Lehet, hogy mentálisan megroppantam? Vagy kapuzárási pánikom volna?

Úgy érzem, hogy nem vagyok jelenleg jó formában, de nem tudom, hogy jöhetnék helyre.

Azt a szakmát tanulom, amit mindig is akartam, mégsem tölt el örömmel a tanulása. Nehezen megy a gondolkodás, tanulás. Az első 2 évben viszonylag jól haladtam, most mintha elakadtam volna a tárgyaimmal. Lassú a felfogásom, lankad a figyelmem és folyton elkalandozok.

Olyan érzésem van, hogy sok terület van az életben, amivel még nem foglalkoztam és érdekel. Főleg a sportokra gondolok. Itt vagyok 22 évesen, majdnem felnőtten, de fizikálisan nem érzem magam "késznek", fejlettnek. Sok olyan dolog van, amit nem értem el.

A tanulásban eddig mindent elértem amit akartam, kicsit gyengébb eredményekkel talán. De most mintha elakadtam volna. Itt is van egy olyan érzésem, hogy le fogok maradni, a többiek jobbak, tudják amit én nem, nem tudom megcsinálni, ilyesmik. Ezen a téren sem érzem magam késznek. De nem tudom, hogy a két félkész vagy éppen alig kész dolgot, amiben fejlődni akarok, hogyan hangoljam össze.

Az elmúlt időben barátnőm is lett, akit szeretek. De néha úgy tűnik, hogy valamiért nem érzem magam jól ebben a kapcsolatban. A tanulmányi problémáim ezzel a kapcsolattal kb egy időben jelentkeztek, mégsem hinném, hogy közük van egymáshoz. Tény, hogy nem vagyok tapasztalt a párkapcsolatok terén. De nagyon fontos nekem a barátnőm.

Egyszerűen nem tudok egyensúlyba jönni, folyton történik valami. Nem találom meg a harmóniát az életemben. Nem élek egy olyan bulizós életmódot, nem járok el úgy sehova, de elég nyitott vagyok. Mégis úgy látom, hogy nálam sokkal zárkózottabb és betokosodott embereknek jobban megy az életük, mint nekem.

Keresném a megoldást, leülnék magamban és gondolkodnék. Elolvasnék egy tanulási módszerekről szóló könyvet is. Csak az a baj, hogy az idő közben telik, a szorgalmi időszak megy előre és a zhk meg sorakoznak. Na meg a pótzhk. Meg lassan a pótpótzhk. A beadandókról nem is beszélve.