Betegségem lehet vajon? Nem tudok kapcsolatokat kialakítani, egyedül vagyok, irigy vagyok másokra.

"Sajnos akaratlanul is lenézek embereket. Folyton akarok valamit csinálni, amivel kitűnhetek, és feltűnhetek mások előtt."

Akkor úgy írom, hogy ne nézd le az embereket. Egyáltalán hogy érted hogy akaratlanul lenézed? Külső alapján? A másik meg, hogy mire gondolsz hogy akarsz valamit csinálni mindig? Feladatokat iskolában, tanárnak segítesz, idétlenkedni? Nem mind1

"Betegségem lehet vajon? Nem tudok kapcsolatokat kialakítani, egyedül vagyok, irigy vagyok másokra."

Rengeteg ember irigy, még több van egyedül. Ekkora embertömeg nem lehet beteg, tehát te sem valószínű, hogy az vagy.

"Soha nem tudtam, és ma sem tudok kapcsolatot kialakítani senkivel, se csoporttársakkal, se szobatársakkal, egyszerűen nem tudok velük miről beszélni."

Ha közelebbi, intimebb kapcsolatokat építesz ki másokkal, akkor rendszerint eltűnik az a probléma, hogy "nincs miről" beszélgetni, mert ugyanúgy lesz miről, mint ahogyan mindig "van miről" magadban gondolkodni.

"Sajnos akaratlanul is lenézek embereket."

Lehet, hogy lenézed őket (nem feltételezed, hogy közöttük is van, aki olyan érdekes, bonyolult vagy okos stb., mint te), ezért nem érdekelnek igazán, ezért nem is tudsz velük úgy beszélni (pl. érdeklődőnek lenni, empatikusnak lenni stb.), hogy kapcsolatot alakíthass ki velük.

"Folyton akarok valamit csinálni, amivel kitűnhetek, és feltűnhetek mások előtt."

Ez mindenkire jellemző valamennyire, főleg fiatalokra. A keserű igazság viszont az, hogy aki nem áll közel hozzánk, annak a "kitűnőségei" sem érdekelnek. Ha mondjuk doktori címet szerzel, az engem egyáltalán nem hat meg, mert nem vagyok a barátod. Ennek megfelelően legyintek egyet: még egy doktor a sok tízezer mellé. Míg ezzel szemben pl. anyukádnak a te doktori címed a tudományos élet legfontosabb eseménye. Nem tűnhetsz ki mások előtt, ha nem érdekled őket, márpedig akivel nem vagy barátságban, azt nem érdekled.

"Akarok tartozni valakikhez, de nem sikerül."

Az, hogy tartozol valakihez, egy eredménye egy hosszú folyamatnak. Nem megy csak attól, hogy akarod. Pl. csak akkor tudsz valakihez "tartozni", ha esélyt adsz neki arra, hogy ne nézd le, ne sorold be a többi érdektelen szürkeegér közé. Ehhez viszont az kell, hogy ahelyett, hogy kitűnni akarnál előtte, valós érdeklődést kell mutatnod az illető iránt.

Szia :) Ismerős érzés... de én még a családtagjaimmal is alig tudok valamiről beszélni, mindig elképzelem, hogy hogy fogok viselkedni és a fejemben lejátszom, hogy milyen leszek, aztán ha eljön az alkalom meg megnémulok és inkább elkerülök mindenkit.

Elég magányos is vagyok emiatt általában.

Ha viszont találok egy olyan embert, akivel szeretek beszélgetni, neki

egész nap tudnék beszélni, viszont akkor meg elő jönnek bennem a félelmek, hogy mi lesz ha elveszítem és emiatt aztán tényleg elveszítem.

Ha megtaláltad az ellenszerét, majd szólj légyszi. =/