Van kiút a kilátástalanságból?

17 éves lány vagyok és úgy érzem,semmit nem ér az életem.Erőszakkal etettek,fél éves ˝anorexián vagyok túl˝,˝gyógyultnak˝ vagyok tekintve.Azon gondolkozom,hogy fogom a kis hátizsákomat,magam mögött hagyom ezt az egészet és megszököm Romániába a rokonaimhoz.Úgy érzem,egyedül maradtam és nem szeret senki...Ráadásul most,hogy ˝meggyógyultam˝ (ergo ugy nézek ki,mint valami disznó,3 kilóval nehezebb vagyok és nagyon rosszul érzem magam!),nincs semmi,amibe kapaszkodni tudok.Addig legalább foglalkoztak velem,megpróbálták bemesélni,hogy beteg vagyok-pedig fogalmuk sincs róla,hogy nekem ez az egész olyan,mint a drogosoknak a drog.Egyáltalán nem érzem magam rosszul tőle,sőt,bizarrul hangzik,de jó nekem.A fiúkkal már nem is akarok foglalkozni,olyan mértékben félek a visszautasítástól,a barátkozás sem érdekel,nem érdekelnek az emberek.Mit csináljak?Vagy itt már csak az öngyilkosság segíthet?