Szociofóbiás vagyok (túl rövid)?
Nem szeretek társaságban lenni..Folyton attól félek,hogy csinálok valamit ami kínos vagy megszégyenít..Nehezen szólitok le embereket,még az egyetemi társakat is,főleg amikor egymással beszélgetnek. Nem szeretek telefonálni és hogyha vásárolni megyek vagy idegenekkel beszélek,utána visszagondolok magamra,hogy milyen nevetséges lehettem.
Még sohasem volt párkapcsolatom és nagyon kevés barátom van.
Amikor családdal vagyok,akkor nem szoktam félni az ilyesmitől,inkább csak ha egyedül vagyok..bár vásárolni irtózok,még ha mással is megyek..inkább az önkiszolgálókat választom,ahol nem kell társalogni az elárusitóval vagy másra bízom a vásárlást.
válasza:A pszichológus után is csak az tudod majd, hogy két utad van:
- vagy küzdesz és csakazértis mész és csinálod a dolgodat
- vagy elfogadod magad ilyennek, kvázi, mint egy mozgássérült és a saját szűköske kereteid között próbálod megvalósítani magad.
De jó módszereket adhat ahhoz, hogy feldolgozd ezt. Viszont pont egy szociofóbiás megy a legnehezebben pszichológushoz :)
Nekem is valamiféle szociofóbiám van, főleg az egyedül közlekedéstől, vásárlástól, több ember közé való bezártságtól félek (tanórák, mozi, színház). Ha el kell indulnom valahová, tuti egy órát kések, mert mindig találok indokot arra, hogy miért ne menjek. Főleg mindenféle pszichoszomatikus betegséget szeretek kapni. Leginkább szédülést és hasmenést, ezekkel ugyanis jól otthon lehet maradni "hivatalosan" is.
Kamaszkoromban én is úgy voltam, mint te. Ennek ellenére sok barátom van (főleg meglátogatnak, na meg elég barátságosnak hisznek az emberek a megfelelési kényszerem miatt mindig mosolygok), sőt a párom is megtalált az elefántcsont-tornyomban, és valahogy úgy hozta az élet, hogy végre itthonról tudok dolgozni (még jól is keresek). Sőt egy éve gyermekem is van, ami életem leghatalmasabb döntése volt!
Tudnod kell magadról, hogy ez "csak" egy fóbia, nem te vagy és hogy másnak is lehet hasonló hülyesége. És néha kompromisszumokat kell hozni néha a félelem és a vágyaid között. Legyél magadra büszke, ha mégis elmentél valahová :) és ne legyen bűntudatod, ha mégsem sikerül. Ezek az apró, ám hősies győzelmek szép lassan majd előre visznek.
A "ciki" és a "szégyen" pedig csak a fejedben létezik - nyugi, túl kicsi pont vagy ahhoz, hogy ennyire foglalkozzon veled bárki is az után vagy a boltban. És te is vagy ugyanolyan jó, mint más - csak épp neked ez a kereszt jutott.
Nagyon sokat segít, ha van a környezetedben, családodban valaki - aki ha nem is 100% ért meg - legalább meghallgat. Ha ki tudod mondani, konkretizálni, összefoglalni valakinek a félelmeidet, már nem is lesznek akkorák. (Mondjuk ezt sajnos néha újra el kell játszani.)
válasza:Mintha én írtam volna a kérdést. Van valakinek kedve beszélni erről a témáról?
21/F
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!