Ez depresszió vagy szorongás? Mit tehetnék? (hosszú leírás)
20 éves Budapesti srác vagyok. Főiskolára járok, mellette motorosfutárként dolgozom. Egy éve kezdődött, azóta egyre többet töprengek az élet dolgain, a jövőn és az öngyilkosságon is.
Nagyon zavar hogy 2 éve nincs normális barátnőm, barátaimmal gyakran találkozok, de akkor sem vagyok igazán felszabadult (inni nem szeretek). Nem szeretem a főiskolát, nehéz és nem igazán megy, illetve a munkahelyem se a szívem csücske. Mostanában egyre inkább terhes kezd lenni számomra ez az egész, a mindennapi felkelések, a tanulás, a vizsgák, a munka, a címek, a sport, a bulizás, egyszóval minden.
Semmiben sem lelem igazán örömöm, aminek évekkel ezelőtt még nagyon örültem, az mostmár unalmas és közönyös. Nem vágyok fizikai értékekre, nem kell autó, nem kell drága cucc...Iskolát, munkahelyet nem akarok váltani, semmi sem érdekel, nem akarok teljesíteni, de lustálkodni sem, azt akarom hogy ne legyen "semmi", azaz hogy ne legyek.
Talán egy hónapja figyeltem meg magamon, hogy nagyon veszélyesen kezdek motorozni (dolgozni). Pl.: Mostmár nap mint nap előfordul hogy egy gyorsforgalmi úton kimegyek előzni a szembesávba, pedig látom hogy jön egy teherautó. Beteges élvezettel száguldok a szembe sávba, vigyorgok magamon, és a végén valahogy megúszom, bár csak centiken múlott. Nem vagyok adrenalinfüggő, ez nem hoz lázba, csak egy pillanatra elmosolyodok magamon: "Hehh, meghalhattál volna!"
Normális ember ilyet nem csinál, mivel tudja hogy meghalhat, de számomra ez is olyan közönyös.
Érzelmeimet nem mutatom ki, inkább magamba fojtom. (Félve a negatív kommentektől, a szándékos halálközeli élmény kapcsán.)
Tehát esetleg van valami ötlet? Mit tehetnék?
(Hülyeségeket, és olyanokat, hogy "Menj el ismerkedni!", köszönöm nem kérek. Eljárok ismerkedni, de nem tudok jó kapcsolatot kialakítani egy lánnyal, vagy én nem szeretem, vagy Ő nem szeret, vagy hülye.....stb....)
válasza:Talán a legjobb és legáltalánosabb válasz: keress fel egy pszichológust. Persze ehhez nagy bátorság kell, és teli pénztárca is.
A legjobb szerintem az lenne, ha találnál magadnak valamiylen célt, vagy hobbit, ami feldobja a napjaidat, amit szeretsz és lekötne. Nem szeretsz sportolni? Lehet hogy valamilyen küzdősportban kitudnád élni magad, és segítene. Rengetegen vélekednek úgy, mint te, hogy félnek erről beszélni. Pedig épp ez bizonyítja, hogy nem vagy egyedül, és biztos vagyok benne, hogy találnál olyat (az ismerettségi körödben is), aki segítene, támogatna.
Nem vagyok, pszichológus, sem szakértő, de remélem azért segíthettem valamennyit, mások biztosan adnak majd hasznosabb tanácsokat is. És a lényeg, ne add fel, gondolj arra hogy mennyi minden vár még rád, amiért érdemes élni! :)
válasza:jaj."Normális ember ilyet nem csinál, mivel tudja hogy meghalhat, " - vagy sokkal rosszabb is történhet, megnyomorodik. Ne csináld. Valószínű túlterhelt vagy, rád fér egy jó kis pihenés, tengerpart. Ne törődj ott se semmivel, csak szemléld a parton a tengert, az eget, elmondják neked az élet értelmét:)
Ezt olvastad?
és ezt?
a két arc: az Igaz és a Van
összefordul mámorosan,
mint a Nap meg a tenger
nézi egymást ragyogó szerelemmel.
---
Ki merne súgni neked
arról, hogy mi lett veled?
melyik ég rejti helyed?
őrzi-e gyöngyeidet?
válasza:Hm. Egy leendő öngyilkos válaszait azért meghallgatod?
Ne csinálj semmit. Az életnek vannak nagyon völgyes, de nagyon dombos szakaszai is, ahogyan lankás is. Valahogy mindegyiket túl kell élni. A legnehezebb, mikor a mélyben vagy. De a legfárasztóbb amikor csak úgy..vagy mint por a levegőben. Semmisnek érzed magad, feleslegesnek, életuntnak.
