Vajon el kéne mennem pszichológushoz vagy mi tévő legyek? Egyre jobban kikészülök. (bővebben lent)

Sajnos velem is ez van. Olykor úgyérzem jobban vagyok túl vagyok rajta, legyőztem aztán megint jön és én olyan tehetetlennek érzem magam ezzel szemben. Szóval van időszak az életemben mikor szép az élet jól vagyok és azthiszem már elmúlt ez az egész rémálom de valójában csak elnyomom magamban. Persze én sem csak úgy döntöttem hogy most depressziós leszek ennek egészen bonyolult háttere van. Pontosan tudom min mész keresztül és mit érzel, az lenne a legjobb ha pszichológushoz fordulnál én is most kértem beutalót már csak rá kell vennem magam hogy elmenjek. Nehogy valami butaságot csinálj, rendben?

Tudom én itt beszélek neked és azt gondolod nem értem meg ezt az egészet és nem is értheti meg senki aki nem éli át. Nyugodtan írhatsz nekem bármikor, és kérlek fordulj orvoshoz még mielőtt valami butaságot csinálnál.

Te pontosan tisztában vagy azzal, hogy nem dolgoztad fel a traumádat. Az élet nem véletlenül állít elénk ilyneket, csak és kizárólag általuk lehetünk erősebbek és bölcsebbek. Használd fel a negatív tapasztalatokat önmagad gazdagítására, ismerd fel a tanulságot é békélj meg vele, hiszen már elmúlt.

Ha fáj a fogam, és kihúzzák, utána miért képzelem azt még évekig, hogy mennyire fáj? Miért nem jutottál túl ezen?

Ha úgy érzed, a traumád rajtad kívül álló okokból keletkezett és te csak passzív elszenvedője vagy az élet nehézségeinek, az visszatarthat téged. Addig maradhatsz ebben az állapotban, amíg csak tetszik, sőt, ki is nyírhatod magad, de akkor vesztesként jössz ki a dologból. A megoldás azt jelenti, hogy felül tudok kerekedni a rosszon, mert észreveszem, hogy én élek, amíg a trauma viszont már rég halott. Most még azt hiszed, te haltál bele, ezért tartod életben a traumádat. Ébresztő!

Szia!Én is teljesen megértelek téged.Hasonló problémával küszködök.Depressziós vagyok,ráadásul visszatérő depresszióm van.Én is ott tartok,hogy nem megyek ki az utcára,és senkivel sem beszélek szívesen.Másfél hónapja elmentem egy szakemberhez,aki nagyon sokat segített,meghallgatott,megértette a problémáimat.Azért fontos,hogy olyan emberrel tudj beszélni a problémákról,akik értenek ehhez(legyen pszichológus vagy pszichiáter),mert én azzal találtam magam szemben,hogy a "hétköznapi emberek" hülyének néztek és "bolondnak tituláltak(persze nem mindenki),és ez még jobban a mélybe ránt.Ráadásul segíthet feldolgozni egy traumát is.

Én mindenképpen ajánlanám a szakembert!

Sok sikert:)