Mit tehetnék? Beleőrülök ebbe a magányba. Nincsnek barátaim.17évesen még nem volt barátom sohasem, és most, hogy jön a nyári szünet.

Sajnos ilyenkor vonat elé kell ugrani, mert utána minden jobb lesz.

szívesen

Én amikor szorongásos zavarom volt, akkor volt ilyen, hogy nem nagyon tudtam találkozni emberekkel, meg nagyon kevés barátom volt. Én elmentem pszichológushoz végül, és az nagyon sokat segített. Ha jól értettem, akkor te még tanuló vagy. Akihez én jártam, ő egy ilyen alapítványnál dolgozik, és a tanulókat kedvezménnyel elvállalta, amikor én jártam hozzá. A neve Szokolai Árpád és ezzel az alapítvánnyal dolgozik együtt:

[link]

Szerintem ő tud neked segíteni, mert nekem is nagyon sokat segített, és ha pesti vagy, akkor szerintem keresd meg...

a facebook-os részről ugrott be valami, amit régebben olvastam a facebook mellékhatásairól, említett dolog, hogy az érintett magányos személy facebookon nézi más emberek képeit, közben arra gondolva, hogy "másoknak milyen jó élményei vannak, másoknak tökéletes" a facebookra vetülő látszat alapján egyre csalódottabbá válik. Én is raktam régebben képet a barátaimmal, csili-vili mosoly, és az ember azt hinné, hogy milyen boldogok vagyunk és minden szuper, de ez tévedés, mi is emberek vagyunk tele hibákkal. a lényeg, hogy a facebook-os említésből leszűrve: te is hiszel a látszatnak, felszínes gondolkodás szerintem nem vezet jóra, a barátság egy mély dolog, nem abból áll, hogy képeket rakosgatunk a facebookra- gyerek fejjel én így gondolkodtam magányos időkben. egyszerűen döntsd el, hogy mi a baj veled? tedd fel magadnak a kérdérdést s válaszolj! én első sorban azt ajánlanám, hogy ne csak úgy "hajkurászd a barátokat" menekülve a magánytól, olyan nincs hogy valaki "szerethetetlen". az egyik dolog, hogy nem várhatod el bárkitől hogy szeressen, úgy nem születnek igazán mély, valódi barátságok, barátság amikor találsz egy olyan embert, aki iránt bizalmat érzel!!!!! sokan nem tudnak akárkiben megbizni a másik dolog, hogy mennyire mutatod ki a szerethető oldalad?

Kérdéses, hogy átérzed-ee mi az hogy szerethetőség, vagy csak olyan mint egy égből pottyant dolog, amiről reméled, hogy megment a magánytól?

ha mély, tartós barátságra teszel szert, arról te tudni fogsz, megérzed. önmagadat látod egy másik személybe.

A szeretethetőség nem olyan, amit másnak kell eldönteni-e rólad...elsősorban te érzed meg magadban azt a bizalmat.

5-31-es: Neeem olvasás az az öregek sportja!

Kérdező: Én is voltam magányos, de fel a fejjel!

1. nyáron jelentkezz diákmunkára! Te még diák vagy, ezért biztosan felvesznek! Felnőtteknek jóval kisebb az esélye, hogy felvegyék őket normális helyre, ezt tapasztalatból írom! Keresel pénzt azt már nő az önbizalmad!

2. Gyúrjál, tornázzál, erősítsél, nézegess edzéssel kapcsolatos oldalakat! A tornázást iktasd be a napi programodba! Mivel edzel, erősebb leszel, és idővel az alakod is változni fog! Ezáltal egy idő után az önbizalmad is nőni fog! Ezt is tapasztalatból írom!

3. Kezdj el valami hobbit! (de ne olvasás legyen, hanem pl. fotózás, vagy olyan hobbi ami társas.)

4. Merj kezdeményezni!!!

05-31 12:32- szerintem aranyos válasza volt:)) átérzem:))

az utolsóé is jó tanács, ha nem akarsz magányos lenni:D az én válaszommal inkább a valódi barátságokra utaltam..:) ami elsősorban a mások iránti bizalomtól függ, nem a szociális önbizalomtól:D

Szia.

A fő címből gondolom, hogy lány vagy!? :)

17 éves vagy? Hova sietsz? Szerintem nem jobb az, ha valakit már 14-15 évesen "meglyukasztanak", már elnézést a kifejezésért. Én 22/F vagy, nekem sem volt még komoly kapcsolatom, egyáltalán.

Ahogy írták fentebb. Menj el dolgozni! Most a nyáron. Megy vele az idő, keresel is vele egy kis pénzt, ráadásul ha olyan helyre mész, akkor meg ismerhetsz új dolgokat, embereket, kis tapasztalatot szerezhetsz. Szerintem, ez egy pozitívum.

Nem jársz el minden héten bulizni? Képzeld, én sem! :) A mértéktelen Péntek estétől (jobb esetben) Vasárnap reggelig (rosszabb esetben) vagy estig tartó ivászatnak sem sok értelme van. Főleg, ha minden hétvégére igaz. Viszi a pénzt, ráadásul a mértékletesség a piából szintén nyomorba dönt, és az egészségre is rá megy.

Sosem értettem, hogy a saját korosztályomnak is miért nem elég havi 1 hétvégi buli? Tudod, hogy ki költene el annyi pénzt piára.... Az.

Én is hasonlóképp voltam, sőt rosszabb helyzetben. Én az egészségemet valamennyire tönkre tettem, már most. Én nálam kb 12-13 évesen indult ez. Először a minden napos energiaital, majd kóla, cigi és chips... Hál istennek, mostanra "csak" a cigi maradt, úgymond. Próbálok én is változtatni, az életemen, de legfőképp az egészségemen. Itt vagyok 22 évesen, nincs kedvem megdögleni sem 30, sem pedig 40 évesen. Tudom, hogy nehéz változtatni, de egyszer el kell kezdeni. Úgy szokták mondani, hogy sohasem késő. Mondjuk, ez nem mindig igaz!

Szóval!

Nyomás dolgozni! Meglátod, találsz új társaságot, csak nyiss a világ felé. Ne zárkózz el, légy nyitott. Ha 20, de ha 25 évesen leszel először "úgy" valakivel, hát akkor most akkor leszel, édes istenem. :) Szerintem, nem ciki. Kétlem, hogy a legtöbb csaj dicsekszik vele, hogy már ált. iskola 8.-ik osztályában "Ő" "megvolt", akár már többször is. (Bár, tudjuk hogy kikre jellemző ez a féle dicsekvő "képesség".)