Ilyenkor, ha tényleg teszel, hogy változzon, és mégsem, egyszerűen csak hagyni kell. A sulit is lejárod, munkát is váltasz egy nap, és lesz barátnőd. Nem, nem azért, mert estéről estére próbálkoztál, hanem mert akkor és ott, mázlid volt, hogy egymásba botlottatok.
Voltaire szavait idézném.:
„a munka elűzi a három legrosszabbat:a bűnt,az uralmat és a szükséget.”
Amit csinálsz, jól csinálod. Lefoglalod magad. Nehéz az élet, ez tény.
természetes hogy az állandósult "ingerek" már nem váltanak ki belőled új "ingerületeket".
Viszont, a tanakodásaid( és most mindenki majd lekiabál) jogosak.
Az életnek semmi értelme. A bioszféra alatt élősködő kis kukacok vagyunk, akik némi reménybe, hitbe kapaszkodnak, hogy értelmet nyerjen életük. Ki lehet, sőt ki kell élvezni, de aki szenved..az...
Viszont te( ne haragudj meg) azért jó életet élsz, lásd be, csak ez egy ilyen monoton kicsit, de változni fog.
Minden jót
18/L
válasza: válasza:ketteske vagyok a gumiszobából:
nnna.. Kérdezőtől és Hármaskától kérdezem (tudjátok, mint Szókratész, csak kérdezgetett, hogy a kérdés nyomán elgondolkodva a tanítványok MAGUK jöjjenek rá a dolgokra)
tehát azt kérdezem:
Láttatok már 1-2 éves kisgyereket, amint figyeli a világot? a jelenségeket? az embereket? a tekinteteket? úgy általában, ahogy figyel.. milyen tiszta öröm látszódik arcocskáján! boldog! minden érdekes, mindent meg kell forgatni, szagolni, rágcsálni, a felfedezés öröme..
Miért van ez? és hova tűnik az évek folyamán?
Hogy lehet úgy szemlélni a világot, hogy ilyen öröm legyen szívünkben?
válasza:Kedves előző, hármaska vagyok.....
/Grt az ilyen értelmes megszólításhoz, zárójel bezárva/
Van aki nem akar boldog lenni. Ennyire egyszerű. Mindenki saját, egyéni döntése, meddig akar élni, vagy hogyan meghalni. Nem? Szerintem igen.
Nem kioktatásért, vagy meggyőzésért válaszoltam, és írtam ki hogy mi leszek, hanem a kérdezőnek torz képet mutatni, hogy még egy ilyen mentálisan sérült lány is átlátja a helyzetét, és tudja, jó élni. Csak épp nem akarok, de nem nagy szám.
Igazán köszönöm a kommenteket. Nem is hittem volna hogy ilyen értelmes válaszokat kapok. :)
Az 1.nek üzenem, hogy szerettem sportolni, nemzetközi eredményeket értem el cselgáncsban, de lesérültem. Bringázgattam, súlyzóztam, (azt mondják sportos alakom van), de most már ez sem érdekel, nem akarok elfáradni, megerőltetni magam. Igen, félek egy pszichológustól, mert engem mindenki stabil, és határozott embernek ismer, érzelmek nélkül. Valószínűleg mindenki elítélne ha kiderülne hogy ilyen problémáim vannak.
2. Kösz a verset, szeretem a költészetet :)
3. Jajj ne legyél öngyilkos :( Köszi, de nekem már nagyon elegem van ebből a hullámzásból, egyszer jobb, egyszer rosszabb. Mi a francnak várjam a "jobb" időszakot, ha utána megint egy rosszabb jön? Mi a tökömnek éljek? Jó, igen, szerintem a barátaim megsiratnának, ha egyszer csak szétcsattannék egy kamion szélvédőjén, de azért nem remegne meg a világ. Igen, lesz egyszer barátnőm, azzal egyszer szakítok vele, és akkor még depressziósabb leszek. Akkor meg minek legyen barátnőm? Sok a nyűg vele, aztán csak ürességet és szomorúságot hagy maga után.
Próbálom megtalálni azt ami örömet okoz, ne nem megy. Talán barátnőt is csak társadalmi nyomásra akarok, mert "Höhö, 20 évesen nincs csajod? Bwzi vagy!?", sajnos semmi sincs ami igazán érdekelne, amiért érdemes élni.
válasza:Tudod, honnan tudod hogy mikor vagy boldog, ha sohasem voltál igazán boldogtalan. Most az vagy..de lehet még jobban. De ne feledd, nagypéntek nélkül nincs feltámadás.
