Mi lehet az oka annak, hogy sose tudtam suliba beilleszkedni és mindig rám szálltak és barátaim alig voltak az évek alatt?

Biztos, hogy alkalmas vagy emberi kapcsolatokra, ha jó a házasságod, a gyerekeid szeretnek és felnéznek rád - ezt a buta gondolatot felejtsd el végleg.

A megoldást pedig te magad írtad: gyerekkorod óta azt hallgattad a számodra legfontosabb kritikusaidtól, a szüleidtől, hogy mit NE csinálj, azért, mert úgyis ELEVE KUDARCRA vagy ítélve. Ezt a hibás szülői programot kell átírnod magadban jóra: TUDNOD kell magadról, hogy miben vagy jó, hogy neked is vannak értékeid. Kár azon rágódni, hogy miért ment nehezen a beilleszkedés az iskolákba - pontosabban tisztán látod már, hogy miért ment úgy, ahogy. Visszamenni az időben nem tudsz, marad az elfogadás ami történt, megtörtént. Szerencsére ismered az okok java részét, s nem fogsz többé ugyanabba a gödörbe esni ezáltal. Bízz magadban, ha már a szüleid, akiknek alapvető "feladatuk" lett volna, ezt nem tették meg akkor, amikor a leginkább szükséged lett volna rá-

Vállald fel magad, hogy az vagy, aki és tudd, hogy nem érsz kevesebbet. Mert amíg minden emberi szituációba úgy mész bele, hogy alapból alárendeled magad, addig úgy is fognak bánni veled - megemelik a hangjukat, esetleg meg is vernek.

Az emberekkel való kommunikáció tanulható, itt egy oldal, talán kezdd itt: [link]

"Valószínű, olyan nagyon súlyos mértékben nem vagyok alárendelődő. A párom szerint is makacs vagyok és öntörvényű."

"Olyan nagyon nem kell alárendelődőnek lenni ahhoz, hogy megverjenek valakit vagy ne beszéljenek szépen az emberrel"

Most kiragadtál valamit és azon rugózol. Az alárendelődést úgy értettem, hogy alapból azt sugárzod ki magadból, amikor egy idegennel találkozol, hogy félsz tőle, hogy bánthat, hogy azt gondolod róla, erősebb nálad és ezzel vissza is fog élni - ezt a másik megérzi és emberi ösztön: kihasználja.

Pusztán elég egy olyan szitu, hogy szinte egyszerre értek a pénztárnál álló sor végére, és biztos vagyok benne, hogy ha egy fél lépéssel előrébb is vagy, akkor is beállnak eléd. ÉS hiába teszed szóvá, alulmaradsz. Nem erről van szó? Javíts ki, ha nem ez a problémád, hogy napjában ehhez hasonlók esnek meg veled.

Őszintén, azt hittem, férfi vagy - tényleg nem valami normális dolog egy nőnek attól rettegnie, hogy szóváltásba keveredik és megverik. És az sem normális, ha alapból csúnyán beszél egyik ember a másikkal.

Az, hogy otthon makacs vagy, egy dolog, otthon mindenki "bátrabb". Továbbra is azt tudom javasolni, hogy ha ezek a jelenségek nem szűnnek meg az életedben, akkor próbálj meg másképp kommunikálni.