Pánikbeteg szerű, szociális fóbiás, agora fóbiás mitől lehet ez?

Szóval a fentiek közül mind igaz rám úgy érzem. Kerülöm az embereket nem járok sehova nem merek kimenni az utcára. Még a házunk elé sem. Már az udvaron furcsán érzem magam. Ha még is muszály kimennem akkor teljesen pánikolok ver a szívem, izzadok, szédülök, légszomj, úgy érzem ott vagyok de mégsem... Rá stresszelek a dologra. De az igazság az hogyha itthon egyedül kell maradnom az sem megy. Ugyanazokat a dolgokat produkálom mintha kinnt lennék az utcán.

Talán az egész attól lehet hogy tartok az emberektől valamilyen szinten ? Vagyis nem tudom zavarnak inkább így mondanám. Egy igaz barátom van a többiek csak haverok, ismerősök akikkel nem igazán tartom a kapcsolatot.

A kérdésem a következő lenne. Pszichológushoz járok ezt leszögezném.

Az egész kialakulhatott abból, hogy az utóbbi időben kerültem az emberek társaságát és mostmár úgymond bebeszélem magamnak azt hogy rosszul kell lennem azért mert nem akarok velük találkozni és ha rosszul vagyok akkor nem is kell ?

Igy nem tudok élni de nem tudom a választ a problémáimra. Ha valakinek vannak hasonló problémái kérem azok írjanak.