Tartós depresszió lehet?

köszi, akkor részletezem:

az első 4-5 hónapban teljesen elszigetelődtem a külvilágtól, próbáltam jól érezni magam emberek társaságában, de nem ment. tényleg minden erőmmel koncentráltam, hogy ne süllyedjek önsajnálatba, vagy ne forduljak magamba, de nem sikerült. az önértékelésem teljesen eltorzult, próbáltam "jobbá" faragni magam, és minden erőmmel csak különböző edzésekre koncentráltam, illetve emellett naphosszat könyveket bújtam, hosszú sorozatokat néztem, hogy ne kelljen a valódi életemmel foglalkoznom.

ezután teljesen "kiszakadtam a világból", zavart minden ember, de egyszerűen nem idegesített fel semmi...mert semmi nem érdekelt. a hozzám közel álló emberek azt hitték gyógyszerfüggő lettem, annyira megváltoztam, nem értették az általános érdektelenségemet/nyugodtságomat. ezután következett egy teljes környezetváltozás (munka külföldön), ahol időszakosan még rám jöttek sírógörcsök, és egyáltalán nem tudtam mit kezdeni magammal, ha egyszer egyszer rám tört egy komorabb időszak minden előzmény nélkül.

utána rettegtem hazajönni, teljesen elszigeteltem magam mindentől, ami az exemhez köthetett (közös barátok, közös ismerősök, gyakran látogatott helyek, gyakran fogyasztott ételek, filmek, zenék...minden). ahogy kijött a tavasz úrrá lett rajtam egyfajta indokolatlan boldogság, de mostanra az is elmúlt és megint teljesen visszazuhantam. jó állást kaptam, sokan irigyelnek és azt mondják tele vagyok potenciállal, de egyáltalán nem bízom magamban, rettegek, hogy munka és magánéleti szinten is elbukok. közben meg a külsőség miatti önértékelési zavarok sem javulnak, pedig szinte "tökéletesre" edzettem magam. ennyi nagyjából, bocs ha hosszú.