle. Na akkor mondtam fel(nem részletezném hogy mi történt azon a napon). Olyanokat mondott hogy húha.Ma már nyugalmazott nyugdíjas volt pszichiáter vagyok. Higgye el nem szégyen ha valaki egy pszichiáterhez jár. Amikor még dolgoztam, jött be egy olyan 15 év körüli fiú. Súlyos lelki gondjai voltak. Ő volt a legmenőbb srác az iskolában, mert hozzám járt. Nem is gondoljuk de igaz. Nem szégyen. Egyáltalán. Szóval keressen fel egy pszchiátert és higgye el rögtön megváltozik az élete. Keressen magának egy hobbit és ne foglalkozzon a külvilággal, foglalkozzon a családjával és a rossz gondokra ne gondoljon. Ne hibáztasson senkit. Ne a múltban éljen, hanem a jelenben. Felejtse el a múltat keressen fel egy szakorvost és a gondját megkönnyítik és/vagy elfeledtetik önnel.
Üdvözlöm.
válasza:Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!