Kezdőoldal » Egészség » Mentális egészség » Miért történik velem annyi...

Miért történik velem annyi rossz dolog, hogy ezek miatt az életem is eldobjam magamtól?

Figyelt kérdés
több éve már annak hogy semmi jó nincs az életemben, besokalltam és nem bírom már. a családdal való viszonyom reménytelen, hiába állok akárhogy a helyzethez, bármire vágyom semmiben nem kapok segítséget, nincsenek barátaim, pedig mindig segítőkész voltam mindenkivel, még akkor is ha tudtam hogy nem kapok cserébe semmit, és még akkor is ha tudtam hogy az illető pl. elmondd mindennek a hátam mögött. a barátnőm már nem tart rám igényt, pedig szívből szeretem és nem bántottam volna meg soha, de ezeket is csak itt merem leírni mert senki nem tudja ki vagyok. nem tanácsot kérek, csak kiírtam magamból hogy mire készülök.
2011. szept. 21. 14:11
1 2
 1/17 anonim ***** válasza:

Ne tedd. Próbálj meg olyan közösséget keresni, ahol hasonszőrű emberek vannak, mint te, vagy iratkozz be valamilyen klubba, tanfolyamra, biztosan találsz társakat. Akik nem jók veled, azokkal nincs dolgod, ne szomorkodj miatta, ne tedd meg nekik ezt az örömöt, hogy bánthatnak, sokan ebben élik ki magukat.

Sportolj, sétálj, élvezd a természetet, örülj annak, amid van és ne szomorkodj amiatt, ami nincs.

2011. szept. 21. 14:27
Hasznos számodra ez a válasz?
 2/17 anonim ***** válasza:
62%
az első válaszoló teljesen leírta azt amit szerettem volna!:) persze kicsit finomabban is lehetett volna, de igaza van:) kicsit gondolkozz el..mennyi beteg van aki az utolsó cseppig küzd.. te meg csak eldobnád magadtól? gyávaság:)
2011. szept. 21. 14:27
Hasznos számodra ez a válasz?
 3/17 A kérdező kommentje:
első és utolsó válaszolónak: ha ezt az utcán a szemembe mondjátok lerugdoslak mindkettőtöket... nem gyenge vagyok, és ez nem gyávaság... ha egy hétig úgy kéne élnetek mint nekem akkor pitiznétek hogy lőjjelek fejbe titeket amikor a pisztolyt a fejetekhez fogom. nem ismertek...sajnálom a betegeket, és sajnálom akik küzdenek az életükért betegen, de egyben tisztelem is őket. én is beteg vagyok,de ezzel már csak "extra" a problémák mellé. az első válaszadónak: nem is ismersz, és azt hiszem normál hangsúlyban írtam le a problémámat, nem értem mire jó ha adod a nagyfiút egy olyan oldalon ahol senki nem tudja ki vagy. 90%-ot adok neki hogy ha személyesen akkor nem mernél ilyen hangsúlyba beszélni. nem kértem senki segítségét, de nincs kinek elmondanom a problémáimat ezért itt írtam le. sajnálom ha bárkiben indulatokat keltettem.ne haragudjatok
2011. szept. 21. 14:33
 4/17 anonim ***** válasza:
Ne vedd a szivedre ezt a sok süketelést, nekik biztos nem volt még probléma az életükben. Néha én is így érzek mint te. De vannak körülöttem olyan emberek akik nem érdemlik meg, hogy elszomorítsam őket. Még tervük van velem. Biztos, hogy vannak a környezetedbe pozitív egyének is akik nem szomorítanak, gondolj azokra. Az öngyilkosság nem megoldás, igaz már mint említettem én is gondoltam rá. A nagyon nehéz helyzeten túl vagyok, gondolom, akkor mért tegyek ilyet.
2011. szept. 21. 14:50
Hasznos számodra ez a válasz?
 5/17 A kérdező kommentje:
ha lány vagy akkor aranyos vagy, ha fiú akkor meg rendes tőled hogy ilyet írsz... tudod az a baj hogy anyum elküldött 10 éves koromba p*csába, és akkor még szépen fogalmaztam... azóta apám "nevel" és nem érdekli mi van velem. jelenleg neki dolgozok... a hét MINDEN napján, igen vasárnapra is kitalál nekem valamit... mellette esti tagozaton suliba járok, és akadt egy kis problémám( a nyakamba akasztottak egy 150 ezres tartozást jogtalanul) gondoltam kérek tőle segítséget, és úgy elküldött hogy csak pislogtam. 20 éves vagyok és egyáltalán nincs senki akire számíthatnék. minden bepróbálkozó lányt elküldtem a francba mert egyetlen egyet szeretek, de már őt is hiába, ezzel az a baj hogy nem tudom kiverni a fejemből, pedig nyitott lennék egy komoly kapcsolatra, csak tudod minden próbálkozót visszautasítottam ezért a környéken nem áll velem szóba egy rendes lány sem akinek nincs pasija. totál elkeseredtem, de nagyon örülök hogy legalább te próbálsz segíteni. tudod mi a gáz? hogy bnőm mindig számonkért, hogy kivel msn-ezek, ki az a csaj, minek köszöntem neki stb... és a végén kiderült hogy ő hazudott a szemembe végig :) érdemes ezért bárkiben megbízni szerinted ? az volt az utolsó mondata szó szerint idézve hogy: azért szakít hogy nekem jobb legyen, a múltba visszatekintve is rájöhetek hogy rohadtul szerethető vagyok és biztos találok magamnak egy rendes lányt. átvert és még ő szakít velem... mekkora vesztes vagyok hogy ilyen lánnyal voltam, te jó isten...
2011. szept. 21. 15:13
 6/17 anonim ***** válasza:

