Nem tudom jó helyre írók e, de a problémám depressziò vagy folytonos takarítás igazából nem tudom. Mi lehet a gond?

Anyukád így vezeti le szorongást, depressziót vagy dühöt. Egy jó pszichológus sokat segítene, ő fel tudja tárni a probléma gyökerét, és megoldást tud javasolni. Sajnos ez nem olyan egyszerű, mivel ha anyukád nem kér a segítségből, akkor igen nehéz lesz őt pszichológushoz vinni. Legyetek vele türelmesek, megértők. Ő most beteg. Beszélgessetek vele sokat, kérdezgessétek a közérzetéről, a terveiről, stb. Mondjátok el neki, hogy aggódtok érte, és szeretnétek, ha elmenne veletek pszichológushoz, az megvizsgálja őt, és segítsen neki.

Az előző válaszolóval nem értek egyet. Anyukád nem beteg. Nem kell rögtön "dilibogyókkal tömni", meg tényleg betegek közé járnia. Sajnos a munkanélküliség nagy trauma, főleg, ha elismert volt az eddigi munkája. Nagyon hosszú idő, amíg megküzd az elutasítással az ember. Hagyni kell neki elég időt és megpróbálni beszélgetni vele, de ne a munkakereséssel traktáljátok... Együtt kell vele élni, nem mellette.

egy feldolgozatlan probléma simán átcsaphat valami kontrollálhatatlan mániába. ilyen lehezt a takarítás is, ha nem tud benne mértéket tartani, és nem tud már helyes sorrendet felállítani. lehet hogy maga a munkahely elvesztése volt maga a trauma, de erről itt nem tudunk most sokat. viszont ha már a környezete számára is idegesítő, mert kitörései vannak, és nem bír már hallgatni az értelmes szóra, akkor csak rá kéne bírni hogy elmenjen orvoshoz, mert emögött sok probléma bújhat meg. akár még öngyilkos is lehet az ember, ha nincs időben kezelve. nem mondom hogy ő ilyen, csak én meg az előző válaszra reagálnék, hogy egyáltalán nem szabad letudni azzal sem, hogy ez nem betegség, mert ha meg tényleg az, akkor komolyabb következményei is lehetnek.