Észrevettem magamon, hogy függő vagyok. A netezéshez kötődik, de többről van szó. Úgy érzem, nagyon közel vagyok ahhoz, hogy bekattanjak. Mit tanácsoltok?

Egy mérnöki szakon tanulok, albérletben lakom, saját szobában. A társasági életemről annyit, hogy nemrég rájöttem, új ismerősökre nincs szükségem, mert semmi kedvem -akár a szaktársaimmal- szocializálódni. A barátaimmal igen, de ők vagy másik városban vannak, vagy ritkán érnek rá (ez sem zavar különösebben). Tehát nem vagyok társasági ember, és ez független attól, hogy van valamennyi szociális fóbiám is.

Ha érdekel egy téma, néha -és most különösen- úgy érzem, túlzottan beleásom magam. Ez a hajlam mindig is megvolt bennem, de az utóbbi pár hétben eléggé felerősödött. Magamhoz képest is keveset kommunikálok másokkal, gyakorlatilag a teljes szabadidőmet a gép előtt töltöm, vagy agyalok valamin.

Ezek a általában olyan kérdések, amiknek van valamilyen tétje (pl. szociológiával, politikával, vagy a világgazdasággal kapcsolatos dolgok), tehát nem érdektelenek. De olyan is volt már, hogy egy régebbi hobbimmal kapcsolatos anyagokat gyűjtöttem és rendszereztem. Pl. ezeknek viszont nem volt túl nagy jelentőségük.

Mindig jellemző egy érzelmi hullámvölgy, aszerint, hogy mennyire látom át az adott témát (az említett hobbi esetén ezt inkább az helyettesítette, hogy minél több adatot -pdf-könyvek, stb.- be kell gyűjtenem).

Soha nem elégszem meg az egyik oldal megértésével, mindig át akarom látni az összes fél szempontját és véleményét, továbbá a közöttük lévő kommunikációt, vagy hogy ez hol csúszik el.

Ha nem találok konklúziót, mindig bennem van egy kínzó, kényszeres érzés, hogy rá kell jönnöm az igazságra, különben hiába foglalkoztam vele.

Amúgy egyre jobban tudom szűrni a forrásokat aszerint, hogy ki a hitelesebb, kinek a véleménye autentikusabb.

De nem is feltétlenül olyan témába ások bele, amiben egy nagy vita van, és egy dilemma, hogy kinek van igaza. Lehet csak egy összehasonlítás (pl. hogy tudjam, miben különbözik két hasonló dolog), vagy egy konkrét dolog ismertetése.

Vitáknál egyébként jellemző, hogy nem maga a párbeszéd érdekel (mondjuk egy fórumon - az esetek többségében ezek durván kontra-produktívak, úgy vettem észre), hanem a nézőpontok (vagy motivációk) külön-külön megértése, amiket én magamban összevethetek.

Hogy példákat is hozzak: Jelenleg is 3 lap van nyitva a böngészőmben az anarcho-kapitalizmusról. Hajnalban a feminizmusról olvastam, hogy mi a válaszuk egyes MRA-s vádakra. (Igyekszem mindig objektív maradni, és érzelmileg nem elköteleződni.) Olvastam az utóbbi időben vallástörténetről, tudományfilozófiáról, csoportdinamikáról, érvelési hibákról, meditációról, és valamire már nem is emlékszem. Az egyik "projekt" most pl. átlátni a teljes politikai spektrumot (hogy "meta-szinten" hogyan lehet besorolni a különböző ideológiákat). Ebben pl. nagy segítségemre van a political compass "koordinátarendszere", sokkal jobb a hagyományos bal-jobboldal felosztásnál.

Az utóbbi pár napom így telt: Most éjjel nem aludtam, tegnap de. 11-kor keltem 11 óra alvás után, azelőtt nem aludtam, azelőtt 14.30-kor keltem kb. 14 óra alvás után, azelőtt pedig szintén nem aludtam éjszaka. Teljesen egybefolynak a napok, az óráimat van, hogy kihagyom, mert nem tudnék figyelni. Szóval eléggé elkapott a gépszíj. Van egy listám, hogy miknek "kell" még utánanéznem.

Nemcsak internetfüggésről van szó, mert máskor is agyalok valamin állandóan. Ezek egyébként nem random ötletek, hogy "most ennek nézek utána", hanem fontos témáknak a láncszemei, amik valahol mindenkit érintenek. Úgy érzem, lényeges dolgokról maradok le, ha ezeket nem vesézem ki. Ha nem folytatom az olvasást, vagy a "fejtegetést", erős űrt érzek, így meg egyre inkább elszakadok a valóságtól, olyan, mintha semmi nem lenne igazi.

Ez szerintetek milyen függőség? Vagy kényszerbetegség? Esetleg valami más? És mit lehet ellene tenni?

22/F