Szia idegen,

igazad van,így ahogy írt neked az első,senkinek nincsen joga beszélni veled-természetesen ezt nem tette volna meg személyesen,ezt te is tudod.

Ne oltsd ki az életedet,azzal miért teszel magadnak jót?Ha olyan sok ember van,aki tojik a fejedre,el kell azon gondolkodni,hogy te miért vagy velük ilyen normális?Ne légy!Ne hagyd hogy beléd töröljék a lábukat!Aki szemét,azzal szemétnek kell lenni,persze én csak azt tudom írni,ahogy én kezelem az embereket.Tudod,az az érdekes dolog,hogy amikor valakibe beletiprok(pont a hülye viselkedése miatt),pont az a löket kell neki ahhoz,hogy elkezdjen normálisan viselkedni.Legtöbbször működik,az a furcsa.De ez csak az én elmebajom:-)

Keresned kéne olyan dolgokat,amik szórakoztatnak,amit szeretsz csinálni(zene ellazít?)pl.melóból hazabattyogsz,benyomod a hörgős metált(vagy amit te épp szeretsz),és mindenkit letojva elkezdesz tombolni,ugrálni-tudod mennyi energia felszabadul?Az én kedvemet ez megdobja 80%-kal....(!)Csak hogy röhögj egyet,én ezt eljátszottam milliószor,mikor még 20 körül voltam,ahogy a szüleim leléptek otthonról,fogtam magam,benyomtam a Metallica-t,vagy Guns-t vagy épp amire volt kedvem a fejem tekergetni,és kezdődött az őrület-egyik kanapéról a másikra át,szőnyegek repkedtek,porcicák táncoltak velem,fenékig érő hajam összevissza repült,kicsúszott alólam a talaj,hatalmasakat estem a parkettán,szőnyeg elrepült máshová.Mindenre és mindenkire tojtam,és egyik alkalommal elfelejtettem bezárni a kijárati ajtót.....és nem vettem észre hogy anyámék visszajöttek valamiért,és a legszebb az egészben az volt,hogy a szomszéd házaspár is ott állt velük együtt,a fiukkal együtt,engem lesve,és a szomszédok ugyan nem mertek röhögni,de apám és anyám guggoltak a földön,és röhögőgörcsöt kaptak,perceken át rázkódtak,én meg azt hittem,hogy szívinfarktust kapok,hatalmas égésnek éreztem attól függetlenül,hogy semmi se érdekelt.(ezek szerint mégis).Apámék utána mindig kértek,hogy tomboljak nekik egyet,és ezt hallgattam heteken át,és most,36 éves fejjel is hallgatom ezt hébe-hóba-még 50 évesen is elsütik majd ezt.

Tehát a lényeg az,hogy tudjál kikapcsolni,és légy képes arra,hogy tegyél mindenre és mindenkire,légy önző,és ne az járjon a fejedben,hogy tudnál másoknak kedvezni(mikor azok magasról tesznek rád)....ha ezt megteszed,akkor szerintem könnyebb dolgod lesz.

Bár megint magamból indultam ki,nem tudom hogy ez másnak segítség-e.

Semmiképp se gyilkolászd le magad,azzal nem leszel előrébb!+Szüleidnek is mérhetetlen fájdalmat és szenvedést fogsz okozni(feltételezem),ezt nem akarhatod velük megtenni.Barátnőddel pedig meg kell szakítani a kapcsolatot,ha nem érdekled őt,nem érdemel meg téged ezek szerint.Biztos vagyok benne,hogy idővel találsz magadnak egy másik lányt,aki értékelni fog téged.

Biztos mindenki azt gondolja,hogy nem vagyok normális,és milyen böszmeségeket hordok össze,de talán van benne valami igazság,remélem te megtalálod a sorok közt!

Remélem jelentkezel itt majd hamarosan,de sokkal jobb hírekkel!

