Miert tortenik ez velem? Mi rosszat tettem? Ugy erzem hogy rajtam nem lehet segiteni. Depresszios vagyok.

14évesen nagyon keveset tapasztaltál az életből. Ha majd 20évesen visszagondolsz a mostani önmagadra, te is látni fogod, most viszont nem tudsz egyedül dönteni a dolgokról. A depresszió is ugyanolyan betegség, mint a többi, csak sokan nem látják be. SZÜLEIDNEK SZÓLJ, és tőlük kérd a fő segítséget. A pszihológus is csak akkor segít, ha jóhoz kerülsz. Mindenképpen kérdezzetek ismerősöket, hogy ajánljanak pszihológust. Magadért viszont tegyél meg annyit, hogy nem okozol kárt magadban, és erőt veszel magadon, hogy kigyere ebből az állapotból.

Tényleg a szüleidnek mondj el mindent, hiszen egy ember, aki ilyen állapotban van mint te, nem lát tisztán, ők viszont, ha jó szülők, tudják mit kell tenni.

Sajnos sokakkal ez van, akiknek nagy veszteségeik vannak. Egyedüllét, önvád a rossz dolgok miatt. Bőven elég ahhoz, hogy összeroppanj.

Segítséget kérni és beszélni emberekkel mindenképpen érdemes, bár tényleg nem mindig fut össze az ember az erre alkalmas emberrel. De ettől még nem szabad lemondani mindenkiről és egy kalap alatt kijelenteni, hogy mindenki hülye és semmit nem ér egy pszichológus, vagy egy beszélgetés.

Azt mindenesetre érdemes végiggondolnod, hogy nem a te hibád, ha rosszul érzed magadat, nem a te hibád, ha valaki nem szeret, hogy a szüleid elváltak, hogy meghaltak többen a családodból. Tudatosítsd ezeket magadban! Ha zokogni kell ettől, zokogj bátran!

Jó és szeretetre méltó ember vagy, csak úgy, mint mindenki! Ha elvesztettél barátokat, fogadd el! Sajnos még ők is fiatalok és ki-ki el van foglalva a maga problémáival, azokat se tudja helyén kezelni, pláne a tieidet, amik ijesztőek lehetnek számukra. Keresd az embereket, akikben meg tudsz bízni, akik törődnek veled és szeretnek, akik nem ijednek meg tőled!

Én anno csak odáig jutottam, hogy egy hegyes százas szöggel körben megszurkáltam a kezemet. Nem gyorsan, hanem nagyon lassan, de erősen forgattam meg őket, amíg nem lett tartós seb. Sokáig látszott a nyoma.

Az segített végül sokat, hogy lettek mély barátságaim, főleg idősebb, de korrekt és jó emberekkel. Nem éltek vissza a bizalmammal, tudtunk mély dolgokról beszélni. És többekkel természetessé vált, hogy megöleljük egymást és ez nagyon jó volt.

25 éves vagyok és a múlt héten megölelt édesanyám. Akkor jöttem rá, hogy ilyen nem történt az utóbbi 10-15 évben, az édesanyámmal egyszerűen nem volt semmi ilyen bensőséges dolog, se egy rendes beszélgetés, se ölelés. Ha neked még van esély rá, hogy a szüleiddel jó, mély és tartalmas kapcsolatod legyen, tegyél érte! Persze ez rajtuk is legalább annyira múlik, mint rajtad, de ha szembejön egy lehetőség, élj vele!

De ha velük nem, hát mással (Aki méltó rá és nem él vissza ezzel) alakíts ki valódi kapcsolatot! Érezd át, hogy nem benned van a hiba, hanem abban a helyzetben, amibe ilyen korán kerültél, de tovább lehet lépni!

A szobádból meg kell tanulni kilépni. Szembe kell nézni az emberekkel, meg kell mondani, hogy igen, nem vagy jól, de ettől nem vagy rossz ember. Ha valaki mégis ezt próbálná beléd beszélni, menj tovább! Ha valaki meglátja benned, hogy ki vagy, értékeld és osszátok meg egymással, ami a lelketeket nyomja és az időtöket.

Ezen kívül tudom ajánlani a bringázást, a zenehallgatást, olykor a kettőt egyszerre. Gimnazista éveim felében azt mondták az osztálytársaim, hogy depressziós zenét hallgatok (Anathema és Apocalyptica volt főleg ez). De én mindig örömemet leltem bennük, segítettek átjutni a holtpontokon.

A bringázás is kicsit ilyen volt, egy jó zenével a fülemben kijöttek belőlem az érzelmek, fizikailag is le tudtam vezetni őket és ha 30-al süvítesz, elkezd nem érdekelni, hogy valakit zavar, ha közben énekelsz.

És persze így lehet úgy egyedül lenni, hogy nem az árnyékban fordulsz magadba, hanem kóborolsz a világban. Ez azért eggyel jobb.

Ezeket hallgattam anno :-)

http://www.youtube.com/watch?v=7MmaZ4X_64o

http://www.youtube.com/watch?v=X7VIoj-ZQRc

http://www.youtube.com/watch?v=Mk0OF9DdVhw

Ezt tudtam mondani. Tudom, nem sok, de ez volt az én utam, így, ahogy elmondtam. Ha kell valakivel beszélned, írhatsz nekem. Nem fogok csodát tenni, de megbízhatsz bennem és valami elképzelésem van arról, amit most átmész. Ez is valami.

Egyébként pedig fejleszd a kapcsolataid az élő, hús-vér emberekkel. Nagyon sokan ugyanúgy vágynak a szeretetre és a lelki békére, mint te, csak meg kell találni őket és boldogabbá tenni egymást.