Hogyan szokhatnék el a folytonos panaszkodásról?

Miért akarnál pozitív lenni, vagy kelleni valakinek? Majd eldöntöd, hogy van-e elég önuralmad, hogy befogd a szád, és örülj annak, hogy élsz, tudsz gépelni, van min gépelni, van Interneted, és különbséget tenni optimizmus és pesszimizmus között, vagy szándékosan készítesz magadból nemtörődöm nyavalygós púpot a barátok hátára.

Tudod, akikkel én foglalkozom, azoknak az tölti ki a napjait, hogy mit esznek aznap, mert nincs mit enni. Hogy fel tudnak-e kelni holnap, mert annyira betegek. Hogy tudnak-e majd egyszer betűket írni, annyira sérült az íráskészségük. Hogy kimehetnek-e még valaha az utcára, nem rinyálni, és embereket elüldözni, hanem élvezni a napfényt.

Nézz szét a neten (mert neked van hol és mivel), hogy mennyi ember él elégedett életet kéz, láb nélkül, család nélkül, esetleg betegen, van bezárva. Ha önmagadat zárod ilyen börtönbe, hát az velük szemben óriási sértés. Mert ők bármit megadnának a lehetőségeidért.

Egyetértek az előttem szólóhoz.

Nézd meg magad: látsz? Igen! hallasz? Igen! Tudsz beszélni? Tudsz! Na akkor szedd össze magad, mert te nem panaszláda vagy, hanem csak sajnáltatod magad.

Elmondanám, hogy senki élete nem fenékig tejfel. Mindenkinek kell valamiért küzdenie. Ha nem ez lenne megunnánk az életünket. Nem kellesz senkinek? Ha így állsz hozzá, akkor jóhogy nem! Akkor ne is csodálkozz...

Hogy tanulj, vagy okulj, vagy valami, elmesélek egy sztorit egyik bnőmről:

Milliomos csaj. Az apja bennevan magyarország 75 leggazdagabb emberében. Mindene megvan. megkap amit csak akar. Ha van olyan dolog, ami pénzel nem megfizethető, akkor apuci alkot.

Ez a csaj boldognak érzete magát. Hát miért is ne? Hisz' megvolt mindene. Ám egy nap rájött valamire: egyik este a ahverjaival menj szórakozni, mikor távozni akartak elétolták a számlát. HOPPÁÁ! Kihasználták az emberek, nem maga miatt lógtak vele, hanem mert tudták, hogy ő majd fizet.

Igaz barátokat kezdett el keresni. Talált is jócskán és nem a pénze miatt, mert sokat változott ( turkálóból öltözött, még csak véletlenül sem mutatta ki, hogy a pénztárcájában 3 platinakártya bújkál 16 évesen. ) és elkezdte keresni az emberekben az értékeket. Prezse mikor megmutatta, hogy hol lakik, akkor azért felkapartam az állam padlóról, de nem lettem seggnyalója, vagy "udvartartása", sőt. még kicsit tartottam is attól, hogy vele barátkozzak, mert tudtam hogy mennyire befolyásos a családja.

Na de a lényeg, hogy az egészség és a szereteten kívül nincs más, ami fontos lenne. A vonzás törvényéhez csak annyit mondanék, hogy teljesen igaz.

Egyik ismerősöm állandóan fikázta az embereket, akik elmentek mellette, mindenkihez volt egy két szava:

" fúúúj ez hogy néz ki! Mekkora oora van! De súnya a cipője! Ez egy ribanc! Nem tud öltözködni! Lenőtt a haja! stb." Rá nem sokkal elcsapta egy autó. A kórházba leszarták. Nem tudott mozdulni, eltört 3 bordája, a kulccsontja, és le kellett vágni a bal lábát az arca sérüléseiről csak annyit, hogy 5x plasztikázták, mire utcára merték engedni. Szomorú, de ez van. Mindenki azt kap, amit ad, vagy amit megérdemel. Ha sokat panaszkodsz előbb utóbb veled is ez történik, avgy hasonlóó vagy mégdúrvább, de való igaz: ha negatív dolgokról beszélsz és a negatív dolgokat vonzod, akkor vállald a következményeket. Ha meg nem bírsz pozitívan gondolkodni, akkor csak egyszerűen fogd be a szád, legalább másnak tegyél ezzel szivességet.

Egy vasárnapot szánj csak arra, hogy mikor felkelsz, nem arra gondolsz hogy "húúúúú..holnap megint meló!" hanem inkább arra h "dejó, van egy szabadnapom még!" mrenj el sétálni, nézd a virágokat, a tájat, az embereket, fagyizz, hallgass zenét vagy amit akarsz.

Vagy ha ez se megy (De muszáj mennie!!!!!!) akkor vegyél egy A4es papírlapot. Írd a tetejére, hogy mi az amiket szeretsz az életbe (pl. szeretem a kollégáim, egészséges vagyok, szeretek zenéthallgatni, szeretem a napfényt,stb)

írj legalább! 10 dolgot. ha többet tudsz az nem baj. :) pár sorral lentebb írd le azokat amiket szeretnél az életbe ( pl.szeretnék családot, szeretnék megtanulni zenélni, szeretnék ismerkedni, barátkozni, szeretnék több pénz keresni, szeretnék sikeresebb lenni. stb).