Üdv,Anett

2011. szept. 21. 15:25
Hasznos számodra ez a válasz?
 7/17 A kérdező kommentje:
a legelső válaszolóhoz még lenne egy két szavam: tudod cimbora... 20 évesen több fájdalmat és szomorúságot éltem át mint amennyit te fogsz a flegma és nagyképű stílusoddal... engem nem vert össze soha senki, de volt már olyan motor balesetem hogy 110-el félmeztelen elszálltam, és hidd el haver... nem maradt a mellkasomon bőr, csak a beleégett aszfalt, összetört egy rakás csontom, behúztak az árokba, majd a rendőr felém hajolt és annyit mondott hogy ha ezt túlélem akkor elmegyünk együtt egy kocsmába.nekem nincs kinyalva a seggem, minden forintért meg kell szenvednem és mindenért dolgoznom kell, amit neked ilyen idős korodba a segged alá raknak/raktak. ezért kívánom azt hogy bárcsak látnák az olyan emberek mint TE hogy mi van a fejemben, és egy pillanat erejéig belekóstolhatnának abba a fájdalomba ami a szívemben van. nem olyan emberrel van tele a világ mint én, mert senkit meg nem bántanék egy szóval se ha nem ismerem... az ilyen nagyképű tahókkal van tele a világ is meg a f*szom is... erre a honlapra segítséget és tanácsot kérni jön az ember, nem azért hogy az ilyen genetikai szennyeződések ócsárolják úgy hogy SEMMIT nem is tudnak róla.légy boldog haver...
2011. szept. 21. 15:25
 8/17 A kérdező kommentje:
Anett, ez aranyos volt :) tudod... barátnőm egyszer megkérdezte hogy mi a f*szért vagyok ilyen segítőkész olyan emberekkel akik nem érdemlik meg... és csak annyit válaszoltam rá hogy egy nap talán megtérül... de már rájöttem hogy sosem fog... mindenki azt mondja hogy annyi szép lány van még a világon... a világon lehet... de a környezetemben nem találok egy megbízható becsületes és egyben gyönyörű lányt sem. vannak akik azt mondják hogy szarjam le, minden hétvégén rúgjak be és kenjek meg valami ismeretlen csajt a kocsim hátsó ülésein... nekem ez nem megy, nem gyávaság, de nem vagyok jellemtelen ember, és nem szeretem az alkoholt sem, a narancsos sörtől meg nem lehet berúgni :/ irigylem az ilyen embereket mint te. mikor barátnőmmel egymás mellett feküdtünk, és mondjuk simogattam elalvás előtt akkor számtalanszor gondolkoztam azon hogy milyen jó lenne ha a későbbiek folyamán lehetne családom, ahol ő a gyermekeink édesanyja, de hát... ez van . jó lenne ismerkedni, beszélgetni új emberekkel személyesen is, de a közösségi oldalakat nem szeretem, és sehol nem vagyok fent, szóval ezt is buktam... egyszerűen nem tudom hogyan változtathatnék az életemen.
2011. szept. 21. 15:37
 9/17 anonim ***** válasza:

Anett vagyok újra!

Milyen kedves volt ez a drága jó cimbora aki javasolta,hogy rúgj be,és a kocsi hátsó ülésén...hát ne tedd,nem fogja a dolgokat előrébb vinni,te nem az a fajta ember vagy,aki ezt élvezné.Semmivel nem tenne boldogabbá...annyiban igazat adok a barátnődnek,hogy bizony,ha te jó vagy az emberekkel,AZ NEM TÉRÜL MEG!Ezt tényleg jól látja SAJNOS. Van egy kolléganőm-59 éves nő-én még ilyen embert nem láttam,nyujtja a segítőkezét valakinek folyamatosan,és cserébe mit kap????Azt,hogy folyamatosan belerúgnak(még szó szerint is),kihasználják,szegénynek az egészsége tönkre van menve,és FOLYAMATOSAN mást helyez maga elé....azaz nem érdekli,hogy fáj valamije,rosszul van,mindiiiiiig mást helyez maga elé,és mindig rá kell jönnie,hogy Ő JÖN KI ROSSZUL BELŐLE sajnos. Ezen muszáj lesz változtatnod,neki állandóan ezt mondjuk,hogy tanuljon,hogy jobb élete legyen,de nem tanul,egyik fülén be,másikon ki.És mi minden nap elismételjük,de semmi:-(((80%-os gerincferdülése van,ez most derült ki pontosan,egy hatalmas púp van a hátán,ami iszonyatos fájdalmakat okoz neki,menni alig bír,úgy fájnak a lábai az elhanyagolt,és semmibe vett cukorbaja miatt,elképesztő rossz állapotban van,és ennek ellenére még mindig azt lesi,hogy rugdaltathatja meg magát.

