"Kényszergondolat"-ban szenvedek 17éves fiú vagyok de anyám nemhiszi el neke més lassan megőrülök. Mit tegyek?

"A kényszergondolatok

elképzelések, fantáziák, impulzusok, melyek sztereotip módon újból és újból a páciens gondolkodásának

középpontjába kerülnek. Általában kínzóak és a páciens védekezni próbál ellene, de kísérletei sikertelenek. A páciens

a gondolatok sajátjának érzi, annak ellenére, hogy akarata ellenére keletkeznek és visszataszítóak. A

kényszercselekedetek vagy rítusok újból és újból megismételt sztereotip viselkedések. Nem feltétlenül okoznak örömet

és nem szolgálnak valamilyen hasznos cselekedetet. A feladatunk, hogy valamilyen nemkívánt eseményt

megelőzzenek, így valamilyen veszélytől óvják meg a pácienst, vagy másokat, ami a páciens gondolata szerint

máskülönben bekövetkezne. Általában viselkedését a páciens felismeri mint haszontalant vagy fölöslegeset, és

számtalan kísérletet tesz annak leállítására. Általában szorongás kíséri. Ha a kényszercselekedetet sikerül megállítani, akkor a szorongás fokozódik."

[link]

Szerintem amig nem orvos allapitja meg, addig ne eld bele magadat. Ha ez panikbetegseg temakör, javaslom az ujkorklub.hu-t, csak erröl szol.

Addig is itt talaltam a kenyszergondolatokrol:

[link]

Nekem is vannak kényszergondolataim vagyis lehet úgy mondani, hogy voltak, de még nem múltak el teljesen. Kezdett nekem is elegem lenni belőle, amikor szorongtam és csak azon járt az eszem, hogy ha nem csinálom meg a kényszercselekedet, akkor lesz valami baj..

Na hát most egy idő után úgy éreztem megőrülök és, akkor belegondoltam jobban, hogy ennek semmi értelme nincs az égvilágon, ezért amikor gondoltam valamit valakiről vagy valamit, akkor egyszerűen mondogattam magamban, hogy "ez egy hülyeség emiatt nem lehet semmi baj" és próbáltam nem rágondolni is.

Mióta ezt csinálom, azóta minimálisra lecsökkent a kényszergondolataim száma és ha eszembe jut nem is nagyon érdekel..

Ez kb 3-4 éve kísért( ilyenkor elég durva dolgokat is kezdtem csinálni, de szerencsére valahogy felhagytam vele), utána enyhült majd tavaly nyáron megint előjött és most így megpróbáltam "kezelni" megint,mert kezdtek megint "elfajulni" a dolgok.

Szóval azt tudom ajánlani, hogy próbáld meg te is így, tudom... nagyon nehéz lesz eleinte, mert nekem is az volt, mert késztetés éreztem arra, hogy megtegyem, de azért se tedd. Ha akarsz elmehetsz egy orvoshoz is, ahogy előttem is írták, habár én nem mentem nem is akartam, ezzel nem azt mondom, hogy te se menj, félre ne érts.

Sok sikert a kigyógyulásból :)

És igen írhatnál többet is erről, hogy mióta, mitől, miért jönnek a kényszergondolatok.