Nincs kedvem semmihez, állandóan aludnék vagy egyedül lennék, szinte menekülök az emberektől. Mi a baj velem?

én is szoktam ilyet érezni :(

szerintem is enyhe depresszió lehet. pont az ellentétét kell tenni annak,ami most vonz: emberek közé menni!!

lehet h kicsit belefásultál a mindennapokba

ha megteheted, vegyél ki egy hét szabadságot, és csak olyan dolgokat csinálj,amiről tudod,h örömet okoz, amit eddig még nem csináltál, de semmiképpen ne otthon ülj.keress fel régi barátokat, írj nekik e-mailt, vagy telefonálj stb

te is érzed h vmi nincs rendben, és ez csak rosszabb lesz,minél tovább vársz!

én is így érzek

21/F

Talán elsőként próbáld meg elfogadni az érzéseidet.

Nem kell rögtön depresszióra és rosszra gondolni.

Az ember nem lehet mindig mosolygós. Képzeld ha egész életedben csak édességet ennél.

Érzelmi diéta is létezik, és abba nem csak a pozitív események, szakaszok tartoznak bele.

Te most valószínűleg egy kiábrándultságon mész át, ami unalmasság érzettel társul.

Tegyél fel magadnak pár kérdést. Ha elmehetnél hetekre, mit csinálnál legszívesebben egész nap?

Nincs azzal semmi baj, hogy vágysz egy pár hetes magányra,főleg ha folyton körül vagy véve emberekkel.

Gondolkodj el azon is, hogy egyedül mi mindent lehet csinálni? Főzz új dolgokat, hajtogass papírt, találj valami kreatív csendes hobbit, sétálj sokat, utazz el valahova egyedül.

Neked most inkább bűntudatod van, hogy ezt a változást nem tudod kikerülni, és alig van kedved beszélni valakivel. Majd túl leszel rajta, és megfogod unni. Utána pedig jobban fogod élvezni az embereket, mint talán előtte...