Szép lassan add fel,hogy másoknak segítesz,ne jöjjön ez olyan természetesen.Hidd el,mások sem rohannak,hogy neked(vagy bárki másnak)segíthessenek.

Könnyítsd meg az életed legalább ezzel....az a tartozás amit a nyakadba varrtak-hát ez se semmi...remélem nem téged vesznek elő...szüleid se mintaszülők sajnos...mostmár értem hogy miért a rossz hangulat:-(

De én azt mondom,hogy mindezek ellenére próbáld ezt átvészelni valahogyan,eljön a te időd is,amikor szebbnek látod az életet.Reménykedek benne,hogy az első válaszoló megkapja az élettől amit érdemel....azt hogy mindenki belerúg a stílusa miatt...abban hiszek,hogy mindenki megkapja amit érdemel,és abban is,hogy a te életed is jobbra fordul,és boldog leszel majd.Szüleid nem érdemelnek meg téged,az biztos. Nekem csak anyámmal van problémám,emiatt nem vagyunk beszélőviszonyban(csak iszonyban!) már 12 éve.Utcán se köszön(én se neki,hehehehe)-Ugye nem kellemes azt hallgatni,hogy 'de kár,hogy megszültem,gondolkodni kellett volna időben,ki kellett volna kapartatni'-ezt mesélte a szomszédjának X éve.Szerencsére van nekem egy tündéri nevelőanyám(aki meglesett tombolás közben,hihi),akivel minden rendben van,egy tündér.

Most megyek,de ajánlom neked,hogy ne csinálj semmit magaddal,mert különben........:-)

Írj még,szerintem egy jófej gyerek lehetsz....!!!Csak ezt nem értékelik az emberek...

2011. szept. 21. 15:58
Hasznos számodra ez a válasz?
 10/17 anonim ***** válasza:
Hidd el tudom miről beszélek! Én 15 évesen árva lettem mert anyukám tüdőrákban meghalt úgy hogy apukám pedig a munkahelyén egy szar állvány miatt egy balesetben két évvel előtte, a nővérem is csak alig múlt el 18 az öcsém pedig kilenc, a nővérem javában járta a gimnáziumot és készült az érettségijére, az öcsémre alapból nem lehetett semmit bízni, a nővérem lett a gyámunk, a házon hitel van a mai napig bár lassan már össze fog dőlni. Én mégsem az öngyilkosságra gondoltam amikor el voltam keseredve, hanem arra, hogy hogyan segíthetnék magunkon. Elmentem szinte gyerek fejjel török folyékony szappant tölteni egy gyárba, hogy egyáltalán legyen valami más bevételünk, mert az árvaságiból és egyéb kiegészítésekből éhen is halhattunk volna, a rokonok addig foglalkoztak csak velünk amíg a szertartás lezajlott aztán csak ígéreteket kaptunk nem segítséget! Folyamatos küzdelem volt az életem tizenévesen, szakma, érettségi nélkül sehol sem foglalkoztattak ráadásul csak 16 éves lettem nyáron akkortájt. Volt hogy több napig száraz kenyeret ettünk mustárral és még arra sem volt pénzünk hogy a nővérem vattát vagy betétet vegyen magának ha megjön neki...Beiratkoztam iskolába, hogy legalább ebédet kaphassak egy nap egyszer, délután 4-től este 10-ig dolgoztam feketén, hétvégén egy kínainál árultam a piacon, hogy pénzünk legyen a nővérem összeállt egy fiúval kínjába, az öcsém a nyakamon maradt. Nekem kellett felnevelnem. Arra sem volt időm, hogy normális párkapcsolatom legyen, soha senki nem köszönt meg nekem semmit, de nem is vártam senkitől soha semmit, hiszen tudtam: CSAK MAGAMRA SZÁMÍTHATOK! Szerintem ha tudnád hogy miféle düh munkál az élettel szemben bennem, megértenéd, hogy miért akaszt ki annyira amikor emberek el akarják dobni az életüket. Nekem sikerült a sok-sok szar mellett meg emberelnem magam és tavaly előtt tanítói diplomám lett. Fogalmad sincs miféle mélységek lehetnek még az ember életében...amikor behatárolja ezer dolog az életedet, nem el menekülni kell a halálba hanem szembe nézni! Engem megnyomorított az élet tizenévesen, emiatt próbálom helyrehozni amit elbaszott, ami rajtam múlik azt mindig is meg fogom tenni!!!
2011. szept. 21. 16:02
Hasznos számodra ez a válasz?
1 2

Kapcsolódó kérdések:





Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu

A weboldalon megjelenő anyagok nem minősülnek szerkesztői tartalomnak, előzetes ellenőrzésen nem esnek át, az üzemeltető véleményét nem tükrözik.
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!