A skizofrének miért veszélyesek másokra és saját magukra?

én úgy tudom nem veszélyesebbek, mint mások. nagyon kis százalékban követnek el erőszakos tetteket. csak azt kiemeli a média ezért tűnik úgy. de statisztikailag nem.

lásd:

http://www.youtube.com/watch?v=Ps1t1KjEWOI

A "skizofrénia" elnevezés a görög

 eredetű"skhizein" ("σχίζειν"), „hasadás” és "phrēn, phren-" ("φρήν, φρεν-"), „elme” szavakból ered, a kifejezést az osztrák Eugene Bleulerpszichológus alkotta 1911-ben. A skizofrénia nem jelent „tudathasadást”

 vagy „többszörös személyiségzavart” (ezeket manapság disszociatív személyiségzavarnak

is nevezik), és gyakran össze is keverik a két betegséget. A kifejezés a betegség jellegzetes megjelenési formájának következtében inkább azt jelenti, hogy „hasadt a szellemi funkció”.[4]

A skizofrénia úgynevezett spektrumbetegség, betegségcsoport[5]

, amelynek leggyakoribb megnyilvánulási formái az akusztikus hallucinációk

,paranoid

 vagy bizarr téveszmék, illetve dezorganizált (rendezetlen) beszéd és gondolkodás. Ezekhez gyakran társulnak jelentős szociális és foglalkozási zavarok is. A skizofrénia rendszerint fázisokban kialakuló betegség, tünetei leggyakrabban a fiatal felnőttkorban jelentkeznek (férfiak esetén 15-25 éves korban, nők esetében 25-35 éves korban jellemző[1]

), a betegek 20-40%-ánál a serdülőkor

 táján jelentkezhet, de kiala kulhat későbbi életkorban is. Nők esetében kritikus a gyermekszülés és a változás kora, 40-45 éves korban ismét gyakoribb[1]

. Az egész élettartamon át tartóprevalencia

 kb. 0,3–0,7%.[6]

Diagnosztizálásának

 alapja a megfigyelt viselkedés és a beteg által elmondott tapasztalatok. A személyiség

 szétesése néha lassan alakul ki, máskor viszont hirtelen, heves zavarodottsággal, érzelmi nyugtalansággal kezdődik. Gyakori az asszociációk felbomlása, az önmagukban értelmes, de összefüggésükben értelmetlen szavak használata. Sokszor jelentkeznek vo­natkoztatási és üldöztetési téveszmék, észlelési és koncentrációs zavarok, (elsősorban akusztikus) hallucinációk, bizarr motoros aktivitások. Az érzelmi eltompulás mögött belső nyugtalanság feszül, amely olykor dührohamok formájában tör a felszínre. A tünetek sok lehetséges kombinációja következtében vitatott, hogy a diagnózis egy rendellenességet vagy több, nem összefüggő szindrómát takar-e.

Megfigyelések szerint a genetikai

 tényezők, a gyermekkori környezeti tényezők (családistresszek

, traumák), neurobiológiai változások, valamint pszichológiai

 és szociális folyamatok fontos hozzájáruló tényezők, néhány rekreációs vagy receptre kapható gyógyszer előidézheti vagy súlyosbíthatja a tüneteket. Vannak, akik nyugtatókat, antidepresszánsokat vagy ún."rekreációs" szereket szednek abból a célból, hogy elnyomják a nemkívánatos érzelmeiket, amelyek esetleg a skizofrénia első tünetei lehetnek.

A ma legelterjedtebb nézet szerint a skizofrénia etiológiája a stresszvulnerabilitás modellével írható le, amely szerint az egyének különböző mértékben sérülékenyek a skizofréniával szemben. A sérülékenységet biológiai, szociális és pszichológiai faktorok kombinációja határozza meg. A betegség kialakulásához a környezeti stressz szükséges, és ha a sérülékenység kifejezett, akkor relatíve kis mértékű stressz is kiválthatja a betegséget. Az elmúlt évek kutatásai igyekeztek a különféle vulnerabilitási tényezőket meghatározni. A biológiai vulnerabilitási faktorok közé tartozik az agy strukturális, funkcionális és biokémiai diszfunkciója. A jelenlegi kutatások a neurobiológia szerepére koncentrálnak, jóllehet eddig nem találtak körülírt szervi okot.

A kezelés alapja olyan antipszichotikusgyógyszer

, amely főként a dopamin

 (és néha a szerotonin

) receptorok

 aktivitását csökkenti. A pszichoterápia

, valamint a szakmai és szociális rehabilitáció szintén fontos része a kezelésnek. Súlyosabb esetekben – ahol a beteg önmagára és másokra is veszélyes lehet – a kényszerű kórházi gondozás is szükséges lehet, bár manapság a kórházi tartózkodás rövidebb és kevésbé gyakori, mint régen.[7]

A betegség főként az agy kognitív

 funkcióit támadja meg, de általában a krónikus viselkedési és érzelmi problémákhoz is hozzájárul. A skizofréniában szenvedő embereknél egyéb társbetegségek is valószínűsíthetők, beleértve a súlyos depressziót

 és a szorongásos zavart

. A skizofréniában szenvedőknél csaknem 50% a problémás alkohol

- és/vagydrogfogyasztás

 előfordulási valószínűsége.[8]

 Gyakoriak a szociális problémák, úgymint a hosszú ideig fennállómunkanélküliség

, a szegénység

 és ahajléktalanság

. A skizofréniában szenvedő emberek átlagos várható élettartama 12 - 15 évvel rövidebb, mint azoké, akik nem szenvednek ebben a betegségben; ez a gyakoribb testi egészségi problémák és a magasabb öngyilkossági arány (kb. 10%) következménye.[1]