Már elegem van az életemből, és nem tudok változtatni rajta?!

Teljesen besokalltam egy ideje, de nem tudok változtatni a dolgokon, minden összejött és úgy érzem, eltemet a sok probléma, megfulladok tőlük, hiába kapálózok.

30 éves vagyok, két csodálatos kicsi gyerek anyukája. (már csak őmiattuk tartom magam). A házasságom menthetetlenül kihűlt, évek óta küzdünk de nem lesz jobb. Kilépni nem tudok belőle, mert olyan irdatlan anyagi gondokkal küzdünk, hogy egyedül végképp nem tudnám eltartani a gyerekeimet. Az érzelmi életem sivár.

A "barátaim" teljesen elkoptak mellőlem, főleg mióta megvannak a gyerekek, ha én nem keresem őket, akkor senki rám sem telefonál, egyáltalán nem érdeklem őket - avagy többszáz kilométerre vannak - avagy csak akkor kellek, ha valamit akarnak tőlem, aztán megint eltűnnek, ergo kihasználnak.

Teljesen beszűkültek az emberi kapcsolataim és az egész életem. Már dolgozom, de egy pici irodában, összvisssz egy kolléganőm van, meg a főnök. És ez is itt van a lakótelepen, meg az ovi-bölcsi is, meg a bolt, meg a játszótér is - másból se állnak a napjaim, minthogy ebben a fél kilométeres körzetben jövök-megyek-élek. Nagy néha feljutok a városba ügyintézni, vagy valami hétvégi ingyenes program a gyerekekkel... ennyi. Annyi mindent szeretnék csinálni, de vagy pénz nincs rá, vagy kapacitásom, mert persze a háztartás 90%-ban rám hárul.

Egy rohadt automata lettem, lélek nélkül.

Az életem minden terültén kátyúba futottam -kivéve az anyaságot -, és ELEGEM VAN! ÉS megőrülök!.... és félek, hogy ez mostmár a gyerekekre is ki fog hatni.