Azt hiszem az apám pszichopata, én pedig neurotikus lettem ettől. Az egész életem furcsa, nem tudok normális kapcsolatokat teremteni. Megijedtem. Mit tehetek, hogy ezt feldolgozzam?

"A pszichopaták által tapasztalt problémákban a szorongásnak nincs szerepe. Nem

aggódnak. Lelkiismeretük alulfejlett, bár végletes esetekben teljes mértékben

hiányozhat. Nincs bennük szégyenérzet vagy bűntudat, bár gyakran megjátsszák

ezeket az érzéseket.

Elhárító mechanizmusuk puszta taktika, mások manipulálása céljából. Elégedettek

magukkal. A problémás magatartásuk mögött hibás gondolkodási beidegződések

állnak, pontosan ezért lehet eredményes a kognitív viselkedésterápia az ő esetükben.

Nem zavarja őket mások bírálata, a társadalom elutasítása. Nem rettentik el őket a

hátrányos következmények.Problémás viselkedésük nemcsak tudatos,de szándékos is."

"Először is ismerjük fel őket, illetve a taktikáikat.

Ezek a teljesség igénye nélkül a következők

● banalizálás (a cselekedetét jelentéktelennek állítja be)

● hazudozás ( sokszor akár kedvtelésből is)

● tagadás ( elsősorban a tényeket, ezzel bizonytalanná téve bennünket)

● tudatos figyelmetlenség ( figyelmen kívül hagyják mások kéréseit,

kívánságait, ez általában már gyermekkorban jelentkezik)

● ésszerűsítés ( meggyőző indokok a helytelen viselkedés magyarázatára)

● figyelemelterelés ( mesteri fokon űzik)

● kitérés és ködösítés (csapongó, homályos és oda nem illő válaszok a

legegyszerűbb kérdésekre)

● burkolt megfélemlítés

● bűntudatkeltés és megszégyenítés ( nagyon gyakori)

● áldozatszerep ( a körülmények áldozata)

● az áldozat hibázatatása („ő csak reagál” )

● hízelgés

● bűnbakkeresés és mások hibáztatása

● heves dühkitörés"

Ezek mind igazak rá, én pedig úgy érzem, miatta ment tönkre a mentális egészségem. Mit kezdjek ezzel a helyzettel?