Barátnőt persze hogy most ilyen szemmel keresnél, de ha jön egy lány, akivel elsőre csak haverok, majd barátok lesztek, mire észbe kapsz, közös jövőt terveztek.
A "barátaid megsiratnak". Ne feledd a családod. Elég enyhe kifejezés, hogy megsiratnak.
Próbálj ki valami extrémebb dolgot, amivel levezetheted a feszkót, vagy valami különleges hobbit. Nekem is az írás volt az, ami kicsit gázmaszkommá vált a csatatéren.
válasza:ketteske a gumiszobából megint (nem kioktat, dühöng, hogy nem értik):
"A legnagyobb bűnt elkövettem, mit ember elkövethet. Sosem voltam boldog." (Jorge Luis Borges argentin költő-író a Lelkiismeretfurdalás c. írásából)
várom a 4-ben feltett kérdésekre a gondolatokat.
(részben a munkámhoz is kell, érdekelnek ezzel kapcsolatban a gondolatok, igazán segíthettek)
Tehát VELÜNK született a képesség a tiszta örömre- senki nem tudja ezt belenevelni a kisbabába.
Velünk születik a képesség a világ megismerésére. Ezt sem lehet betanítani. Ott van.
Amint van.
De nagyon úgy tűnik ezeket viszont el lehet fedni, el lehet rabolni az embertől.
A képesség a megismerésre (és végtelen evangéliumi szeretettel, tiszta, előítéletmentes figyelemmel teszi ezt a csecsemő, kisgyerek - figyeljétek meg!)
Ezek nyomán alakul ki a gondolkodás, a beszédértés és a beszéd.
Ezekre való képesség MIND az emberrel születik.
Ezek (egészségesen született embernél) szabad erők -nem függnek a génektől. Ugyanilyen az ausztrál benszülött kisbaba és a pekingi és a szegedi kisbaba, mind, 5000 éve és most is)
Nyomozzunk. Hová tűnik ez a világ világosságából eredő szabadság, ez a tiszta örömmel és szeretettel való megismerés?? Mi takarja el a figyelmet - ami olyan mint a tiszta osztatlan fehér fény?
Utolsónak írnám, hogy szerintem nem állunk egy spirituális szinten. Csak félig-meddig értem amit akarsz mondani. Egy gyerek buta. Nem tudja mi a jó, mi a rossz, kb 10 éves koráig fel se tudja mérni a tetteinek, és a dolgoknak a súlyát, nem is tudja mit tesz. Valljuk be, az Ő esetükben a boldogságot, csak az arcizmok bizonyos állásáról tudjuk leolvasni. Nem tudjuk mit gondol, valszeg semmit sem. Ha "mosolyog" akkor boldog. De ez nem így van, és is tudok mosolyogni, akkor is ha depressziós vagyok, vagy mérges. De nem baba vagyok, ez az egész nem rám vonatkozik, köszönöm!
8.nak írnám, hogy ha még lehetek ennél is boldogtalanabb, akkor most azonnal felkötöm magam. Ha most van "jó" időszakom, akkor nem is akarom megtudni milyen lesz a "rossz" időszakom. Ne vitatkozzunk csajozáson, nem ide tartozik, de szerintem barátságból nem lesz szerelem, tehát ha megismerkedek egy lánnyal, és "haverok" leszünk akkor az már régen rossz. (Illetve ha én szeretem, de Ő havernak gondol, akkor az csalódás -> elkeseredettség -> depresszió)
Igen, jól mondod, talán annyi tart vissza az öngyilkosságtól, hogy az öngyilkosokat gyáva férgeknek állítják be gyakran, akik önző módon csak magukra gondolnak, és nem törődnek mi lesz a hozzátartozóikkal halála után. Nem kell levezetnem a feszültséget, egyáltalán nincs bennem feszültség. Nem izgulok, nem szorongok semmitől, csak elfáradtam. De annyira hogy nem is akarom kipihenni magam, nem is tudnám. Elég, nem akarok többet nyűglődni, csak legyen vége.
Ha költői eszközzel akarok élni, akkor olyan ez, mintha az élet egy film lenne, én meg a néző. Csak baromira nem érdekel a film, elfáradtam, fáj a szemem, abba akarom hagyni, bármit csak legyen vége a filmnek.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!