Vajon ez lehet a megoldás?

Nem tudom pontosan megmondani, mióta járok gondolkodás, mind felismerés, egy másik útján, nem voltam fiatal(abb) koromban spirituális, kb 1-2 éve jött ez a felismerés, és mint zuhatag zúdult rám a megoldások tömkelege. Le kellett ülnöm, a szívem a torkomban dobogott, hirtelen nyugodtság, gondtalanság lett úrrá az érzéseimen, és rájöttem, hogy az eddigi életemet, (a "múltamat" és jövőmet) a sok megbánás, jövőtől való félelem formálta olyanná, amilyen. Ekkor ütött belém a tudat, hogy ilyen nincs, nem létezik se múlt, sem jövő... olyan dolgokon idegeskedek, amik már semmivé lettek, amik már nincsenek. amiken nem hogy változtatni nem tudok, de már nem képezik életem részét, rájöttem, hogy a jövő -amin napközben járnak a gondolataim,- nem is létezik... Csakis a jelen pillanat van. Ha leb@sz a főnököm, az a jelenben van, és ha másnap gondolok a múltra, (tegnapra) az már jelentéktelen, és ezzel egyidőben elkezdek agyalni a holnapon, hogy jaaj a főnököm jaaj.. ez mind csak puszta gondolat, aminek semmi értelme. Hogy félhetnék a holnaptól, ha az még meg sem történt, és nincs is megírva? csakis a jelen van. Mikor erre rájöttem abban a pillanatban szétkiáltottam volna a világnak.A Gondolatok azok, amik javarészt felelnek életünkben átélt szenvedéseinkért, félelmeinkért, olyan dolgokon rágodunk, ami nincs is, (vita a főnökkel, az anyóssal, a rossz családi kapcsolat) ami épp nincs is jelen jelen életünkben, jelen környezetünkben, akkor miért??? Felejtsük el a múltat, a jövőt, bármilyen nehéz is, hisz az csak illúzió. Örülök, hogy megoszthattam ezt veletek:) AZ én ébredésemet:) 21/F