Kezdőoldal » Egészség » Mentális egészség » Mit tegyek, ha fellépés...

Mit tegyek, ha fellépés közben rámtör a pánik?

Figyelt kérdés
Már több fellépésen is túl vagyok, és még sokkal többet akarok, mert érdekel a zene. Viszont évek óta nem tudom leküzdeni a lámpalázat. Többször is volt, hogy fellépés közben úgy rámtört a pánik, majdenm elájultam legalább is azt éreztem, mintha már elájultam volna. Rettenetesen féltem. Később pánikbeteg lettem emiatt pszichiáter is volt... mindegy. A pánikbetegség már nem gyötör, de visszatért a szinpadon. Úgy döntöttem, hogy engedni fogok az érzésnek, várom, sőt kívánom majd az ájulást, csak nem tudom hogy ha ezt teszem ez jó e? min kéne változtatnom.

2013. márc. 6. 18:49
 1/6 anonim ***** válasza:

Ez a legrosszabb, amit tehetsz.


Keresd meg, mitől izgulsz. Két fő oka lehet. Egyrészt ha nem vagy biztos a tudásodban. Ez esetben gyakorolj többet. Másrészt ha rosszul fogod fel a kérdést. Azért állsz színpadra, hogy a hallgatóságnak örömet okozz. Erre koncentrálj, hogy szórakoztasd őket, ne az ájulásra. Az egy közönség számára sem szórakoztató.


Egyébként meg nem muszáj színpadra állni, ha zenélni akarsz. Én se szeretek, úgyhogy vagy itthon zenélek magamnak, vagy zenekarban hátul, ahol nem is nagyon tűnik fel, hogy közönség előtt játszunk, vagy stúdióban. Ennyi :)

2013. márc. 6. 18:59
Hasznos számodra ez a válasz?
 2/6 anonim ***** válasza:
Én mindenképpen azt gondolom, hogy abba kell hagyni a fellépéseket, ha ennyire lámpalázas vagy! Az egészséged fontosabb nem? Az nem normális, hogy a végén pszichiáterhez jársz olyan ok miatt, amin tudnál változtatni. Otthon kedvtelésből foglalkozz a zenével, mert az jó a léleknek, de keress más hobbit, vagy ha ez volt a munkád, akkor munkát.
2013. márc. 6. 19:00
Hasznos számodra ez a válasz?
 3/6 A kérdező kommentje:
Nem inkább fogalmazzunk úgy, hogy nekem muszály leküzdenem a lámpalázat, mert a zenéért élek. Ha nem adhatok elő másoknak nem élvezem az életet. Szóval ezek erős szavak, de tökmind1. A lényeg, hogy én csak a zenéléshez értek. A másik meg hogy a közönség még sose vette észre, hogy valami bajom van, mindíg csak én érzem, és jól leplezem az érzéseim. Amit meg én kitaláltam, azt szerintem félreértettétek. Nem úgy értem hogy inkább elájulnék, hanem ez csak egy trükk, hogy becsapjam magam, tehát engedem, hogy a pánik azt csinál velem amit akar. Természetesen nem akarok elájulni. Egyébként a pánikbetegség leküzdésének is ez az egyik legjobb módszere. Add meg magad, várd hogy elvigyen az érzés. Így gyorsabban múlik a pánik. Csak nem tudom, hogy színpadon van e valakinek tapasztalata.
2013. márc. 6. 19:07
 4/6 anonim ***** válasza:
szerintem attól múlna el, ha nem félnél attól, hogy elrontod. egyszer rontsd el tényleg. és rá fogsz jönni, hogy semmi baj nem történt. esetleg még élvezheted is ennek a szituációnak a kezelését. hogy reagálsz ekkor, el tudod ütni egy poénnal vagy éppen csak elfogadni és tovább menni. vedd észre, hogy ekkor nem lenne mitől félni.
2013. márc. 7. 22:59
Hasznos számodra ez a válasz?
 5/6 anonim ***** válasza:

Szintén zenész vagyok, nagyon sok itthoni,külföldi fellépéssel a hátam mögött...szóló és kísérőhangszereken egyaránt játszom..és sok-sok év muzsikálás után átmentem ugyanazon, mint te.

Úgy gondolom:a lámpaláz és a pánik nem ugyanaz. A lámpaláz kezelhető, sőt elősegíti, hogy jó teljesítményt nyújts, mert ilyen helyzetben megemelkedik az adrenalin, a kortizol-szint, kapsz egy energia-löketet, amit befektethetsz a produkcióba.:)Ha biztos hangszeres tudásod van,ilyen helyzetben tudsz csodákat művelni a hangszereden..főleg, ha a közönség is hálás.:)

A pánik ellenben blokkol:ilyenkor nem tudsz másra figyelni,csak önmagadra és a problémádra.Pedig nem kéne...ilyen helyzetekben mindig azt csináltam, hogy figyeltem a közönséget, próbáltam akár szemkontaktust kialakítani, és mindig jött valamiféle egységélmény..úgy éreztem történhet bármi, egymásért vagyunk itt. Én azért, mert zenével tudom elmondani amit szeretnék, ők meg azért, mert erre kíváncsiak.Ez egyfajta biztonságot adott és úgy éreztem, azt is megértenék, ha netán elájulnék.Mint ahogy sok zenész el is ájul a színpadon, csak teljesen más okok miatt.:))

Ha kisebb klubokban játszottunk, viszonylagos sötétben:), akkor meg egyszerűen csak becsuktam a szemem, aztán hagytam magam sodortatni a zenével...ez is egyfajta ájulásérzés, csak a jobbik fajtából.

Amúgy meg bármilyen kisebb-nagyobb sikerélmény eléggé tud kompenzálni.

Szóval ne add fel, zenélj örömmel, az öröm a leghatásosabb pánikellenszer, de ezt te már biztosan tudod.

2013. márc. 8. 10:36
Hasznos számodra ez a válasz?
 6/6 A kérdező kommentje:

Na végre köszönöm, legalább ti nem azt mondjátok hogy adjam fel.

Okean pont erre gondoltam én is, hogy lehet, hogyha egyszer hagyom hogy megtörténnyen a legrosszabb, akkor akkor már nem fogok félni tőle, sőt talán nem is történik meg. Szóval a kérdésem lényege is az volt hogy szerintetek ez az elmélet helyes e? No legalább ti ketten ezt alátámasztottátok.

2013. márc. 8. 20:22

Kapcsolódó kérdések:





Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu

A weboldalon megjelenő anyagok nem minősülnek szerkesztői tartalomnak, előzetes ellenőrzésen nem esnek át, az üzemeltető véleményét nem tükrözik.
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!