Szerintetek mi bajom lehet?

Megpróbálom rövidre fogni.

Kezdem óvodás kórtól.

Csöndes gyerek voltam,nemigazán szerettem óvodáb járni, mert mindig voltak"menő" gyerekek akiket jobban szerettek az óvonők, illetve a csoporttársaik, engem nem szerettek úgy éreztem, szalajtanom is kellett, majd utána még egy évet ott akart tartni az óvonő mert úgy látta levagyok maradva.Gondolom a visszahúzódottságom miatt itélte igy.Szüleim ezt nem engedték , és elkezdtem az általánost.

Már a kezdetén problémák voltak , nehezen ment a szorzótábla, stb..teltek az évek, végig gyenge voltam matekból, angolból(máig nem tudom megtanulni),általánosban nem buktam, de nem tanultam jól, a közösségben is utlsó előtti helyet foglaltam mindig, bénának tartottak, volt barátnőm elvégre végig, aki "mellettem" volt, szóval nem voltam egyedül elvégre, de emlékszem vicces, de voltak ugye tartva osztálytermi táncolós "bulik", és a fiúk osztályozták ki hanyast kapjon ahogy táncol, tudom lényegtelen és vicces, de majdnem én kaptam a legkevesebbet, volt egy lány akit még bénábbnak tartottak, ő a 10-ből 3-ast kapott, és 3.5-est.

Következett a gimnázium, "lázadó"korszak, felvettem egy olyan stilust öltözködésben, ami visszagondolva szörnyű volt, nagyon kiközösitettek, kinevettek, beszólogattak a folyosón,volt hogy kiszólitott a matek tanár, és olyan nadrágban voltam ami batikolt volt, barnafekete, és megszólt a tanár"hogy jaj szegény biztos elesett a sárba", és mindenki elkezdet kinevetni,csönde voltam, senki nem akar barátkozni velem, irtó rosszul tanultam, megbukam három tantárgyból, mindegyik tantárgyam a bukáson kivűl kettes volt, pótvizsgán, matekom nem sikerült, évet ismételtem.

A következő osztály egy fokkal jobb volt, itt már normálisan öltöztem, végig volt két barátnőm, általánosból, de az egyik nagyon irányitott mindenkit maga körül, sok olyan dolgot rámbeszélt amit nem kellett volna, szüleim ellen forditott, befolyásolható voltam.A gimis évek elteltek, minden évben buktam, nagyon roszul tanultam, szüleim nem segitettek , de cseppet sem hibáztatom őket mert jó emberek!

Gimi vége fele szorosabb let akapocs egy másik barátnőmmel, a régebbieket magam mögött hagytam, mert nem voltak igaz barátok.

Ojk képzés, ott jó közösség vol igazán,de nem tudtam gimi végén mibe is kezdjek bele, nem volt felelősségtudatom.

Végig azt éreztem hogy nem ér semmit az iskola, és szüleim is igy gondolták...szociális fóbiás is volt, mert kollégiumban elfogadtak, nem csúfoltak, de végülis nem annyira számitottam, inkább barátnőm.

Eltelt két év, belekezdtem egy teljesen más jellegű képzésbe, amit gyötrelmes egy év után abbahagytam, ide is barátnőmmel jártam, de nagyon kirekesztettek, megszóltak, beszólogattak, furcsán néztek, olyan helyzetbe kerültem ahol kinosan éreztem magam, nem tudtam közösségi feladatot megoldani,30 lány közül, kb 25 kirekesztett.A gyakorlaton is nagyon hülyén viselkedett velem a gyakorlati vezetőm, nagyon sokszor bántott hogy csöndes vagyok, nem beszélek, fura fejeket vágott, utáltm az egészet.

Otthagytam sikerült nyáron dolgoznom pár hónapig, jobban betudtam épülni a közösségbe a munkatársakkal, de itt is megkaptam azért h csöndes vagyok, nincs önbizalmam, de nagyrészt szerettek.

Jelenleg munkanélküli vagyok, sok helyet próbáltam már, volt mikor behivtak, de szerintem a csöndességem miatt nem feleltem meg, vol hogy fura arcot vágtaak rám valahol.

Érdekes, mert a jelenlegi ismerőseim, azt mondják hogy határozottnak, vagy nyugodtak néznek, kedvesnek, barátságosnak, én mégis más , rossz dolgokat érzek magamban.

És nehezen megy a tanulás, rossz a memóriám,hamar felejtek, nincs önbizalmam, rosz az önképem, nagyon rossz a jövőre a rálátásom, mert sok oldalról megközelitem a dolgokat, és mindig a nehézség, és a blokkok jutnak eszembe.

Viszont felelősségtudatom van, igényes vagyok intellektuális dolgokra külsőmre is.Sokrétegű az érdeklőésem, és értelmes vagyok, ahhoz képest milyen korszakaim voltak, komoly dolgok érdekelnek.

Na ezért irtam igy le, hogy végigvezessem, hogy minden életszakaszomban nagyon a kirekesztést kaptam, éslehet ez a sorsm, sokat gondolok az öngyilkosságra is, de tudom hogy nem megoldás, de olyan mértékű stressz, és lehangoltság van bennem sokszor, hogy testileg sem vagyok jól.Pedig kivúlről intelligensnek, nyugodtnak néznek, és ami igaz is mert mindig képzem magam.De felsőoktatásba nem tudok belekezdeni, mert nem vennének fel sehova az alacsony pontjaim miatt.

Sokszor az van , hogy belekezdek valamibe, elmegy a bátorságom hogy nem vagyok alkalmas semmire.

26 N