Mit tehetnék, már élni sem tudok emiatt?

Ez kényszerbetegség sajnos, egyedül nem lehet kigyógyulni belőle. Igenis szakember kell és segítséget kell kérni.

Én kiskoromtól kezdve kényszerbeteg voltam. Sok helyre jártam kezelésre é senki se segített. Nekem mostmáér egyre kevesebb a kényszeres cselekvéseim és ezt úőgy oldottam meg hogy lefáraztom magam nagyon és akkor nem lesz energiám megcsinálni, meg ilyenek. CSak én magam tudtam ez megoldani senki más. Azért tudtam abbahagyni mert meguntam egy idő után, és nem foglalkoztam vele, például a villanykapcsolásnál. Nekem ez volt.Napota órákig kapcsolgattam a villanyt, de egy idő meguntam és abbahagytam.

Teljesen egyetértek az első szólóval. Ez kényszerbetegség, és van egy rossz hírem, ez még rosszabbá is válhat. Nehéz az embernek beismerni, hogy "beteg" de onnantól fogva jobb lesz meglátod. Ott van a fordulópont, onnantól fogva fog jönni a gyógyulás is, mert már kívülről fogod látni a problémádat. És igen, ezen csak egy terapeuta tud segíteni. Le kell menni a dolgok aljára, hogy hol alakult ki a lelkedben valami gubanc akár gyerekkorod óta. Mert a kényszer az valójában egy kompenzálás. valami régi sebet, vagy feldolgozatlan lelki dolgot pótolsz vagy leplezel ezzel a cselekedettel. egy terapeuta el tud vezetni eddig. Egy lánynál aki betegtáram volt Tündérhegyen (ott kényszerbetegek, pánikbetegek vannak) kiderült, hogy azért van pl takarítás mániája, meg ebből később pánikrohama, mert amikor el akar mondani valamit és azt nem tudja végig mondani, akkor ez úgy marad meg benne, hogy nem figyelnek oda rá. És azóta pl ha törik ha szakad, végig mondja amit akar. Egy másik lány véresre csipkedi magát, konkrét lyukat vályt a lábszárába. Neked is rá kell jönnöd mi az ami miatt ez kialakult nálad. Szerintem keress fel egy pszichológust minél előbb, mert ez a betegség elég változatos formában ütheti fel a fejét, a lényeg, hogy űzzön téged.