A példák közül ha megfigyeled egyszer sem írtam oda azt hogy NEM!!! ezt NEM szabad. Ha azzt írnád, hogy pl. szeretem, hogy nem köptek szembe az utcán, az úgy nem jó. Inkább azt írd, hogy szeretem, hogy tolerálnak az emberek, és elfogadnak.

Ha megvagy ezzel is, hajtogasd össze egész kicsire a papírt és tedd el olyan helyre, amit csak te tudhatsz. pl: pénztárcába, egy polcon lévő könyvbe, régi, nem hazsnált vázába, stb...

3 hónap múlva vedd elő és nézd meg mely dolgok azok amik változtak jó irányba, ede ahhoz hinned is kell benne :) Mit veszíthetsz vele, ha megcsinálod? Semmit. Elolvasni nem fogja senki. Csak pár perc az egész. próbáld meg!Sokaknak bevált. Neked miért ne válna be?

Nézd, én (és sokan mások is) próbálunk segíteni, de ha te nem veszel erőt magadon és tényleg feladod, és gyáva ember módjára inkább éled unalmas és szürke napjaidat ugyanúgy mint eddig, és te is csak egy ember leszel a sok közül, akinek a neve a feledés homályába merül, akkor mi is sak raboltuk az időnket egy olyan emberre, aki meg sem érdemli, hogy foglalkozzanak vele. Szóval vegyél erőt magadon és egy mély lélegzetet. Mondcsak: Nem lenne szebb az életed ha színesebb lenne és vidámabb? Gondold meg és változtass. Valakinek éppen rád van szüksége!

Szerintem a folyamatos panaszkodást valami lelki probléma válthatja ki. ez pedig nem a barátaid szakterülete hogy megoldják. ha egyedül nem megy, sose félj segítséget kérni!

A vonzás törvénye pedig működik. bár az én megfigyeléseim alapján elég sajátos módon. pesszimista vagyok ezáltal pedig képtelen vagyok bevonzani a pozitív dolgokat. a negatív viszont... ha valaki alapjáraton optimista, és hisz a vonzás törvényében, akkor sikerül is bevonzani a pozitív dolgokat. ők azok, akik azt mondják hogy hogy ne működne, csak te vagy a pesszimista... ilyesféle helyzetekben sokszor érzem hogy nem értenek meg. nem mindenkinek osztottak optimista természetet, és nagyon nehéz átprogramozni az agyadat hogy ne csak úgy gondolkozz mint egy optimista, hanem úgy is élj, és érezz.

egyébként megkérdezhetem hogy hány éves vagy?:)

Nekem is mindig azt mondják, hogy folyton csak panaszkodom. Pedig csak elmesélem, hogy mi történik velem. Ha mondjuk összehasonlítanám az életem jópár általam ismert emberével, a töredéke rossz dolog nem történik/történt velük, mint velem.Ha velem általában rossz, nehéz dolgok történnek, akkor mit csináljak? Hát, akkor neigen beszéljek róla, mert akkor panaszkodom. Valami ilyesmit érzek. A kollégáimmal, ismerőseimmel, barátaimmal ha beszélgetek, kb az 1-2%-a szól rólam, az összes többi róluk és mégis azt mondják, hogy csak panaszkodom. Figyelek rájuk, meghallgatom őket, tanácsolok. Ha jót mondok, azokon átsiklanak, azokat nem szoktuk tovább taglalni,hanem egyből elkezdenek magukról beszélni.

A kollégáimat is szeretem.Valaki írt erről. De ettől úgy érzem, hogy komplett idióta vagyok, mert ők meg engem nem. Pld. amikor lebetegedtem hetekre azt se kérdezték meg,hogy hogy vagy vagy mi van veled. Nem értem, hogy miért, mert amikor bent vagyok, az egész élettörténetüket elmesélik nekem.

Tulajdonképpen már azt sem tudom mi a panaszkodás.

Megkérdezi egy rokonom, hogy hogy vagy....mondok neki valami kis apróságot...és mondja, hogy látod, már megint panaszkodsz...pedig tényleg csak azt mondom, ami történik...

velem jó nem történik annyi mint rossz...

ezért titkolom a rosszat ..a jóról meg nem beszélnek velem

nem érzem jól magam

Nálad milyen a panaszkodás, mit értesz/értenek alatta?

Gondolj bele abba, hogy másoknak milyen körülmények között, vagy milyen betegségekkel kell együtt élniük, és mindjárt rájössz, milyen jó dolgod van.

Egyébként a csajok utálják az olyan pasit, akinek folyton sír a szája. Főleg, ha nincs is miért.

"Na igen,én ezt értem,de én ilyen vagyok."

Gondolom, akkor a kiírt kérdésed nem több "Költői kérdésnél", vagyis nem a válasz számít, hanem hogy itt IS panaszkodhass.

Tudod, lehetetlen nincs, csak tehetetlen.

Valamint aki akar valamit, az megtalálja a módját is, aki meg nem akar, az talál kifogásokat.

Olvasd vissza a reakcióidat...

Én vagyok az ismét, aki korábban írtam, hogy éppen a panaszkodás miatt szakítottam meg a kapcsolatot egy baráttal...