Utas vagyok a saját fejemben. Micsoda?

További észrevételek, érdekességek, tudnivalók.

Nagyon kényszeres vagyok. Nagyon figyelek az időre, mindent jól átgondolt menetrend szerint csinálok. Percre másodpercre pontosan. Megrögzötten csinálok dolgokat, ha valamit elrontok teljesen előröl kezdem. Naponta többször is. Van egy nagyon szép kedves aranyos hűséges párom. Csak benne vagyok képes megbízni, sokszor még benne sem. Mindig velem van amikor elkap a sötét utas. Mindig kitart mellettem, és mindig megment önmagamtól. Szeretek dolgokra specializálódni. Nincsenek különösen jobb képességeim. Zenélek. A számítógép használatát például profi szintre emeltem csak mert bele vagyok zakkanva. Legújabb "hobbim" csernobili katasztrófával kapcsolatos, szinte mindent tudok már róla, de nem bírok leállni. Nem szoktam szemkontaktust teremteni az emberekkel, egyedül csak a barátnőmnek nézek a szemébe néha. Nemtudom eldönteni az emberek arcáról hogy milyen érzelmet mutatnak. Kirekesztettnek érzem magam, és a testi gesztusokat nem értem, nem tudom őket reprodukálni, nem tudok gesztikulálni sem. Az egyetemet nemrég hagytam ott, teljesen bele vagyok betegedve. Félek az emberektől. Félek kimenni az utcára. Kiskoromban rengeteget bántottak, folyamatosan megaláztak 4 éven át mindennap. De én arra nem emlékszem, szerintem ennek nincsen köze a mostani helyzetemhez. Ja igen memória, az nekem nincsen. Össze vissza beugrik néha valami de nem vagyok képes megjegyezni dátumokat, csak ha felírom valahova, de sokszor azt se tudom miért írtam fel. Amikor elkap a sötét utas arra nem nagyon emlékszem mintha meg sem történt volna, pontosan mintha álmodtam volna. Tudom hogy ott volt, de fokozatosan halványodik az emléke, fél óra múlva nem tudom megmondani mi történt. Alvás. Mostanában bármennyit alhatok, olyan mintha nem is aludtam volna. Folyamatosan fáradt vagyok, kialvatlan. 12 óra alvás után is. 4 óra alvás után is. Egyformán kelek fel...

Kiegészítés 2:

Depressziós vagyok, nagyon gyorsan napok hetek alatt változik a hangulatom, egyszer fent, egyszer lent. Egy folyamatosan szorító érzést érzek a mellkasomban, és a hasamban. Halad felfelé, eluralja az elmémet az önutálat, és negatív halállal kapcsolatos gondolatok. Öngyilkossági kísérletem még nem volt, csak "közel" voltam hozzá. Nem tudom mennyi kell hogy eljussak odáig. A hét első felében még boldog vagyok a párommal, teljes szerelem én soha nem akarok meghalni, ez az állapot egy óra leforgása alatt képes megváltozni. Amikor átveszi felettem a hatalmat a sötét utas hiper-ventillálok, nagyon gyorsan nagyon mélyeket veszem a levegőt, és hallom a monoton légvétel hangját, de leállítani nem tudom. Ezek a dolgok a düh, a pusztítás iránti vágy, egy pillanat alatt sírásba, zokogásba rettegésbe, bocsánatért esedezésbe csap át. Majd jön a nevetés önfeledt nevetés, zavart érthetetlen mondatok, majd ismét zokogás, így megy ez egy óráig...