Mi a megoldás erre az állapotra?

Most fejeztem be a középiskolát. Jól teljesítettem, nem voltak gondjaim, sőt "túlteljesítettem": mindvégig ötös átlagom volt - szóval sosem panaszkodhatott nekem emiatt senki. Viszont úgy érzem, nem magamért tettem. Voltak ugyan tantárgyak, amelyek jobban érdekeltek az átlagnál, de mintha csak megszerettettem volna őket magammal. Na és most jön az érdekesebbik része: akárhányszor szabadidőm van, egyszerűen nem tudom, hogyan használhatnám ki. Itt van ez az utolsó nyaram az egyetem előtt, de már nagyon sok nyaram ilyen volt (oké, tizenkilenc év alatt annyira sok nem lehetett). Leírnám egy átlagos napomat: eszek, felébredek, tévézek, netezek, zenét hallgatok, és ezt oda-vissza ismételem. Mindig élvezetes a semmittevés ha évközben halálra dolgoztad magadat, de kezd egyre unalmasabbá válni a dolog. Annyira, hogy már mintha évek óta egymáshoz hasonulnának a napjaim. Nem mondanám magamat lustának, de egyszerűen nem érzem magamban a motivációt semmi iránt. Segítettem már apámnak is munkájában, próbálkoztam hangszert tanulni, új zenei műfajokba belekóstolni, és ráadásul van egy olyan érzésem is, hogy a múltban is csak arra használtam fel a barátnőimet, hogy legyen valami dolgom - nem is csoda, hogy eléggé szánalmasan végződtek be azok a kapcsolatok. Már tanultam mindenféle nyelvet megtanulni, olvasni könyveket amiket egyáltalán nem is találtam érdekesnek, hátha. Attól függetlenül, hogy a feljebb felsorolt tevékenységekben igen jól teljesítettem, szinte hibátlanul, nem voltam túlzottan boldog. Úgy gondoltam, hogy várni kell, mire ezek a dolgok úgymond "beütnek" és elkezdem őket élvezni, de ez valahogy sosem történt meg, hiába is vártam. Régesrég éreztem magamat élettel telinek, annyira, hogy nem is emlékszek rá, hogy egyáltalán ilyesmi lett volna az életemben. És mostanra megálltam az új dolgokkal való kisérletezéssel. És azt hiszem kezdek egyre jobban beszűkülni, zsibbadtnak lenni, napról napra kevésbé szórakozni. Próbálkoztam cigarettával, alkohollal. Nem tudom, egy ideig jobban éreztem magam részegen, most már elmúlt az is. Drogokig nem megyek. Van ez a félelmem, hogy elvesztegetem a fiatalságomat, ha nem leszek minél előbb boldog azzal, ami körülvesz, mégis, képtelen vagyok erre. Üresnek érzem magamat. Mindenesetre fontosnak tartom a tapasztalatot, hogy egyes dolgok nem hozzák meg nekem az elégedetséget soha (pl. az alkohol) Tudom, hogy valami újba kellene fognom, de attól félek, hogy bármerre megyek, az zsákutcába vezet. Egy valamit megtanultam viszont: ne próbáljak másokat elkápráztatni soha. Rájöttem, hogy nagyon sok éven keresztül mások elfogadását hajszoltam, és meg is kaptam néha, de már belefáradtam másokért szenvedni. Ám már olyan sokáig csináltam, hogy nem tudom, hogyan tudnám elkápráztatni magamat saját magamnak, ha értitek mire gondolok. Kérem segítsetek emberek, nem tudom mit csináljak. Köszönöm.