Mérhetetlenül hiányzik a gyerekkorom. Mit lehet ez ellen tenni?

"Lassan 30 vagyok, és még mindig fogalmam sincs ki vagyok"

Ez egy nem létező probléma. Az vagy, aki vagy. Ha le kellene írnod az életed, akkor utána elolvashatnád, amit leírtál, és az lennél, ami oda le van írva. Az vagy, amit eddig csináltál, vagy ahogy viselkedsz. Olyan meg nincs, hogy semmit sem csinálsz vagy sehogy sem viselkedsz, vagy semmilyen nem vagy.

Az, hogy "nem tudod, ki vagy" csak annyi, hogy nem találtál egy frappáns címkét, amit magadra ragaszthatsz. Nos, ez viszont nem létszükséglet.

"Ha érnek is sikerek, nem vagyok tőle boldog. "

Az ember nem a sikerektől lesz boldog. Ha a sikerek okoznák a boldogságot, akkor nem léteznének öngyilkos milliárdosok, alkoholista filmszínészek, meg drogtúladagolásban elhalálozó rocksztárok, ellenben az átlagemberek mind elégedetlenek és szomorúak lennének.

A boldogság persze függ a körülményektől, még a sikerektől is, de leginkább egy tanulható készség. Aki tud élni, az lehet boldog, nagyobb "sikerek" nélkül is. Aki nem tud élni, annak lehet akármennyi sikere, csak aggodalmaskodni fog, meg szomorú lesz.

"Nem tudom mi akarok lenni, mit akarok kezdeni az életemmel, csak csapongok. És mellette borzasztóan hiányzik a gyerekkor felelőtlensége"

Ebben az az érdekes, hogy egyrészt ideírod, hogy csapongasz, nem tudsz "mit kezdeni" az életeddel, másrészt "hiányzik" a gyerekkor felelőtlensége. Pedig ha nincsenek különösebb célkitűzéseid, hanem csak "csapongsz", akkor amit megélsz, az pont a "gyerekkor felelőtlensége".

Neked a gyerekkor felelőtlensége hiányzik, és tessék, a tiéd, pont így élsz. De mégis boldogtalan vagy. Nyilvánvalóan nem az a gond, hogy nem kapod meg, amit akarsz, hanem az, hogy nem tudod élvezni, amid van. legalábbis a leírásodból ez derül ki.

"Félek a haláltól, az elmúlástól, hogy lemaradok egy csomó mindenről"

Mindenki fél ezektől, még szép.

"hogy nem leszek olyan boldog, mint gyerekként voltam.

Mit lehet ezzel kezdeni? :)"

Meg kell tanulni átélni és élvezni a dolgokat.

eleg fura dolognak tartom, hogy valaki kozel 30 evesen dobben ra ilyenekre, hogy ennyire fontos es meghatarozo dolgok hianyoznak az eletebol. probalj meg felkeresni egy pszichologust, hatha tud neked segiteni, hogy feltarhasd ennek a hianyerzetnek a gyokeret, es megoldhatsd a problemaidat. gondolom, nem keveset foglalkoztal vele mar eddig is, ha ide le is merted irni, igy ezt latom a legokosabb dontesnek.

mi motival teged, ha nem a sikerek? mi altal jutsz az eletben elorebb? en is hianyolom a felhotlen gyermekkort, de az a szakasz mar lezarult. a maban kell elni, most kell megtalalnunk a boldogsagunkat! kivanom, hogy ez Neked is sikeruljon mihamarabb!!!