Kamaszkor vagy depresszió?

Olyan szempontból közelebb vagy a kamaszkori változásokhoz, hogy kétségbeesetten keresel valami kórt magadra. Biztos nehéz Neked, és vannak problémáid, de a depresszió az egy passzív egysíkú állapot, nagyon súlyos kedvtelenség, ott nem lesznek pánikrohamok, hangulatzavar meg karcolgatás. (Egyébként a pszichológusok se szeretik, ha az ember azt mondja ő paranoiás, vagy pánikrohama volt. A tüneteket kell neki részletezni, a lelkiállapotodat és ő eldönti, hogy ez az, vagy sem.)

Amúgy minden bizonnyal én is hasonlóan rosszul érezném magam, ha egy szülőmhöz sem fordulhatnék, egyetlen barátom sem lenne, és ki lennék közösítve, de egyelőre szerintem csak föl szeretnéd hívni magadra a figyelmet akármivel.

A lényeg, hogy ne hagyd el magad, hanem próbálj keresni valami kreatív elfoglaltságot, amiben kiteljesedhetsz, jól érzed magad. Netán valami hobbit, sportot, ahol új társaságba is kerülhetsz. Szerintem, ha valahol tiszta lappal indulhatnál (társaság), és lenne az életednek egy olyan része ami erőt ad és jókedvvel tölt el, akkor simábban vennéd az akadályokat az iskolában, akár a tanulás, akár a barátok/osztálytársakkal való kapcsolat tekintetében.